Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

Nemes lélek, igaz emberbarát! hetven tallérodat akkor nem fogadhattam el, azzal nem segíthettél, de ro­konszenveddel s igaz, meleg barátságoddal elhunytodig boldogítottál. Legyen áldott emlékezeted 1 Laukó Károly, ev. pap. IRODALOM. A pátkai ev. ref. egyháztörténete. Irta és gyüle­kezetének ajánlja Biczó Pál. >A legkisebb egyházközség­nek is megvan a maga története — mondja a szerző, •=- iílelynek megírásánál nem annyira az a fő, hogy ér­dekes és nagy szabású dolgot foglaljon magában, hanem hogy hű és igaz tolmácsa legyen az eseményeknek.« E föltevésből indul ki Biczó ur, s ehhez képest oldja meg föladatát. Élethűen irta meg kicsiny gyülekezetének tör­ténetét. Fehérmegyei Pátka már a XVII. században anya­egyház volt, de e korról szerzőnk keveset tud elmondani. Pátka XVII. századi viszonyairól inkább csak a függe­lékben tájékoztat. Már ki volt nyomva műve, midőn egy török íráshoz jutott, melyet Szilády Áron fordításában közöl, s melyből kitűnik, hogy Pátkát 1640 ben szállották meg. III. Károly alatt e gyülekezet is zaklatásoknak volt kitéve. Ekkoriban, egy kath. vallású jobbágy tanúskodása szerint »jobbára mind kálvinista lakja Pátkát, csak négy pápista vagyon.« A rendszeresebben vezetett jegyzőköny­vei az egyháznak 1777-ben kezdődnek. Ettől fogva rész­letesebb képet ád szerzőnk gyülekezete minden viszo- 1 nyaiiól, egész a legújabb kőiig. A hívek száma jelenleg 1504. A gyülekezet tehát, melynek már 1721-ben több mint 200 tagja volt, aránylag igen lassan szaporodott. Szerzőnk ezt gyakori járványos betegségeknek, elköltözé­seknek, a gyermekek testi egészsége elhanyagolásának, magyar ref. népünk 4—5 gyermektől való irtózásának, s a Pátka vidékén mindinkább terjedő bizonyos nagy bűn titkos üzésének tulajdonítja. Az egyház a vértes­aljai tractusban másod, a dunameüéki kerületben harmad­osztályű. A lelkész összes évi jövedelme 1100, a rektoré 700 frtra tehető. E tanulságos, 86 lapra terjedő füzet Nagy-Kőrösön nyomatott s alakja és csinos kiállítása is emeli olvashatóságát. Vajha minden lelkész követné Bi­czó Pál példáját, gyülekezete megírásával egy porszem­meljárulván egyháztörténetünk majdan megépítendő mű­véhez 1 Dobrovszky es Franké kiadásaban Budapesten megjelent Budapest a kiállítás alatt. Fővárosi kalauz és tájékoztató mindenki számara. Az 1885. évi általános ki­állítás orsz. bizottsága által engedélyezett kiadás. Szer­keszti Gelléri Mór. — A mint kinyitjuk e rendkívül dí­szes kiállítású, 112 lapra terjedő kötetet, azonnal sze­münkbe ötlik, hogy Gelléri ur nem historicus. Épen a legelső cikk, mely Budapest történetéről szól, tele van történelmi botlással. A törökök nem 1520-ban, hanem 1529-ben foglalták el Buda várát, s nem 1684 ben, ha­nem 1686-ban vettük vissza tőlük. Azt írja Gelléri ur, hogy »1780-ban tették át a királyi egyetemet Budára, honnét 1784-ben került vissza Pestre.« Hogy kerülhetett volna visz­sza, mikor annak előtte soha sem volt Pesten az egyetem! Efféle baklövések azonban ily practicus használatra szánt könyvben, csekély jelentőségűek. Senki sem fogja e mun­kában Budapest múltját, hanem mindenki a főváros je­lenét fogja keresni. S a jelenlegi Budapest, valamint a kiállítás, erősen kifejlett gyakorlati érzékkel van e műben föltüntetve. Valamennyi, eddig megjelent kiállítási kalauz közt, jelen munka kétségkívül a legkülönb. Idegen em­ber, ezzel kezében, teljesen tájékozhatja magát a főváros és a kiállítás minden