Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

zött, rohantam az én kedves urambátyámhoz, tiszt. Veresmarthy József lelkész társamhoz, illetve lakásához, mely körül már minden ház égett s lángtengerben állott. Itt legelőször is a harangozóval találkozám, kérdeztem tőle »hogy hol van a tisztelendő ur ? »Bent van a szobában*, volt rá a felelet. Én azonnal berohantam a szobába, mely már tele volt füst-felleggel, alig láthattam. Mihelyt az én kedves urambátyámat megpillantám, legelső szavam is az volt hozzá — a nélkül, hogy köszöntöttem volna Őt: >Hol vannak az anyakönyvek ? >A templomban* válaszolt erre urambátyám! »No most már meneküljünk, mert már ég a fedél fejünk felett.* Nagy nehezen sikerült rábírnom az öreg urat elhagyni a kedves otthont, a megszokott muzeumot, melyet már annyi évek óta bir, úgyszólván erőnek erejével kellett kivezetnem a jó öreget, ki szokott flegmaticus nyugalmát ekkor is megtudta tartani s félni nem látszott. Végre elhagytuk a paplakot, leültettem az öreg urat, a tűztől távol eső helyen egy székre, kérve őt, hogy maradjon ott, majd mi munkához látunk. A paplak körül, már ekkor minden ház égett. A paplak cserép zsindelylyel volt fedve, a tüz nem fogott rajta. A paplak zsaluja azonban csakhamar lángra gyúlt s égett. Ekkor kétségbe esve kiálltám el magam, hogy »ég a paplak.* Alig volt itt egy-két ember, egy-két asszony, kik a vizet merték a kútból. A »Pesti napló* némedi tudósítója, csekély személyemnek tulajdonítja nagy részben a paplak rectori lak, iskola és templom megmentését, én nem tudom mennyiben van igaza a tisztelt tudósítónak, én csak annyit tudok, arra emlékszem, hogy abban a percben a mire láttam, hogy a paplak zsalui és a paplakot környező vastag fakorlát égni s lángolni kezdtek, elkiálltám magam segítségére, s a helybeli tanitó Varga Lajos, és a harangozó segélyével sikerült az égő zsalukat — az égő lángok közé rohanva ellocsolnunk — az égő korlátokat fejszével szétiombolnunk. Minden erőnket meg kellett feszítenünk, többször meg kellett pihennünk, hogy a végpusztulástól megmenthessünk a közelben fekvő nádtetejü rectori lakot és iskolát, mely ha lángra gyulád a templom, az Istenháza is leégett volna. Ki kell itt emelnem Várady János és Varga Lajos tanitó ur "nejét, a harangozót és több nőt, kik a vizet i a kutakból folyton merítették s kezeinkhez adták s ezáltal sikerült a tűz elfojtása, tehát az érdem őket is illeti, megérdemlik az »egri« nevet. Ekkor érkeztek meg a soroksári önkéntes tűzoltók egy fecskendővel, a paplak elé rohanva. Kértem őket, hogy néhány percig maradjanak a templom körül, de miután itt már veszélyt nem láttak, siettek oda, hol a tüz még egyre dühöngött, hogy azt localizálják. A szél is csendesedett, de még a derék és bátor soroksári és erzsébetfalvi tűzoltók az ócsaik segélyével, kik közül itt ki kell emelnem Gere Károly jegyző, Ferenczy Dénes urakat, továbbá a minden tűzesetnél legbátrabb Nozári István, Máté István és Orbán Károly ócsaí lakosokat, sikerült a tüzet localizálni s elfojtani. Több mint 200 család lett hajléktalanná, a kár közel százötvenezer frtra tehető. Biztosítva mintegy 120 ház és melléképület volt. A szerencsétlenek számára, már eddig is szépen adakoztak. Ngs. Madas Károly ur azonnal 50 forintot küldött a nyomor enyhítésére. Mi pedig megkezdtük a gyűjtést, eredményűi mindjárt első nap, 62 frt 55 krt., mintegy 80 db kenyeret, 6 zsák lisztet, 2 zsák búzát, és más egyébb élelmi-szereket vittünk át az éhezők számára. Vajha lelkésztársaim buzdítása tolytán, minél több község s egyház követné a nemes adakozók példáját; — reménylem is, hogy a kétségbeesettek jajkialtása nem fog elhangzani eredmény nélkül a pusztában. Végül kötelességemnek tartom megemlíteni azt is, hogy a derék és jeles tanitó Varga Lajos ur lakása az egyház tulajdona is porrá égett, több mint 300 frt kara van ; nem ajánlhatom eléggé melegen, ezen lelkes tanitó sorsát — ugy lelkész társaim, mint a mélyen tisztelt tanitó urak becses figyelmébe, nemes lelkű pártfogásába. A sdves adományok hiszem, hogy e becses lap közvetítése folytán, az illető tanitó ur részére — legkönnyebben lennének eszközölhetők. Reménylem, hogy kedves nt. ur elfogja fogadni azokat, és az illető kezeihez szolgáltatni. — Kelt Ocsán, 1885. május 31. *) Szabó Géza, ref lelkész. IRODALOM. Megjelent: Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, ugy a hűség és jellemzetes felfogás, mint a művészi kivitel tekintetében kitűnőnek mondható arcképe, rézkarcban. A képet Pap Henrik készítette, ki állami ösztöndíj segélyével Münchenben képezi magát a réz- és acélmetszésben, az ottani legkitűnőbb mesterek oldala mellett. Sokszorosítását a m. kir. állami nyomda teljesítette oly tökélylyel, mely a legelső külföldi ilynemű műintézeteknek is becsületére válnék. Ez a kép tehát minden tekintetben magyar készítmény. A kép elárusitásából befolyó tiszta jövedelem a »Magyarországi Néptanitók Orsz. árvaházá«-é. Megrendelhető az o szágos tanitói árvaház pénztárnokánál Rohn József tanárnál. (Lakik : Budapesten, a Krisztinavárosi állami tanítóképezde épületében.) Helybe'iek részére : Kilián Frigyes m. kir. egyetemi könyv-, és Pcsner K. Lajos papirkereskedései ajánlkoztak a képnek díjtalan elárusitására. A kép ára 1 frt. A népoktatási intézetek és azok tanítói vagy tanárai részére a könnyebb megszerezhet és céljából 60 kr., melybe a csomagolási díj is bele van számítva. Ezek azonban csak Rohn József pénztárnoknál vásárolhatják vagy rendelhetik meg a képet Remélhető, hogy ugy a Trefort miniszter iránti osztatlan tisztelet, mint a jótékony cél iránti tekintetek, egyaránt biztosítani fogják a képnek széles körben leendő elterjedését, ugy hogy a jeles férfiú arcképe már nemsokára díszesiteni fogja az összes hazai iskolák, a tanarok, tanitók és tanügybarátok, valamint Trefort számtalan tisztelői lakásának falait. KÜLÖNFÉLÉK. * Királyi adomany. O Felsége, a laázi ág. hitv. evang. egyházközségnek, templom és pap laka helyreállítására 150 forintot adott. * Lelkészválasztás. Kovásznan pünköst második napján ejtetett meg a ref. lelkészválasztás. A választók *) Szíves készséggel. Szerk. 46*