Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-24 / 21. szám

polémikai kézikönyvét, »igazi betörését az ellenség földére* meg irja, mely bátran sorozható a kath. Möhler műve mellé. Első kiadásának előszavában indokolja eljárását, midőn abbeli reményének ád kifejezést : »hogy az igazság ereje által mérsékelni fogja azon győzelmi érzetet s némileg megalázni azon dölyföt, mely Möhler Symbolikája megjelenése óta, az általános viszonyok által elősegítve, a kath. irodalomban mutatkozik, s a mely az egyházat, azon véleményben, hogy az egyeduralmat még egyszer elnyeri, azon támadó eljárásra ösztönözte, a mely véget vetett a békés együttlétnek.« Hase polémikus művéről, melynek 3 ik kiadását kitűnő magyar fordításban is bírjuk, minden prot. tudós elismeri, hogy az a római tant s annak egyházi szokásait beliatólag tárgyalja s nyíltan elismeri mindazt, a mi abban »keresztyéni és erkölcsileg derék,* de a prot. ügyet csak annyiban tárgyalja, »amennyiben annak ellentétét képezi.* Polémikája tehát egyedül a romanismus körül forog, míg az evangéliomi positiv alapgondolatok kiépítésében ncha igen hiányos. Annak positiv kiegészitéseül lép föl Tschackert, halle-wittenbergi, jelenlegkönigsbergi egyetemi theol. tanár i. müvében, melyben nagy kincseket nyert az evangy. protestantismus theol. irodalma. A hálás tanítványnak a szeretete fű' engem azon tanárhoz, kinek jeles müvét e b. lapok olvasó közönségével ismertetni akarom. Művének előszavában, melynek irányát már a helyesen választott jelige: »Dieser Kirche-Formen fassen dein Geheimniss Herr nicht mehr« is mutatja, elősorolja mindazon indokokat, melyek őt az el'enség földére való betörésre indították. A vaticáni zsinaton érte el tetőpontját a jezsuitismus s ezzel válságos módon megerősödött a római egyháznak evangyéliom ellenes szelleme. Föl akarja tehát ébreszteni művünk az evang. lceresztyénségnek prot. lelkiismeretét a római tévelygések és bűnök elleni küzdelmében, melyre épen napjainkban, midőn Róma- és Wittenbergnél alig képzelhető' nagyobb ellentét, egyházunknak oly égető szüksége van. Nem a római katholikusok, hanem azok massiv, pseudo péteri s álizidori csalódason épült rendszere ellen intézi Tschackert tanárom hatalmas támadását, t. i. az uralkodó vaticáni jezsuita egyhíz ellen, mely a keresztyénségből uj paganismust csinál, melynek erkölcsisége a lelkiismeret feláldozását követeli, kultusa a babonaságot növeli s melynek cánonjogi tételei a modern állameszmét nem ismerik, annál kevésbé ismerik el. »Mert az igazi római egyház csodálatos keveréke a vallásnak és politikának, a szerzetesi világkerülésnek és pápai világuralomnak, a jezsuita éleselműségnek és pogányos laza felfogásnak, az Isten tiszteletének és a fetisismusnak. Pápái a pogány — vallásos imperátor oknak az utódai, kiknek a címét föl is vették, sőt nagyzásaikat tul is hajtják; papjai a modern miveltség ellenében elzárkózott kasztot képeznek; contemplativ természetű szerzetesei és apácái már nem illenek az erköl esi hivatásszerű munkálkodásnak korszakába, tudósai a cadaverengedelmességnek rabbdincseit hordják magukon, s parlamenti szónokai mindi nütt megakadályozzák a modern önálló államnak, mint Istentől fend'lt intézménynek nemzeti fejlődését.