Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

legyezgettetni, de a nemes önérzetet annál inkább becsüljük, még ha káplán is azaz ambitiosus ember. Sőt megfordítva: mindaddig, mig a leendő lelkészekben, nem a hetykeség, de a nemes ambitio, magasztos hivatásuknak érzete föl nem ébred, s az egyházi elöljárói által is kellő éberségben tiszteletben nem tartatik, nem ápoltatik, addig ne várjuk, hogy a segédlelkészi kar, mely világ szerinti javadalmazását tekintve, bizony nagyon alant álló osztályt képez, de azért a melynek hivatása ép oly magasztos, mint a lelkészi karé, minden egyes tagjában hivatala komolyságának s magasztosságának megfelelő viseletet tanúsítson. Ez okból A. urnák idézett cikkét, mint a sértett önérzetnek nyilatkozatát közöltük, de viszont távolról sem akarjuk, hogy egyházunknak egyik buzgó, s tevékeny kormányzója ok nélkül sértessék, vádoltassék, ezért ha csonkítva is közöltük a fentebbi választ. Szerk. Adatok Győry Vilmos élettörténetéhez. Győry Vilmos korán elhunyt jeles irónk halála után a »Protestáns egyházi és iskolai lap* ez idei 16 ik számában ezt olvastam : »Visszatérve Pestre, felvétette magát az akkor keletkezett egyesült protestáns theologiai intézetbe. Tanulmányai mellett magántanitással kellett foglalkoznia, hogy megélhessen. Hanem tanulása nem szorítkozott csupán választott szakmája tantárgyaira, hanem kiterjedt az irodalomra, nyelvekre és művészetre is.« A »Magyar Salon« májusi füzete 168—170. lapján megemlékezvén Győry Vilmosról, e következőt irja: »Győry a Jókai Mór »Délibábjában« lépett fel először az irodalomban.* E két köz^ményre vannak észrevételeim, melyeket minden csekélységök mellett jónak látok közleni, mert egy alkotandó nagy épületnél a kődarabok és téglák mellett a porszemek is szerepet játszanak. 1855. december 23-án kiszabadulván józsefvári fogságomból, Pestre internáltattam s a mészáros utcai Emmerling-féle házban laktam 1857. őszén két öcsém Boross Károly és Kállai László jöttek Pestre s nálam szállva, tőlem jártak a pesti ref. nép:

skolába. Ballagi Mór barátomtól magántanítót kérvén öcséim mellé, ő Győry Vilmost ajánlotta, mint kitűnő, jeles fiatal embert, a kire nagyon ráfér a segély. Igy jutott házamhoz Győry Vilmos, hol naponként két órát adottá fiuknak. Itt ismertem meg mint véghetetlenül szelid, szerény, alázatos, mondhatni szemérmes fiatal embert. Boldogult nőm is kedvelvén a jeles ifjút, gyakran vo't asztalunk vendége, a mikor közte és köztem az iiodalom volt a beszélgetés tárgya. Dicsekedhettem, hogy csüngött rajtam. 1857-ben szerkesztettem a »Kalauz« című néplapot, mely ritka kelendőségnek örvendett. Egy napon szemérmesen, mondhatom pirulva lépett szobámba Győry Vilmos s alázatosan egy iratot nyújtott át, kérvén, hogy első beszélyét, ha jónak ta'álom, közöljem lapomban. Nem kellett a kéziratot végig olvasnom, néhány sor elolvasása után meggyőződtem, hogy az közölhető és megjelent a »Kalauz* 1857-iki füzete 5, 6, 7-ik számaiban ily cím alatt: Egy kép a hideg orszagbol. (Elbeszélés.) Győry Vilmostól.*) E csillagjegy alá szerkesztői tollal ezt írtam : »E'en ifjú novella-irónkra különösen figyelmeztetjük olvasóinkat, belőle egyik 1 gjelesebb irónk fog válhatni.« Szerk. E soraim által felbátorítva, irta »Sátán cimborája« című elbeszélését, mely a »Kalauz« 12. 