látnivalója iránt ; annyival inkább, mert e kötet tömérdek, szebbnél szebb fővárosi s kiállí­tási képpel van díszítve, s mellékelve van hozzá az álta­lános kiállítás s a főváros világos, szép kivitelű színezett térképe, melyek kis téren, valamennyi eddigi ilynemű térképek között a legkiválóbbak. Melegen ajánljuk e munkát a kiállítás iránt érdeklődők figyelmébe. Legjob­ban tesznek az illetők, ha már a fővárosba jövetelök előtt megszerzik e művet, s odahaza tanulmányozzák, mely uton-módon elérhetik azt, hogy midőn a fővárosba jönnek, már eleve tudják, mit kell s mit érdemes meg­nézniük Budapesten s főleg a kiállításban. Gelléri ur műve tájékoztatja a főváros látogatóit a vasúti kedvezmények, a bérkocsik, hordárdijszabály, lóvonatúvasut, helyi hajók, társaskocsik, csavargőzösök, szállodák és szobaárak, la­kásiroda, olcsó közös lakások, éttermek, színházak és ezek helyárai, mulatóhelyek, kávéházak, muzeumok, is­kolák, minisztériumok stb. stb. felől, valamint hogy mi­kép ossza be idejét az idegen ember a fővárosban tar­tózkodása alatt. Ázonkivül nemcsak Budapestet, de leg­közelebbi, kirándulásokra alkalmas környékét is ismerteti. Végre gondot fordít a kiállítás minden zugának leírására. E díszes könyvecskének, ahhoz képest, hogy tele van miniatűré képekkel s két színezett térkép melléklete van, ieen olcsóra van szabva az ára: mindössze 60 krba kerül. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk közelebbi számában közöltük futólagosan a tiszáninnení reform, egyházkeiületnek a főrendiház újjá­szervezése ügyében hozott országos törvényre vonatkozó tanácskozását és határozatát. Mondók, hogy Fejes Ist­ván indítványa 17 szó ellenében 41 szavazattal elfogad­tatott. Most alkalmunk van ezen indítványt szó szerint közölni, mely is igy hangzott : »Miután egyházkerületünk már a mult 1884. szep­tember 21-én stb. napjain Rimaszombatban tartott köz­gyűlésében kijelentette azt: »hogy mivel a főrendiház rendezésének kérdése a legmélyebben érinti egyháztársa­dalmunknak ugy közigazgatási, mint a maga egészében átható elveit; tehát ezen okok miatt méltán reméli a kormánytól, hogy a felekezetnek előleges meghallgatása nélkül nem fog ezen irányban a törvényhozás elé tör­vényiavaslatot terjeszteni; miután azonban egyházkerü­letünknek ezen, ugy az eddigi gyakorlat, mint az 1883-iki törvény által jogosított kívánsága nem csak, hogy te­kintetbe nem vétetett, hanem még az egyetemes con­ventnek e kérdésre vonatkozó érdemleges kijelentése is teljesen figyelmen kivül hagyatott, holott pedig a kon­vent, mint egyetemes egyházunknak zsinat együtt nem léte esetén képviselője, világos kifejezést adott azon álta­lános nézetnek, hogy a kormány által célbavett képvi­seltetésnek módja »sem az egyházkerületek, sem azok főnökei teljes jogegyenlőségével, legkevésbé pedig egyház­alkotmányunk alapelveivel meg nem egyeztethető« sőt a tökéletes vallási egyenlőség és viszonosság szempontjából sem méltányosnak, sem igazságosnak nem tartható : mind ezen okoknál fogva mondja ki egyházkerületünk : hogy ily megelőző nagy elvi kijelentések után, bár a megho­zott törvény iránt tisztelettel viseltetik, de még sem érez­heti magát aira jogosítva, hogy egy magában, a többi egyházkerü'etek nélkül, e fontos kérdésben határozatot hozhasson, mert egyházalkotmányunk alapelveinek akár módosítása, akár az országos törvényekkel összhangzatba hozatala egyenesen az országos zsinat jogkörébe tartó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom