Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-24 / 21. szám
A gyülekezetek kilenc tized részében a presbitérium földmíves emberekből áll, kik a nevezett törvény intentióját felfogni nem bírván, kicsinylőleg vélekednek azokról, a kik magukat — szerintök — ajánlják. Máskor megtisztelték a lelkészt, előre felkérték, hogy elfogadja-e a megválasztást, ma már akárhányszor hallottam: $ Nem kell félnünk, ajánlkozik elég.€ Más oldalról a kit a pályázók közül meg nem választanak, saját gyülekezetében is elveszti becsületét. Nem lehet tagadni hogy igy van, akár példákat hozhatnék fel állitásom igazolására. Ez az oka, hogy a gyakorlati lelkészi pályán érdemeket szerzett oly lelkészek közül, kik minden tekintetben tiszteletreméltók, sokan nem nyerhetik el a jobb állomásokat egyszerűen azért, mert nem akarják magukat az ajánlgatás vagy hivatalos néven pályázat esélyeinek kitenni. Ezt az intézkedését is a zsinati választási törvényeknek el kell égetni a pünkösti tüzes nyelveknek ; hisszük is, hogy el fogja seperni a legközelebbi jövő szelleme! A másik a mit ez alkalommal fel akarok említeni az oly sokszor sürgetett prot. nőnevelés kérdése. Hogy valahára ezen a téren üdvös mozgalom jöjjön létre, igazán kívánatos, sőt hogy a mulasztások pótoltassanak, pünkösti lelkesedésre, Szent Lélek ihletésére van szükségünk. Elszomorító reánk nézve az a sok hódítás, a melyet a katholikus egyház a mindenfelé felállított apácazárdák által véghez visz. Nem csak azt nyeri vele, hogy saját híveit erősiti, ugy szólva vakbuzgókká teszi hitükben; hanem az oda járó prot. leányok közül évenként számosokat nyer meg saját elveinek. Ismerek prot. családot, hol mindkét szülő protestáns s négy leányuk közül három — kiknek mindegyike apácazárdában nevekedett — férjhezmenetelük alkalmával katholikussá lett. A házasságok kötésénél többnyire a protestáns fél enged, ha át nem tér is. Ezelőtt néhány évvel egy megye főispánjának — a nevet elhallgatom — a ki tősgyökeres hires református család feje, ugyancsak reform, vallású leányai kath. főurakhoz mentek férjhez s mindkettőt egy apát-plébánus eskette meg, a ref. lelkész csak imádkozván értük. Pedig ekkor már megtörtént ám az 1879. XL. t. cikk meghozása következtében, a primás elnöklete alatt azon püspöki konferencia, melyben kimondatott, hogy a vegyes házasok csak az esetben eskethetők templomban papi áldás mellett össze, ha a gyermekeknek róm. kath. vallásban nevelését megigérik. S nyilt dolog, hogy a kath. klérus ehhez hasonló dolgok kierőszakolásával iparkodik magának érdemet szerezni s üt sokszor sebet egyházunk testén. E bajon sem törvényhozás, sem lelkesült be- ! szedek nem segítnek; vallásos nőket kell nevelnünk, hogy belőlük vallásos anyák legyenek. A pünkösti lélek erejével munkálkodni kell egyházunknak a nőnevelés megkönnyítésén, inkább adja fel a jogakadémiákat s a gimnáziumok egy részét, csak jól szervezett nőneveldéket teremtsen, melyekben a középosztály leányai kiképeztetést nyerhessenek. Az első hibát szükség, hogy elseperje a sebesen zúgó szél, a másik bajon segítsen a pünkösti lelkesedés szen tüze. Az apostolok a Szent Lélek kitöltetésével egyebek mellett a tevékenység és kitartás lelkét vették, a pünkösti Lélek által nekünk is evvel kell felruháztatnunk, hogy a protestantismus szolgálatában hűséges sáfárok lehessünk! Sármelléki. Vallás és theologia. — Tanulmány. — (Vége). Már e hézagos, ugy szólva csak néhány vonással odavetett rajzából is a vallásos fejlődésnek, melyben fő tekintettel az Istenről való képzetek fejlődésére voltunk, kitűnik, hogy tulajdonkép a theologia, a gondolkozó tehetség vallásra való hatásának eredménye, formálja a különböző vallásalakokat, mert a vallásos függésérzés, bár minőségre és mennyiségre különböző a különböző vallásokban, mint láttuk, sokkal határozatlanabb, alaktalanabb valami, minthogy egy vallásnak különös alakot adhatna. Azt hiszem szükségtelen állitásom igazolására, a theologia másik oldalának, az ember viszonya Istenhez, vallástörténelmi ecsetelése. E vallástörténelmi átpillantást különben azért is szükségesnek tartottam, mert nagyon sokan vannak, kik csak a keresztyénségnek vindikálják a theologiát, holott az ép oly általános tulajdona az emberiségnek, mint maga a gondolkozás. Mert mint láttuk, a theologia a vallásos gondolkozás eredménye. Fordítsuk figyelmünket a keresztyén theologiára. Hisz a keresztyén theologia az, mely minket legközelebbről érdekel, mely egészen szívünkhez van forrva, mely egészen vérünkké vált, ugy hogy nélküle nem is tudjuk elképzelni a keresztyén vallást. E tárgy közelebbi vizsgálata azért is nagyon fontos ránk nézve, mert nagyon sokan vannak még theologusaink közt is, s különösen ezek közt. kik a keresztyén vallást a keresztyén theologiával összezavarják és nagyon hajlandók azon felebarátjukat, ki egy theologiai rendszert nem tud az utolsó betűig egészen elfogadni, vallástalansággal, hitetlenséggel, sőt istentagadással is vádolni. Eddigi vezérelveink azonban itt is biztos utvezetőül fognak szolgálni. A keresztyén vallást ugy határoztuk volt meg,
