Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-24 / 21. szám

IRODALOM. »De hongaarsche hervormde Kerk in hare hedendaagsche Organisatie« és »Hongaarsche Korrespondentie« cím alatt két kis fiizetkét küldött be néhány nap előtt szerkesztőségünkhöz Nagy Zsigmond nagyszebeni református helyettes lelkész. Az előbbi művecske levél alakjában van irva dr. J. J. Doedes utrechti egyetemi tanárhoz a »hálás tanítvány4

által. A [szerzőt, mint tehetséges fiatal candidatust, Doedes ama felszólítása birta a mű megírására, hogy ismertetné meg Hollandiával egyházunk jelenlegi organisatióját. A levél 1884. husvéthetében készült el s az egyik hollandus lapban jelent meg és most az annak alapján készített külön lenyomat van előttünk. Szabatos, szép holland nyelven van irva az egész, telve hazánk és egyházunk iránti szeretettel és oly melegséggel, mely bizonyára csak jótékonyan hatott arra a közönségre, mely amúgy is nagy rokonszenvvel és érdeklődéssel viseltetik irántunk. Ismerteti rövid történeti bevezetés után a debreceni zsinatot, annak végzéseit, a szentesitett zsinati törvényeket, a domestikát, majd a papválasztási eljárást, a segéd- és rendes lelkészek anyagi állapotát; végül pedig köszönetét fejezi ki az utrechti egyetem tanárai iránt a tapasztalt jó indulatért s szeretetért és különösen szívből üdvözli Doedest, akkor még csak közeledő 25 éves tanári jubileumára. A második füzet a legközelebbi évek nagy halottjairól emlékezik meg : Törökről, Lugossyról, Fördősről, Nagy Péterről és Lónyairól; majd néhány adatot közöl a domesticáról. Bár általunk mind az utolsó betűig ismert viszonyokról szól is a két mű, mégis örömmel olvastuk el. Örömmel először is azért, mert a tős-gyökeres magyar szerző ily folyékonyan és válogatott kifejezésekben gazdag irálylyal tud hollandusul írni; másodszor azért, mert még a száraz adatokba is tudott hazája és egyháza iránt való buzgó szeretete igazi, jó'ékony meleget önteni. Ilyen hangon irt müvekkel kellene csakugyan a külföld előtt nekünk magunknak ismertetni a mi viszonyainkat. Egyetlen adatot sem hamisít meg merő patriotismusból és mégis ugy beszélteti még a számokat is, hogy azok is az idegen rokonszenvét nyerjék meg irántunk. (K. B.) A Franklin-társulat kiadásában megjelent uj könyvek : A philosophiai írók tára VII. kötete gyanánt: Bacon : A Nóvum Orgánum első része. Fordította és magyarázatokkal ellátta Balogh Ármin. Ára 80 kr. — A magyarok oknyomozó történelme. Tanterv és az utasítások alapján, a középiskolák VIII. osztálya számára irta Varga Ottó, tanár. Ára 1 frt 60 kr. Ugyanezen szerzőtől még ez iskolai év végéig Magyarország történelme az alsóbb osztályok számára is meg fog jelenni, szintén a Franklin-társulatnál. — Görög-római mythologia. Összeállította Csiky Gergely. A szöveg közé nyomott ízléses képekkel. Ara 1 frt 20 kr. — A magyar húnmonda. A budapesti kir. magyar tudomány-egyetem bölcsészeti karától jutalmazott pályamunka. Irta Petz Gedeon. Ára 80 kr. KÜLÖNFÉLÉK. * A konvent jnnins hó 15-ére hivatott össze Budapestre. * Kitüntetes. Gacza János kölkedi református tanítónak 50 éven át kifejtett tanitói működése elismeréseiil Ö Felsége a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. * Királyi adomány. O Felsége a tisza-ujhelyi ref. egyházközségnek temploma helyreállítására 100 frtnyi segélyt adott. * Lelkészválasztások. A maros-vásárhelyi reform, egyháza Tolnai Lajos lemondása folytán megüresedett lelkészi állomásra e hó 17-ikén Molnár Albertet, előbb m.