Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

5. Népiskolai statisztika. 6. Óvodák. 7. Ismétlő, vasárnapi iskolák. 8. Felső népiskolák és leánynevelő intézetek 9. Tanítóképző intézetek. III. Keresztyén felebaráti nevelő intézetek, árvaházak, szeretet-házak. IV. Gymnásiumok. (Általában, a kebelbeli gymnas;

umok az egyházközség neve alatt.) V. Főiskolák, debreceni főiskola és értesítői. VI. Egyébb iskolai értesítők. VII. Akadémizálás. VIII. Elegyesek. M. Elegyesek. I. Egyháztörténeti s krónikái feljegyzések, ide vonatkozó kéziratí művek. II. Hivatalt kérők steff. III. Uralkodó házat, nemzelségeket illetők. IV. Polg. igazságszolgáltatásiak, rendőriek. V. Egészség ügyiek, himlő stb. VI. Közlekedés ügyiek, posta, vasút stb. VII. Földművelés, ipar, kereskedelmiek. VIII. Pénzügyiek, adók, bélyeg illeték stb. IX. Hadügyiek, honvédelmiek. X. Irodalmi művek, könyvek, hírlapok, címeik szerint betűsorba rakva. XI. Különfélék. Szeremlei Sámuel. egyházmegyei levéltárnok. Válasz Aracs Gy. urnák. A protestáns egyházi és isko'ai lap 1885. ápril 19-iki számában, Aracs Gyula segédlelkész ur, »A mi sérelmeink« című cikkében, a zsinat által alkotott papvá'asztási törvények cé'szerűségét magasztalja, s azoknak a gyülekezetek szabad papvá'asztási joga feletti előnyeit fejtegeti. Végül azonban feljajdul: az a felelősség nélküli átkos kijelölő bizottság ne volna! s biztatja magát : hogy a legközelebbi zsinat majd eltörli azt s megszünteti a mi sérelmeinket Nem vagyok egy értelemb n Aracs úrral- En prot. gyülekezeteink autonomicus jogainak ti ztelője vagyok, s annak adnék — ha ugyan reám biznák — mindenekfelett előnyt. S félek hogy a gyülekezetek autonomicus jogait —- ha ugyan nem is egészen megszüntető, de — igen szuk korlátok közé szorító papválasztási törvényeink hozatala által, megtettük az ehő lépést vissza, a családi po itika űzése által ezerszeresen megátkozott s örökre eltemetettnek vélt, s a papok és tanítók jövője felett hajdan szabadon rendelkezett Consistorialis rendszer felé. De sem Aracs ur, sem én, nem azért fogtunk tollat : hogy a papválasztási törvényeket ostromoljuk vagy véde'mezzük. Hanem : Történt, hogy a látrányí lelkészí hivatalra pá'yá?at hirdettetett, s Aracs ur 18-ad magával pályázott. Az az átkos, felelőség nélküli kijelölő bizottság pedig nem tekintve Arac; ur nagy érdemeit, — nem jelölte ki a választandók közé. Ez törvénytelenség ! igazságtalanság! Ez bosszűért kiált az égre! Gondolá A. ur s tollat ragadva kezébe megirá »A mi sérelmeink«-et. Nagyon természetes, hogy Aracs ur, nem állhatott az olvasó közönség elé azon kijelentéssel : én most a mellőztetésért dühömben toporzékolok : azért kellett a hosszú bevezetés zsinati törvényekről, választási jogról s több e félékről, míg valódi céljára áttérhetett. De hát kin töltse Aracs ur bosszúját? kinek hátán pattogtassa haragjának vesszejét? Ott az esperesi az mindenben a bűnbak, rajta tehát. Mit is mond Aracs ur! »Megkaptam okmányaimat egy rongyos papírba takarva, törött pecséttel.* »a várva várt válasz ez volt* »nem jelöltetett ki választásra« s alatta kétgarasos nagyságú hely, be olajosfestékezve. »Már bocsásson meg az ismeretlen esperes ur, a XIX. század utófelében, egy egyház kormányától másforma választ vár a nem gólya költött káplán« íme igy ír A. ur, ellenem az ismeretlen esperes ellen. Miért! nem tudom. Szavainak ha nem is oly virágos, de világos értelme ez. Azaz ismeretlen esperes oly együgyű, hogy még levert sem tud csomagolni, oly miveletlen, hogy még a XIX. század utó felében legszokásosabb udvariassági szabályokat sem ismeri s gyakorolja. Legyen Aracs urnák hite szerint. Hát én Aracs urnák okmányait oly papirba s oly módon csomagoltam : mint általában levelezéseimnél szoktam. Ha A. ur jövőben is fog még pályázatával megmegtisztelni, mellékeljen 20 kros levélbélyeget, s okmányait ajánlva küldendem vissza. Az a kétgarasos nagyságú olajos festékes mázo'ás, a külső-somogyi egyházmegye esperesi hivatalának szokott pecsétje. Ha a kijelölést s megválasztatást közölhettem volna A. úrral: reménylem, sem a tudósitás rövidsége, sem a pecsét alaktalansága ellen nem lett volna kifogása. De igy : az már más. Biztosithatom A. urat, hogy minden pályázó társi, hasonló módon értesíttetett az eredményről, s jövőben is csak olyat várhat tőlem bárki is : ha mindjárt miveletlennek, a XIX. századba be nem illőnek neveztetem is miatta. ^Ismeretlen e-peres« csudálom. Február 22-én vett levelén Aracs urnák, nevem, hivatalos címem, lakásom hibátlan tisztasággal vo't olvasható, ma nem ismer. Ha ez a mivelt XIX. század szokásaihoz tartozik ; e műveltséget elsajátítani nem szándékozom. Ha Aracs ur kezébe a bosszú adott tollat: hát az enyimbe mi? Talán az a szándék, hogy A. úr kezéből kivéve a bosszú fegyverét, vissza sújtsak vele ? Isten mentsen 1 Verekedni sem szóval, sem tollal, sem doronggal nem szoktam. A. ur méltatlankodá«ait, mint minden közhivatalt viselő emberrel közös sorsot, keresztyéni türelemmel elhordozom. Sőt A. urna.k, mint lelkésztársamnak s szeretett testvéremnek az Úrban meg nem érdemelt sértegetéséért tiszta szivből megbocsátok; célom egyedül az, hogy miután A. ur, nem tudom mi okból, nevemet elhallgatta, nehogy a prot. egyházi és iskolai lap nagyon tisztelt olvasó közönsége más valakit gyanúsítson, megnevezem magamat. Tehát az az ismeretlen esperes kit az olvasó közönség előtt A. ur oly éppen nem kellemes színben feltüntetett, senki más, mint a külsősomogyi ref. egyházmegye ez idő szerinti esp res?. Szalai Ferenc. * Mi is abban a nézetben vagyunk, hogy ha a válasz kedvezőbb lett volna A. úrra nézve, a válasz külcsinjának hiánya kevéssé ötlött volna szemébe. De mikor az illető még a kijelöltek közé sem vétetett fel, érthető, ha a felhozott kü'sőségek bántották s ha azokban mint segédlelkész iiányában a lenézés jeleit látta, s ha e miatt feljajdult. Mi részünkről az elbizakodást, hetykeséget, mely a mai kor fiataljainál gyakran előforduló jellem- onás, éppen nem kívánjuk legyezni és mások által