Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

lentek meg az uj püspöknél, Benkő János helyettes közfőjegyző vezetése alatt. Benkő János mélyen átérzett, meleg szavakban adott kifejezést annak az örömnek, megelégedésnek, mely a választás eredménye folytán az egész egyházkerületben s az egész hazában visszhangot lel, s annak a hitnek, meggyőződésnek, melyet az uj ref. püspök ismert erdélyéliez, jelleméhez, tetterejéhez és talentumához fűznek. Lelkes szavait szokszoros éljenzés szakitá félbe, s befejezésükkor szűnni nem akart az éljen! Mire Szász D. mesteri rögtönzésben felelt, maghatóan összemérve erejét kötelességénak terhével, elhivatásának fontosságávál, s kérve a támogatást, hogy az egyesült erő épitsen a romokon is, ha kell, szenteljen, áldjon, védjen mindig! Lelkesült éljenzés követte a meghatva és meghatóan elmondott beszédet, melyben a hazafias lendület az egyháziassággal mesterien ölelkezett. A tisztelgés végeztével szűk körű családi ebéd következett, melyre a Szász-család legtávolabb lakó öss-es tagjai is megjelentek. Az ebéd folyamán számtalan üdvözlő sürgöny és irat érkezett az újonnan megválasztott püspökhöz, a többek között Tisza Kálmántól, superintendens társaitól, Ferenc József unit. püspöktől, a budapesti reform. egyháztanácstól. Szász Domokos püspökké választásával a főjegyzői szék megüresedvén, ez a közgyűlés tartamára Benkó János generális directorral töltetett be, ennek helyére pedig ideiglenesen Szakács István mint legidősebb esperes állitatott. Másnap vagyis 31-ikén a papszentelési ünnepély volt. Böng észét — a »Prot. egyh. és iskolai lap«-ból. — A református papok országos összejövetele. Kezdem axiómaként tisztelni amaz állítást, hogy nagyobb fejben több az esz. Az én kis fejemben eddig ez a kis gondolat vergődött, mikép lehetne keresztül vinni azt, hogy egyházmegyém papsága családostól jönne össze Budapesten, egy bizonyos helyen s időben, a kiállítás alkalmával. Mert ha mi papok ismerjük is mindnyájan egymást a tractualis gyűlésekből, de ritka papné az, a ki a saját egyházmegyéje papi családainak csak tized részét is ismerné. Az összegyiilekezés napjának estvéjén tehát megtartanánk az ismerkedési estélyt. Másnap mint egy család elmennénk a templomba, hol Szász Károlyunk kizárólag a mi számunkra tartana egy rövid imát. Azu'án eloszlanék ki-ki a maga tetszése szerint. De mindenik család külön-külön lefényképeztetné magát s estve egy ujabb estélyt tartván, a fényképeket kicserélnénk, úgyhogy mindenik papi család egy albumban, vagy egy keretben birná az egyházmegye összes papi családainak fényképeit. Azonban bármily csinosnak látszott is nekem ez a terv, annak szóbahozataláról végtére is le kellett mondanom, azon egyszerű oknál fogva, mert asszonynépséggel levén dolgunk, közmegegyezésre jutni alig lehetne. S ime most felüti magát egy hatalmas nagy fej, a ki magát Lévai Lajosnak nevezi s kitálal elébünk egy felséges gondolatot, ezt mondván, hogy jöjjünk össze mi ref. papok, de — országosan. Alleluja a nagy fejnek ! Ily okosat még nem gondolt ember, mióta a nap kibontakozott a khaószból. En ott leszek! Szeretném együtt látni azt az ujabbkori fekete sereget, mely az ő Krisztus-királyának zászlója alatt oly rendithetlenül vitézkedik a megszámlálhatlan sokaságú külső belső ellenség ellen. Szeretném hallani, midőn két ezer református pap énekli a 122-ik zsoltárt — legyen te kőfalaidban — oly páratlan lelkesedéssel, hogy magának az anyaszentegyház. fejének isteni arcán is szent mosoly derül. Szeretném elképzelni azt a fenséges jelenetet, midőn a főváros kebelében két ez<-r igaz magyar egy csoportban összegyü'ekezvén, az ajkaikról elhangzó legtisztább magyar szóra, a sziveikből kiáradó legnemesebb magyar érzelemre — e haza nemtője mily sűrű könyhullatásra indul a nagy örömnek miatta ! Jertek barátim, indítsuk könyhullatásra e haza géniuszát, indítsuk mosolyra a Jézus Krisztust! Jertek barátim, ugy is mindég csak dolgozunk, izzadunk Gazdánk szőlőjében, kocintsunk is egyszer együtt mindnyájan! Két ezer pohár csengését meghallja az ország. Két ezer pohár csengésére milliók kiáltanak majd éljent, majd meg fogják azt ismerni, hogy az a papság, mely a nemzeti előhaladás ünnepét ott a hely szinén testületileg üli meg, — az a papság, melynek nem cifra ruhájából, hanem lelkéből sugárzik ki a fény és világosság, az a papság, mely az evangyé'iomi szeretet mellett mindég ott hirdeti a hazaszeretetet is : az a papság e nemzetnek legdrágább — mert leghasznosabb — kincse. Én ott le-zek. Megyek, szaladok, rohanok, repülök. Vagy ha másként nem lehetne, hát csuszva-mászva is, de ott leszek. Csepeli Pál, református lelkész. Tudósítás a debreceni ev. ref. egyházmegye lelkészi közértekezletéről. A debreceni ev. ref. egyházmegye lelkészi közértekezlete május hó 28-dikán tartatott meg Derecskén Dávidházy János esperes elnöklete alatt. A lelkészek igen szép számmal jelentek meg, a debreceni theologiai tanárok közül — kik értekezletünknek mi-idig meghívott tagjai — most fájdalom senkisem jelenhetett meg, az egyházkerületi tanügyi bizottság is épen akkor tartván gyűlését Debrecenben. Értekezletünk első tárgya lett volna, az egyházmegyéből, a lelkészi értekezlethez áttett lelkészi gyámintézeti szabályok némi módosítása azonban ezen módosítás értekezletünk által elhalasztatot, addig, míg a legközelebbi egyházmegyei közgyűlés tört vény erőre nem emeli a lelkész özvegyek kegyeleti évét-Azt hiszszük ez könnyen kivihető leend, mivel törvény, kötelezettsége nélkül is megadták egyházaink még eddig mindig a kegyeleti évet. Ezen megállapodás után az újonnan alakult lelkészköri értekezletek jegyzőkönyveiben foglalt javaslatok kerültek tárgyalás alá. Ezen javaslatok közül közérdekűbbek a következők: A lelkész értekezleti díjak — minden lelkész 2 frtot fizet évenként — ezután csakis a könyvtár szaporítására fognak fordíttatni, az egyházi lapokat egyes lelkészi körök járatván a magok költségén. Az egyházmegyei könyvtár pedig, a használhatás könnyebbitése céljából, a három lelkészi kör között megosztatik, s minden harmadik évben az egyes körök között felcserélendők lesznek a könyvek, az ujabban szerzettek pedig minden évben. Az egyházkerület is megkerestetni határoztatott, vajha a könyveknek portótómentes küldhetését kieszközölhetné a magas kormánytól a convent hathatós befolyásával A zsinati törvények azon pontját, mely szerint a confirmatióra előkészítés a lelkészek kötelessége, újólag ugy értelmezte értekezletünk, hogy a gyermekeket a tanitó tanítsa, a lelkészek pedig g» akran megjelenvén a