13, 14. száma; ban jelent meg. Büszke vagyok, hogy jóslatom beteljesedett, mert Győry Vilmosból csakugyan hazánk egyik jeles irója vált. Téves a »Magyar Sálon* azon közleménye, hogy Győry Vilmos a Jókai Mór »Délibábjában« lépett fel először az irodalomban. Téves először azért, mert a »Délibábot« nem Jókai Mór, hanem Fribeisz István szerkesztette, 1856-ban a jDélibáb* állandó munkatársa voltam s tudom, hogy abban Győry Vilmosnak semmi munkája sem jelent meg, de nem is jelenhetett meg, mert falun nevelősködött s csak Pestre jöttével lépett az irodalmi térre. Ha a protestáns naptár vagy a prot. árvaházi naptár szerkesztői kívánják, a »Kalauzban* megjelent két beszélye közül bármelyiket leíratom a nevezett naptárak jövő évi folyama számára, hadd lássa a magyar protestáns és nem protestáns világ, hogy Győry Vilmos legelsőben is, mint ragyogó csillag tünt fel az irodalom egén s méltó a bánat, hogy e ragyogó csillag oly korán lefutott. Boross Mihály. Egy vonás Győry Vilmosról. A kik Győry Vilmosról hazai hírlapjainkban megemlékeztek, kiváltképen kiemelték nemes lelkületét, emberbaráti szeretetét, mondván: *ha Győrynek bűne volt, az főként abban nyilvánult, hogy mindenkit jobban szeretett, mint önmagát!* Valóban igazi Ezen »nagy bűnit* éreztette 1861 ben alólirottal is. O káplán volt Székács mellett, én pedig három évi tanfolyamot végeztem a pesti egyesült prot. theol. tanintézetben s régi jó szokás szerint szerettem volna a 4-ik tanévre a külföld valamelyik egyetemére kimenni. Szegény voltam. Nem volt pénzem ! Boldogult Székácsunkhoz, áldásosán tapasztalt jóakarómhoz fordultam, hogy adjon tanácsot: Mitévő legyek ! Székács azt mondotta: »fiam, ha pénzed nincs, adósságot ne csinálj! maradj itthon a 4-ik évre és tanulj itthon. Nem árt ám az lutheránus theologusnak sem, itthon végezni a 4. évi tanfolyamot! Aztán jó az Isten, hátha a negyedik tanév alatt küldi meg jószerencsédet, no meg lesz reád gondom nekem is : hogy könnyebben megélhess, kisebb gyermekeimet fogod tanítani s fáradságodért tőlem is nyersz némi anyagi segélyt. . .« Ugy lett, Pesten maradtam a 4-ik tanévre is, és alig néhány hó multán áldott emlékű tanáraim és Székács közvetítésével csakugyan megjött jó szerencsém, mert igen előnyös feltételek mellett oly nevelői állást nyertem, melyhez az volt kötve, hogy növendékemmel pár évet a külföldi egyetemeken kellend töltenem. A mint Székács szobájából, az ő jó tanácsán, megnyugodva, Győryhcz a káplánszobába léptem, kivancsian kérde zett: »No Kari! miben állapodtatok meg ?« Hát abban — mondám — hogy Pesten maradok a 4-ik tanévre is, mert szegény vagyok, nincsen pénzem a külföldi egyetemekre. ,És hát mégis óhajtanál már ez évben kimenni ? Ha igen, hát ne busulj, nesze itt van 70 kemény tallér — kitette Íróasztalára — melyeket én Berlinben a Glossíanum stipendiumból meggazdálkodhattam ; vedd, vidd és segits magadon ezzel is . . . azzal pedig mit se törődjél, hogy mikor adhatod vissza! Menj, tanulj és láss világot 1* S ki volt reám nézve Győry, vagy ki voltam én neki ? Sem rokon, sem gyermekkori játszótárs, hanem egy idegen vagy hát leendő szolgatárs, a ki felől Székácstól talán egy-két jó szót s véleményt hallhatott és kiről tudta, hogy vágyakoztam külföldi egyetemre.