Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-11 / 2. szám
a nt. ur indítványára a »félegyházi ev. ref. és ág. ev. egyesült egyház* megalakult. Megválasztatott a presbyterium is, s tagjaivá lettek : Nagy Sándor, kir. közjegyző, curator; Felméri Albert, áll. t. képezdei tanár, jegyző, Szőke Antal, áll. t. képezdei tanár, Gáli Pongrác kir. s. telekköny vezető, Pök a Lajos, s. szolgabíró, Soós Lajos, Dopser János s Hegedűs J. kik közül a jelenlevők az esküt azonnal le is tették. Egyházközségünknek örvende tes tudomásul szolgált az elnök azon jelentése, miszerint Félegyházán 92 prot. van, (mely szám később még néhánynyal növekedett). Egyúttal Cz. ur előadta jövőre vonatkozó terveit is. Kifejezte kívánságát egy állandó imaház létesítését illetőleg; addig is azonban szükséges egy oly helyiség kibérelése, melyben ezután havonkint egyszer templomozás tartassák. Erre nézve mindnyájunk óhaja az volt, kéressék fel Trefort minister ur, hogy a képezde nagy termét hol egyszersmind az intézeti prot. ifjak is hallgatják a szertartást, célunkra átengedni kegyeskedjék. Hisszük és reméljük, hogy Trefort minister ur államférfiúi liberalismusa s a protestáns felekezetek iránt minden időben kitüntetett türelmes-ége s elismert jó akarata által sugalt engedélyével minket hálára fog lekötelezni. Másfelől elodázhatlan szükségét érezzük egy prot. elemi iskolának, mely egy ugy erkölcsi- mint értelmi képzettség tekintetében kiváló mintatanitó vezetése alatt már az ifjú sxivekbe csepegtetné hitvallásunk elveit, nehogy az ifjúság lelke egyházunk céljaitól elvonassék. Erre nézve az íigy nagy fontossága miatt, az egyházkei iilet áldozatkészségéi e bizton számítunk. Hogy azonban a legifjabb s legkisebb prot. egyház itt gyökeret verve, állandó lehessen, a szükséges beruházásokat megtehesse: nem nélkülözheti hitfelei érdeklődését, s áldozatkészségét. Egyházközségünk tagjai államhivatalnokok s szegény iparosok, kiknek egyike sincs oly anyagi helyzetben, hogy az egyház javára alapítványokat vagy nagyobb adományokat tehessen. Felhívjuk tehát figyelmét s vallásos rokonszenvét minden protestáns hívőnek: fordítsa felénk segélyző érdeklődését s filléreivel tegye lehetővé egyházunk megszilárdulását. Kii lönösen ezen egyházkerület prot. lelkészeitől s azok buzdításaitól remélünk sokat s hisszük, bennük nem csalatkozunk. Nagytiszteletü Czelder Márton ur pedig fogadja uj, kevés számú, de lelkes híveinek hálás köszönetét fáradhatlan buzgalmáért s adja Isten, hogy a félegyházi megerősödött prot. egyházközség megalakítása méltó díszét képezze azon koszorúnak, melyet a protestántismus az ő nagy érdemeinek elismeréséül már eddigelé is feje körül font. Felméri Albert, presbyt. jegyző. Nyílt levél. — Üdvözlet a pápai képzőtársulatnak '. — Nekünk, kik a dunántuli egyházkerületben lakunk, kimondhatatlan fáj valami. S a fájdalom nem irigység, mint inkább a szégyenkezés sajgása. Patak, Debrecen s többi főiskolánkban vannak folyóiratok, jelennek meg irodalmi művek; Pápa hallgat. A sárospataki füzetek, Révész Figyelmezője korszakot jelző művek voltak s ma is azok, mintegy felhiva a figyelmet minnek kell lenni egy tudományos intézet irányának. Ott van Kolosvár, Enyed, mindenütt lapok, folyóiratok, egyedül Pápa hallgat. Pedig vannak kitűnő tanárai, van a főiskolának nyomdája, vannak európailag mivelt s a haladás igényeinek teljesen megfelelő tanerők ... és Pápa mégis hallgat. A régi gárda még