Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-17 / 20. szám

TÁRCA. Cll. Zsoltár.*) — Dallam : Kálmán Farkastól. —-1. Uram Uram! hő imámat meg ne vesd; Kiáltásom jusson hozzád egyenest; Ne fordítsd el tőlem arcod, Ha nyomor ví velem harcot, 'S hozzád imám éj naponta kérve esd. 2. Im elmúlnak, mint hiú füst, napjaim, Elégnek, mint a száraz ág, csontjaim ; Kiszáradott szívem vére, Mint aszott fű lett végtére, Elemészté a fájdalom el a kín. 3. Mindennapi étkeim bús panaszok ; Száraz bőröm csontjaimra ráaszott; Mint vadállat a vadonban, Eji szárnyas puszta romban, 'S párjavesztett kis madárka, oly vagyok. 4. Eílenségim szidalmaznak naponta, És ellenem esküsznek vad haragba ; O * Földi por lőn eledelem, Italomat könynyel nyelem Uram, a Te haragodnak miatta. 5. Haragod és búsulásod rám gerjedt, Felemelvén, földhöz vertél engemet ; Eletem csak tünő árnyék, Kevés nap, mi reám vár még, Aszott fűként tengetem csak éltemet. 6. Te pedig élsz mindörökké Istenem, Es emléked is él szünös-szüntelen ; Nemzetségről nemzetségre, Száll szent neved dicsősége, Felmagasztal a mult, jövő és jelen ! 7. 'S Te kelsz Uram, mert im itt van az idő, Hogy a Siont szabaditni jöjj elő; Bár ma romja szent porára Szakad szolgád könyje árja, Elmúlt fényre uj dicsőség napja jő. *) Kérdés: Kedves nt. uram! Ha a 42-ik Zsoltárra azt mondá, a mit mondott, ugyan mit szól erre ? fejezze ki — kérem, — néhány szóval! **) En csodálkozva bámulom, miként fogja fel, érti át, s alkalmazza a mi kedves zsoltárosunk a magyar népdalok változatos gyönyörűségeit ! Ki ne ismerné fel e Zsoltárban a >Sárga rigó< nóta gyönyörű rythmusat ? melyről én csak ugy tréfából irtam neki : de szép Zsoltárt lehetne rajta írni! s im, megirta a szép Zsoltárt, azzal a különbséggel mégis, hogy az 1.2. 5. sorokban a végütem bachius-át (toborzó), véghétlen finom érzékkel molossus-ra változtatá, mely megadja neki a Chorál jelleget; s az egészbeu az a legérdekesebb, hogy kedves Zsoltárosunk ezt, s az ilyeneket öntudatosan teszi! mi arra mutat, hogy nemcsak a költó'i ér, hanem a magyar vers-irmodor összessége is ott lakik szép lelkében ! Kálmán Farkas. **) Énekes könyvünkben a szebb, s a mai korban is használható zsoltárok és zsoltárversek egy csillaggal vannak megjelölve. Tegyünk ezen ének elé két csillagot. De ezt sem szükséges nekünk tennünk oda, oda teszi ezt önmaga mindegyik olvasónk. Szerk. 8. Az Úr előtt meghajol mind a pogány, 'S minden király a fold széles birtokán; És az Úrnak dicsősége, Sión felett ragyog végre, És áll Sión újra annyi vé^z után ! 9. Nem hiába volt a rabok imája, Letekintett 's hallgatott O, reája ; A jövendő nemzetségek Számára ez Írassék meg, Urát e nép hogy dicsérje imádja. 10. Magasságos szent helyéből szállt alá, Hogy a foglyok nyögésit meghallaná; És a bús halálra szántat Köte'éből a halálnak, Kegyelméből uj életre oldaná. 11. Im országok s népek egybegyültenek, Hogy nevének dicséretet zengjenek ; Kit én mind csak arra kértem, E napot még hogy megérjem, Napját az ő fényes dicsőségének. 12. Mondám: Uram, erős Isten nézz felém O ne végy el rövid napjaim felén ; Számlálhatlan éveidben Élsz Te idők végeiglen — És csak néhány rövid napot élek én. 13. Mielőtt a föld lett volna formálva, 'S az ég, a Te kezeidnek munkája ; Te már éltél — s bár elvesznek, Sem ég, sem föld nem lesz meg : Élsz Te Uram, mindezeknek utánna 14. Ég s föld, minden, mint az öltöny megavul, És Te őket cseréled ruháidul; Egy, 's ugyanaz a Te élted, Éveid nem érnek véget, 'S él híveid ivadéka boldogúl ! Kunhegyes, 1885. május 3. Kolosi/ Elvira. BELFOLD. Szász Károly püspöki látogatása. (Vége). Május 2-ikán reggel 7 órakor indultunk Laskóra Hercegszőllősről. A püspököt Elversz Nándor gyönyörű négyes fogata röpítette, mellette vágtattak a hercegsző!lősi nagy számú banderisták, a cs ndes május reggeli eső permetezett, s megérkeztünk a két órányira eső Laskóra egy óra alatt, rögtön beharangoztak s a nép megtöltötte a tágas nagy templomot. Rövid éneklés után a püspök az Urasztalához lépve, az első imát a 011 kezdte, hogy »harmatozzatok egek! hulljatok kövérítő esőcseppek a szomjuho ó földre, nyíljatok meg szívek ! hogy az én beszédim ís mint a termékenyítő eső hulljanak a szivekbe stb. s kezdte beszédét azon hogy »01d le a te saruidat, mert szent a föld, a melyen állasz, magyar reform, egyházunk bölcsője ez itt, a nagy emlékű S'táray Mihály lábnyomai látszanak itt meg, hol ő járdáit s tanított stb. s mondott oly megható szép beszédet, hogy bizony mind-