Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-10 / 19. szám
már az ősök kipusztultak, hirök nevök elenyészett. Vagy tán a nép szívóssága volt az, mely megőrizte az elvegyliléstől, de annyi áll, hogy itt a magyar ősöknek magyar utódai laknak ma is. Ebből a kis határból egy talpalatnyit is el nem szerzett az idegen, a nép megőrizte a földet, mely tartotta és táplálta az ő népét, ha minden helye ilyen volna kedves hazánknak, bátran nézhetnénk a jövendő évezredek elébe! Egy hit, egy Isten, egy akol, egy pásztor a mi minket itt összetart. Imádkozzál, és dolgozzál! ez a jelszó van felvésve mindenki szive táblájára, s a vallás az, mely pusztulástól megóv, a munka az, mely által megyünk erőről erőre, nyereségről nyereségre. íme a hajdani hamvak helyén eléggé díszes templom, paplak és iskola áll. A tornácoknak rózsapiros színe mutatja a gyülekezet vallásos egészségét, melyet nem hervaszt semmi rajongás, s nem dul semmi szakadási hóbort. A falak belső fehérsége jelzi a belső tisztaságot, a kik hat napokon munkálkodtak, a hetediket az Úrnak szentelik és megtelik a szent hely, hol az Úr igéje zeng, és nem sírnak itt a Sionnak utai, nem gyöpösödik be az Úr házának küszöbe, mert van nép, ki feljön e szent helyre, és örvend az ő Istenének, kiben bízik az ő lelke, s a ki biztatja örök igéjével: ^Ne félj föld népe, mert megváltottalak téged !c Dicsérik itt az Istent még a csecsszopók is, az iskolában igyekszünk jó hazafiakat, jó keresztyéneket formálni; a ki itt nevekedik bármelyik nemen, értelmessé és életrevalóvá iparkodunk nevelni, irni és olvasni legalább meg kell tanulni mindenkinek, s a tiszta erkölcsöt, erős vallásosságot óhajtjuk beoltani mindenki szivébe ideje korán, hogy minden édes atya elmondhassa a pátriárkával: > En, és az én házam féljük az Urat!* Hogy miként épültünk, mennyire gyarapultunk, azt majd vizsgáld meg saját szemeiddel kedves fő atyánk! Én az én Istenemnek legkisebb szolgája 16-ik éve vezetem és őrzöm itt az Úrnak nyáját és örökségét. Vizsgálj meg és próbálj jól meg, ügyemet valóban lásd meg! hatettem valami jót, ne legyen az az én érdemem, osztozzanak az elismerésben az én előljáró társa; m, akik velem együtt munkálkodtak; de ne legyen az egyikünk érdeme se, mert sem a ki plántál, se a ki öntöz, hanem az Isten az, a ki az előmenetelt adja. Az Istené legyen a dicsőség. íme átadom főpapi kezeidbe az egyház kulcsait és pecsétjét, fogadd el hódolatom jeléül, kezeidbe teszem le az én hivatalomat a hivatal jelvényeivel együtt. Nézz meg és vizsgálj meg mindeneket, ha méltónaknem találsz tovább, hogy azt viseljem, add másnak, a ki arra érdemesebb, ha gyengének vagy lankatagnak vagy rest szolgának találsz engemet, meghajtom előtted az én fejemet s azt mondom : A hiv ember megfeddjen engem és feddése kedves lészen, még verése sem árt énnekem. Ha méltónak találsz bennünket, ha látod hogy nem henyéltünk, hanem munkálkodtunk, és ha munkálkodtunk, de nem hiába munkálkodtunk, ha a kegyelem ajándékaiban tékozló fiak nem voltunk, adjad nekünk atyai bölcs tanácsaidat, hogy okosan munkálkodhassunk a jövendőben, s add rám a pásztorra, a külső-belső elöljárókra a te áldásodat, és vessed az Úrnak nevében az én népemre a te áldó kezeidet, hogy megáldva, ujult erővel és bizodalommal folytathassuk a munkát, melyre minket az Úr elhívott. * Viszont engedd meg te is, hogy egy szívvel szájjal kérhessük rád az Úrnak áldását, a ki téged oly sok százezerek lelki gondozásával bízott meg. Áldjon meg tégedet az Úr, a mi Istenünk lelki testi áldásainak bőségével. Koronázza a te munkádat sikerrel, s tegyen boldoggá tégedet a te jó munkád sikerének örömével. A pásztorok fejedelme adjon hosszú életet tenéked, hogy láthasd meg hazánk és egyházunk boldogságában azt a valóságot, mely után oly sokáig óhajtoztunk, mint a pusztában bujdosó Izrael az igéret földe után, s a mely már kezd valósággá lenni. Titeket is egyházkerületünk és megyénk erős oszlopai, bölcs vezetői, megáldunk itt a gyülekezet kebelében, tartson meg a Mindenható benneteket! tegye hasznossá a ti tanácsaitokat a közjóra, áldja meg szívetek jó indulatát, kezetek jó munkáját, mi szives örömmel fogadunk benneteket, ti is fogadjatok minket a ti szivetekbe. Az a Mindenható a ki ide elvezérlett benneteket éltessen és tartson meg titeket. Nagy Ignác. TÁRCA. Az evang. protestantismusnak harmadik alapelve. — Ujabb dogmatörténeti tanulmány. — A reformátorok feladata abban állott, hogy az egyes embernek vallásos viszonyát az Istenhez s ezen személyes vallásos erkölcsi viszonynak normáját határozzák meg, s csak másodsorban jött rájok nézve tekintetbe az »egyház «-ról szóló tan vagyis az evang. protestantismusnak harmadik alapelve is. Azért a hitvallásokban s a reformátorok magánirataiban sem találjuk az egyháznak teljes fogalmi meghatározását s csakis a legszükségesebb gondolatokat tartalmazzák, a középkori hierarchiai katholicismus elleni védekezés céljából, azonban már azok is elégségesek arra nézve és világosan megértetik velünk azt, hogy az egyházról szóló tan az evangy. protestantismusnak is egyik alaptana. Modern hittanaink eddigelé tanítják, hogy az evang. protestantismusnak csak két elve van, t. i. a hit által, megigazulás és az irás elve vagyis, az anyayi és alaki elv