nem adja meg magát, az uj harcra kész, és mégis hallgat mindkettő. Bocsor, Tarczi, Kis János Barát, Szabó Károly irodalmi színvonalon álló művei már rég megjelentek, Jádi is letette hasznos tollát s beállt a nagy hallgatás. . . Mi ennek oka? nem keresem, mert nem is tudom keresni. Hiszen a kerület vezérférfiai, maga a különben is szép tollú s nagy készültségű főpásztor, a nagy Pap István nagy fia is óhajtanák, ha Pápán vagy egy irány lap, vagy egy havi folyóirat megjelennék. Pedig ezt pártolná Somogy és Bars, felső alsó vidék 1 Lenne előfizetője akár melyik iránynak, legtöbb a közvetítőnek. Ez már becsületbeli kérdés lenne nálunk, hogy sikerüljön. De mit is beszélek ? Pápa hallgat ? nem egészen. . . Fölvette a fegyvert az ifjúsági önképző kör s elhatározta az érdemkönyvbe irt művekből a »Tavasz< I 3-ik kötetét kiadni Antal Géza e már is irodalmi munkásságának szép jelét adott ifjú szerkesztése és Szabó Károly tanár ur felügyelete mellett. Üdvözöljük ezért az ifjúságot 1 Előre 1! Ha az idősebb s ifjabb gárda áll, és hallgat, szóljon a legeslegifjabb. Üdvözöllek nemes ifjúság? Te nem feledted, hogy soraid között volt egy Jókai egy Petőfi s annyi sok jeles. Te tudod, hogy a megállás halál. Te tudod, hogy intézetünk fénye, jó hírneve néz most rád, azért hisszük, a/t hozod elé drága könyvedből, a mi távol a Zóla irányától, egy nemes szűzlelkü Jókai iiányának, a legüdvösebbnek hódol. Mi nem vagyunk elfogultak, de kárhoztatjuk a meztelen realismust s a természet istenitését s az életnek a maga zordonságában való festését, de követjük, hisszük és valljuk ama csendesen mosolygó humanismust, mely szelíden fátyolt ejt a szivet s nemes érzést sértő tárgyak- és dolgokra. Nem lehet mindenki Hugó Victor. O megbirkódzik a valóval. Ámde ő erős és tiszta. Tiszta ez a fő. Zóla és iránya nagynak hiszi magát, midőn álszeméremnek nevezi a finomult izlést, és beszél a Germinálban az é'et olyan j kiszögelléseiről, melyek ellene vannak a bevett erkölcsi | fogalmaknak. Tudjuk, hogy ugy van némely dolog, helyzet, de hát eddig nem is irtuk le. . . Üdvözlöm tehát a megjelenő művet, mert — ismerve az ügy élén állókat — kezességem van a jó siker felől, Üdvözlet a pápai képzőtársulatnak. Dunántuli. Kérelem. Nagytiszteletű Farkas József úrhoz a »Prot. árvaházi naptár« szerkesztőjéhez. Azon reményben, hogy nt. szerkesztő ur (Prot. árvaházi naptár szerkesztő) szelid s mindeneket megbocsátó természeténél fogva nem fog reám megharagudni, s felszólalásomat — a mai interpellatios világban — olyatén értelemben venni s commentálni, mintha az általam alabb mondandók — jövőbeni miheztartás végett — követelt utasítások akarnának lenni, hisz az egész csak szerény kérelem : bátorságot veszek magamnak a nt. ur által szerkesztett ez idei prot. árvaházi naptárnak, melyből én 40 példányt eladandó leszek — egyik — különben elég csinos, itt-ott költői humorra valló amaz elbeszélésének , Mikor a nagytiszteletü asszony hintót vett,« egy ódiozus kifejezésére — el nem hallgatható — szerény észrevételemet megtenni. Hivatolt elbeszélésnek mindjárt a második sorában szerző igy mókázik: »Uramöcsém alatt tessék érteni olyanforma középlényt, a ki nem diák már, de még nem is ember — tehát káplán.® Régi nóta, épen nem idejében dúdolva. Most, a midőn az a »középlény, a nem is ember«* nagyon is emberkedik — majd börzenkedik-et * Mert a kalendáriumot olvasó köznép e kitételt igy érti s értelmezi. Mészáros.
