Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

Luther az üdvözítő hit alatt nem értett egyebet, mint a vallásos léleknek Krisztusban kijelentett Isten iránti bizalmát, odaadó szeretetét, és a Krisztus szellemétől ekint áthatott léleknek kegyes életét istenben. A hit alatt tehát nem értette a külső egyházi, hanem a benső egyéni hitet, s a bibliában nem magát a kijelentést, hanem a keresztyén kijelentés történeti okmányát látta. De az »anyagi és alaki eh« elnevezéséről még ő semmit sem tudott, s ez nem is a reformátió, hanem a rationalismus korában keletkezett, s hogy még ma is érvényben van, azt annak tulajdonítom, hogy a liberális theologiával az u. n. »modern rationalismus"-sal egyetemben a »közvetítő theologia« dogmatikusa, a berlini Dorner is védi az alaki és anyagi elvet jeles hittanában.1

A reformátió korában semmit sem tudnak anyagi és alaki elvről, s e két elv nem is meríti ki az evangy. protestantismus lényegét, mert a megigazulás elvében nem találjuk a protestantismusnak összes anyagát kifejezve s az irás sem kizárólag formája, alakja az anyagi elvnek, vagyis az irás több mint alaki elv. Az irás kegyelemeszköz is, s nem egyedül forrása vallásos ismereteinknek, p. o. a dogmatikának. Mi az irást épülésre szánt eszköznek is tartjuk minden egyes hivő keresztyénre nézve. Azon kérdés megfejtése, lehet-e az egyházról szóló tan a protestantizmusnak egyik alaptana, attól függ, váljon az »egyház« tana levezethető e a megigazulás tanából vagy sem ? Ha az teljesen levezethő a hit általi megigazulás tanából, akkor az egyház tana nem alaptan többé, hanem csak következménye a megígazulásnak, ha ellenben az egyházról szóló prot. fogalomban rejlenek oly gondolatok, melyek nem a megigazulás tanából folynak, akkor az egyházról szóló tan önálló helyet foglalhat el a megigazulás tana mellett. 1) Elismerjük, hogy a megigazulás tanából uj egyházfogalom konstruálható, mely szerint t. i. az egyház lényegére nézve csupa önálló, Krisztusban hivőkből áll, s már ezen meghatározás által is romba dölt az Isten s a hívők közé búcsúzott római hierarchiai intézmény. De ha az egyház esetről-esetre csupán csak az egyes hívőknek megigazulása által jönne létre, akkor az nem volna egyébb az egyes megigazultaknak atomMikus summájánál.2

Az uj szövetség álláspontján azonban több az egyház s azért szerintünk a megigazulás fogasa nem elégséges az evangél'omi egyházfogalom konstruálására mert az egyház 2) mint élő organismuÁ3

gondolandó, a mi több egyesek összegénél. Ezen organismusban minden egyesnek meg van saját egyéni feladata. Az egyháznak ezen organikus jellege Krisztus Urunk személyisége alapján jön létre, kire, mint központi személyiségre s az emberiség ősképére hitünk vonatkozik, kivel hitünkben egyesülve, testének — az egyháznak — élő tagjaivá válunk.4

Az egyháznak ezen organikus jellege nem vezethető le csupán a megigazulásból, s az egyház tana ennélfogva önálló fejezetet képez a megigazulás tana mellett. Az egyház ez alapon mindenkor két szempont alá foglalható: a) mint a Krisztusban hivők személyi közössége : üdvközösség,5

