Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-24 / 21. szám

ezek Jézusnak is nagy szerepet adnak az igazulási processusban, addig az Jézust teljesen mellőzi s egészen az illető egyénre bizza s attól is reméli teljes valóságban saját üdve megalkotását. Hogy az egyes felekezetek által felálliiott e legfőbb elvek csak emberi tételek, s igy az isteni igazságnak teljes mértékben meg nem telelhetnek, az bizonyos. Azonban mégis ugy tetszik nekem, hogy a református egyház leginkább megközelíti az igazságot (az én meggyőződésein szerint teljesen kifejezi azt) az iidvet egyedül Istentől váró legfőbb elvével, míg a többi felekezetek a gyarló embertől várják az üdv megvalósítását. A gyarló ember azonban e felekezetek (evangelikus, katholikus, unitárius) meglehetős mérsékelt kívánalmainak sem tud megfelelni s végre csak az Isten o o kegyelmétől várja üdvét. Ez okból hiszem, hogy a fejlődés egy magasabb fokán a most létező keresztyén felekezetek a református egyházban fognak felolvadni. Mindaddig, míg valamely egyén hű marad illető felekezete legfőbb elveihez, az illető felekezet tagja az, még ha nem is fogadja el az utolsó betűig az illető felekezet valamely, ezelőtt századokkal fogalmazott confessioját. Különben is a mint láttuk a theologiai gondolkozás folytonosan fejlődik. Intézményeknél azonban, mint az egyes felekezetek is, egészséges fejlődés nemcsak a rohamos előhaladás, hanem az eszélyes tartóztatás által is, vagyis műszóval kifejezve, a conservatismus és radicalismus kölcsönös összehatása által hozatik létre. Es e szempontból tekintve a dolgot, mi nagyon szeretjük, ha a theologiai tudományosság egyik vagy másik központja megmarad kálvinista Rómának. Csakhogy nevének megfelelőleg, legyen egy reformált Róma s ne igyekezzék a középkori katholikus Rómát utánozni eretnekitései és egyházból való kiátkozásai által. Es ezzel tanulmányom végső határára érkeztem el. Azonban mielőtt még az utolsó pontot leírnám, helyén valónak tartom egyes, a közéletben gyakran tévesen használt neveknek fejtegetésemből folyó fogalmát közölni. Ezek a következők. Kiben az Istenhez való vonzódás, a vallásos érzelem elevenen él, az vallásos ember ; ki a mellett valamelyik felekezet hagyományait (theologiai tételeit) is elfogadja, az buzgó felekezeti tag; ki egy vallásnak egészen uj alakot, kinézést ad, az vallásos genie. Ilyen vallásos geniek voltak a keresztyénségben, Pál apostol, Augustinus és reformátoraink, Luther, Zwingli és Kálvin. Jézus több volt vallásos géniénél, mert ő nemcsak alakot, hanem tartalmat is adott, mert ő a tökéletes vallást és theologiát adta, mely ugy a szívet, mint az észt teljesen kielégíti, a mely tehát az emberiségnek örökre legdrágább kincse fog maradni, a miért az ő neve is áldott leend örökké. Ámen. Rákosi Gyógy. 1 TÁRCA. Tschackert polémikája.1 Az evangéliomi protestantizmusnak vallási téren le het gonoszabb, de nincs hatalmasabb ellensége a vaticán katholicismusnál. Századunk elején a római egyháznak nagy előnyére vált a politikai reactió, a pápasag restauratiója 1814 ben és a Hengstenberg-íéle orthodox restauratió a protestáns egyházban, a mint azt a jénai Nippold legújabb jeles egyháztörténeti kézikönyvében alaposan kimutatta. Általános volt azon törekvés: »hódolni valamely feltétlen tekintélynek s hitét ezáltal biztosítva látni.«• S a római egyház különben is a tömegre nézve nagyon kényelmes helyzetben van, mert minden magasabb hierarchiai igényei dacára is, mindig meg tudott alkudni az emberi természettel, s annak üdvéért kezességet könnyen vállalt. Ez okból a katholicismus napjainkban több és előke'őbb áttérőt nyert, (pl. a lordok sorából az angol püspöki egyházban), mint az evangéliomi egyház, mert az előbbi »országot-világot összejár egy proselita nyerhetéseért,« és a »do ut des* elvénél fogva nagy engedményekre is kész, ha érdekei ugy kívánják. Midőn a tiibingai Móhlernek2

a protestáns egyház ellen intézett hatalmas támadása megjelent, melynél jelesebbet csak a legnagyobb római polémikus Bellarmin 3 jezsuita és bibornok írhatott a XVI-ik században, több alapos prot. theol. cáfoló irattal lépett föl,4

de ezek közül egy sem jutott el a Möhler művéhez hasonló jelentőségre, ha csak Nitzsch jeles prot. feleletét annak nem tekintjük. Még maga Mohiét is azon nagyszerű csa'ódásban élt, hogy »a ref ormát iá, mint a gnosticismus rendszerének megujulása, méh/ fonákságból származott,« a mit ma az o-katholicus egyház tudós világa a'ig merne állítani. Hiszen a tudós Dóllinger 5

apát p. o. ma már a reformátióban is látja »az isteni gondviselésnek különös ténykedését, mig a római egyháznak tulajdonképeni modern polémikusa, a jezsuita Perrone, a dogmatika tanára a Collegium Romanumban, 30 kiadást ért hittani művében" »pestisnek« kereszteli a protestantismust, »melynek puszta említésétől is irtóznunk kell, mint életünk ellen intézett gyilkossági kísérlettől.« A római egyháznak ezen dölyfös elbizakodottsága indította 1862-ben a Rómában tartózkodó jénai egyháztörténészt, Hasét' arra, hogy jeles 1 Evangelische Polemik gegen die römische Kúche von Paul Tschackert, Doktor der Theologie und Fhilosophie, ordentl. ö. Prof. der Theologie an der Ilgl. Albertus-Universitát Köni^sberg i. Pr. Gotha F. A. Perthes. 1885. 442 S. Preiss 8 Mark. 2 Symbolik oder Darstellung der dogm. Gcgensatze der Katho likén und Protestanten nach ihren öffentlichen Bekenulnissschriften. Mainz. 1832. 7-ik kiadás 1864. 3 Disputationes de controversiis christ. fidei adversus hujus temporis haereticos. Roma 1581 —1593. 4 Baui', Der Gegensatz der Katholiken und Protestanten nach den Principien und Hauptdogmen. Tiibingen, 1833. Marheinecke, Recension der Symbolik Möhlers Beilin, 1833. Nitzsch. Eine prot. Beantvortung der Symbolik Dr. Möhlers, Hamburg, 1835. Sartorius, Soli Deo Glória! 1859. 5 Kirche und Ivirchen, Papstthum und Kirchenstaat. Iíistorisch politische Betrachtungen. München, 1S01. 6 Praelectiones theol., quas in Coll. Rom. S. J. habebat J. Perrone 9 vol. 7 Handbuch der prot. Polemik gegen die römisch-katholische Kirche. Leipzig, 1862. ; 4. kiadás 1878.