« Ezzel szemben Tschackert az evang. keresztyénségben tisztán vallásos — erkölcsi hatalmat lát, mert teremt tiszta és szabad lelkiismeretet, Isten és ember előtt, s mert erkölcsi erővel tölti meg a személyiséget. Ebben fekszik egyházunknak ereje Rómával szemben, mert a hamis vallásos hatalom csak is az igazi vallás-erkölcsi hatalom által győzhető le. S evangéliomi hitbizonyossággal szíveinkben, s a bibliával az egyik, az egyháztörténettel másik kezünkben, bizonyosak lehetünk a győzelemről. Polemikájában a római egyházat dogmatikai, ethikai, ásthetikai, jogi s általános műveltségi oldalról veszi vizsgálat alá a derék szerző, s küzd az ellen a bibliai tudomány, egyháztörténet, és morálstatistika eszközeivel, mint a romanismus legyőzésének egyedül helyes fegyvereivel. Az anyagot 6 könyvre osztja be. Az elsőben tárgyalja a romanismus fő dogmáját az egyházról, annak lényegéről, tulajdonságairól, szervezetéről s annak csúcspontjáról a csalhatatlan pápaságban. Ismerteti az üdvelsajátitás tanat annak sakramentomaival s az egyházi hittételeket vagy dogmákat. E könyvben sorolja elő a római egyház jövendő dogmáit, melyek nem egyebek, mint a Sillabus tételeinek szentesítése. Ide tartoznék: Mária menybemenetele, József szeplőtelen fogantatása, feltámadása és menybemenetele, a pápa csalhatatlansága »etiam quatenus doctor privatus,« a mi egyenlő volna a pápa bűntelenségével s végül a pápa mint »vaticáni Krisztus* imádása, a mivel az antikeresztyénség proklamálva volna. Mindezen dogmák már is »pia opinio«-ként élnek ma az egyházban. A 2-ik könyv szól a római és evangéliomi erkölcsiségről, illetőleg annak különböző felfogásáról. Itt tárgyalja az erkölcsiség terjede'mét a községi formákban u. m. a hazasságban, családban, államban, művészetben és tudományban. E szakasz Tschackert tanárom művének fénypontja, melyben sok hasznos kiegészitést találhat az olvasó Hase jeles művéhez. A 3-ik könyv a kultussal foglalkozik a katholicis mus- és protestantismusban. Itt szól a római ünnepekről, ceremóniákról, áldozatról, istentiszteleti helyekről s ismerteti a görög római pogány elemet a római kultusban. A 4-ik könyvben szól az egyházjog terén fennálló különbségről u. m. a római egyház vagyoni állapotáról s az egyházak viszonyáról a modern államhoz. Szépen van föl tüntetve a római egyháznak államellenes tendentiaja, mely a vaticáni zsinaton nyerte szentesítését. Az 5 ik könyvben az egyházak terjedéséről szól napjainkban. Kiemeli a római és prot. szellemnek, mint éles ellentétnek megerősödését; közli a felekezetek legújabb statisztikáját, az evangelisatiot, a római propagandat s az evangéliomi missio állását a pogány világban. Végül a 6-ik könyvben időkérdésekkel foglalkozik a szerző, melyek között több igen hasznos gyakorlati egyházi kérdés nyeri üdvös megoldását. Itt szól a polgári s vegyes házasságokról, római egyházpolitikáról, egyházi államról s világos adatokkal illustrálva, élesen bírálja az ultramontán sajtót. E könyv nevezetesebb fejezetei : »Az egyházak és a társadalmi kérdés,« »a római coelibatus s az evangyélmi paplak a maguk jelentőségében a társadalmi és szellemi életre,« «adalékok a legújabb római kath. tudományossághoz s a philosophiának legujabbi korlátozásához;* »a római papok seminariumi képzése s az iskola felekezeti jellege* stb. érinti az evangéliomi s római egyház műveltségi fokozatának statisztikáját, a modern ó katholicismust s a loyolitak állam-és evangyéliomellenes rendszerét. Művének hosszabb függelékében lelkiismeretes pontossággal sorolja elő Tschackert a fölhasznált irodalmat s azon forrásokat, melyekre az előadás folyamán hivatkozás történik, s érdekes jegyzeteket tartalmaz arra nézve, miként itél rólunk napjainkban azon jezsuita papaiismus, melylyel az evangyélmi egyházak egyesülését lehetetlennek tartjuk. Dr. Szlávik Mátyás.