mely egyháznak azonban feladata tagjainak épüléséről s neveléséről is gondoskodni, vagyis az egyház mint az építésnek s nevelésnek is eszköze közösségi jellege mellett üdvintézeti je'legű is. Mint ilyen gondos-1 System der christl. Glaubenslehre, 1879—1881. 2 »Summa justificorum singulorum « 3 »RO)(«( TOÍ' X£NIOi'.c 4 Kálvin, Institutio relig. christ. libri 3. c. 2. § 35 gondolatai a legjobbak az egyházról. 5 »Communio vei congregatio sanctorum.* kodik az egyházi tanításról s gyakorol keresztyéni szeretetet a bel- és külmisszióban. Röviden: az egyház communio és organismus együttvéve. Sietek kiemelni, hogy az egyház lényegileg üdvközösség, vagyis a személyek közössége, de miután a bűnös világ közepette van hivatva isten országát megvalósitaní, a kicsinyeket nevelni, a gyengéket támogatni, a hitetleneket hitre vezérelni, azért mint üdvintézetnek is kell működnie. Luthard és a többi modern hyperluth. theologusok" azonban tévednek, midőn az egyházban csakis »az ige s a sákramentumok intézetét« látják s teljesen elcsavarják a protestantismusnak az egyházról szóló tanát, mert az üdvközösség a személyiség elve a fődolog a protestantismusban s nem az üdvintézet.'' Az evang. prot. egyház lényegére áttérve, szembe állítjuk vele a római felfogást, mely szerint az egyház csakis üdvintézet, s a hozzátartozóság függ a »professio fidei«, a »communio sakramentorum« s »subjectio ad legitimum pastorem« sc. romanum elfogadásától. A fődolog a római pontifex iránti szolgai engedelmesség. A hierarchia határozza meg az igazi hitet s szolgáltatja ki a valódi szentségeket. Igy az egyházból hierarchiai papi intézet lett, mely a hivők, mint appendix felett áll s oly ház, melyre közönyösek az ő lakói, s mely a püspökségben s a vatikánum óta a csalhatatlan pápaságban végződik. Ezzel szemben a reformátió az egyház alatt üdvközösséget ért, az az oly házat, melynek lakói képezik annak lényegét. Evangyéliomi felfogás szerint az egyház a Krisztusban hivők személyi közössége, vagy »Ein heilig christlich Volk«, mint Luther mondja a schmalkaldi cikkekben. Ezen egyház azonban nem létezik ige s sákrámentomok nélkül, mely építésre szánt eszközök épen ismertető jelei — notae — a valódi egyház létének. A hol tehát valódi egyház van, ott található igehirdetés, sákrámentomkiszolgáltatás és keresztyén egyházfegyelem is, mely harmadik ismertető jelet a református egyház csatolta egészen helyesen a többi kettőhöz. Azért igy hangzik az Augustana hires definitiója az egyházról: ,Est ecclesia congregatio sanctorum, in qua evangelium recte docetur et recte administrantur sacramenta'« — Az egyház azonban a bűnös világban áll s történeti empirikus alakjában a hivők mellett hitetlenek és névleg keresztyének is találtatnak s ezek is részesülnek ugyan az egyház külső jeleiben, de nem tartoznak annak lényegéhez. Mi tehát az egyházon megkülönböztetjük annak belső oldalát, lényegét, és történeti megjelenési alakját. 8

A református egyház Zwingli óta »látható és láthatatlan egyház« között tett különbséget, mely elnevezés helyes ugyan, de nem találja el a fő dolgot, mert ezen praedikátumok az egyházfogalomnak csak esetleges ismertető jeleit foglalják magokban s könnyen tévedésre szolgálhatnak okot mint p. o. a sektaprotestantismusban. A miért is a nagy tudományu Dóllinger „Kirche und Kirchen* c. művében gúnyt űzött a protestánsok láthatatlan egyháza fölött. A »fides ver a i az egyház lényege s nem a láthatatlanság. Az egyház fogalmát azonban nem meríti ki, ha alatta csak „sociatas űdei'-t gondolunk. Az egyháznak vannak nevelői és misszionáló feladatai, melyeknek áldásos betöltése céljából szüksége van intézményekre, vagyis az egyháznak üdvintézetté kell lennie s mint ilyen birja a ke-8 Vil mar, Kliephot, Lőhe, Delitzsch stb. 7 A pietizmus egyház fogalma viszont merő subjektivismus, mert szerinte »az egyház az egyes megtérteknek összege.* 8 »Ecclesia proprie dicta* és »societas externorum« mondja Melanchton az Apologiában.