-vásárhelyi gymnás. tanárt, jelenleg b.-sámsondi lelkészt választotta meg. — A bőnyi ev. ref. egyháznál a papválasztás nt. Décsi Bálint ácsi ref. lelkész és tek. Pály Zsigmond világi tanácsbiró, mint egyházmegyei küldöttek vezetése alatt, f. hó 15-én történt meg; lelkészszé három pályázó közül Széky Aladár a kís-igmándi egyház jeles papja választatott meg. Kisérje siker az apostoli ihlettségű s nagy tudományosságának már is számtatan jelét adott lelkész működését. * Nt. Decsi Bálint ur az ácsi ref. egyháznak lelkésze, a dunántuli egyházkerület papságának egyik legjelesebb tagja, junius 7 ikén ünnepli ötvenéves lelkészkedésének jubileumát. A mely alkalommal megnyitó beszédet főt. Pap Gábor püspök ur, alkalmi beszédet pedig, saját maga az ünnepelt fog tartani. Az ünnepélyen képviselve lesz a dunántuli egyházkerület, a tatai egyházmegye, a bőnyi ref. gyülekezet, s valószínűleg még nagyon sokan lesznek kik iparkodnak, hogy a kitűnő pap, a jó hazafi, nemes lelkű igazságszerető embernek, a tisztelet, a hála, a>. elismerés diját ez alkalommal is megvigyék. * Id. b. Vay Miklós főgondnok 111* lemondására vonatkozó hirére lapunk 18-ik számának Mitrovics Gy. ur a »S.-pataki lapok« közelebbi számában egy pár észrevételt tesz, melyet nem hagyhatunk minden megjegyzés nélkül. Cikkünk tartalmának közlése után igy szól M. ur: »Mi értjük ugyan e beszédeknek a célzatát és irigylésre épen nem méltó fogásait; azt, hogy a rövidlátók előtt ez igenis alkalmas mód lehet arra, hogy a tiszáninneni egyházkerületnek, a fennforgó kérdésben hozott határozata, következményeiben ijesztő alakban tünteti essék fel és ily módon aztán perhorreskáltassék az, épen most, midőn az egyházkerületeknek még fele sem tartotta meg gyűléseit, és igy nem is nyilváníthatta e tárgyban nézeteit; de nem adhatunk hitelt e világgá dobott híresztelésnek, több ok miatt. Először is ő Excellentiájának, szeretve tisztelt főgondnokunknak, igenis messze kimagasló bölcseségét és tapintatosságát ugy tanultuk eddig megismerni, hogy ő magas szándékait és elhatározásait nem szokta ám hirlapi híresztelések tárgyává tenni, és azok keresztülvitelének ilyen, igen kis emberek módjára, útját egyengetni. Másodszor ő róla, a legelső és legnagyobb protestáns férfiúról, akinek nevéhez van fűződve egyháztársadalmunk ujabbkori életének valamennyi nevezetesebb alkotmányos mo7galma, véghetetlen tiszteletünk nem engedi feltétele/.niink azt, hogy ő neheztelését tudná éreztetni egyházkerületével, annak épen egy o'y határozata miatt, mely lehet ugyan némelyeknek nem kedvük szerint való, saját szempontjukból és érdekükből, de a melynek erős alkotmányos szellemét még ellenségei sem vonhatják kétségbe, s nem tudjuk feltételezni, hogy »hazai prot. egyházunknak egyik kimagasló veterán bajnoka« meg tudná engedni azt, hogy magas nevével, csak a legtávolabbról is, egy oly áldástalan egyházkormányzati elmélet hozassék kapcsolatba és forgalomba, melyszerint aztán ha egy egyházkerület, egy vagy más kérdé-ben, nem az ő főgondnokának vagy általában elnökeinek véleménye szerint való határozatot hoz, abból aztan azonnal az egymástól való megválás következik, bizonyságául annak, hogy ily felfogás mellett aztán, bizonyára nem lehet többé szó autonom protestantismusról, hanem csak néhány kimagasló egyéniség döntő akaratáról, tehát egy uj pápaságról a protestántismus címe ala't. Végre meg vagyunk győződve ő Excellentiájának fenkölt gondolkozásmódjáról, mely biztos kezesség nekünk arra, hogy