Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-10 / 19. szám
PROTESTÁNS KOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy ulca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számn pélciátzn^ol^eú. mindig szol^áJJnLa/t-cizife. Üdvözlő beszéd. Szász Károly püspök urnák a kölkedi egyházba értekeztekor, Mélt. püspök ur ! Főtisztelendő atyánk ! Várva vártuk e pillanatot, hogy mint tisztelő fiak és leányok közöttünk üdvözölhessük az atyát, ki atyánkká és főpásztorunkká lett az Úrnak nevében. Im elérkezett az örvendetes óra, itt áll közöttünk, a kit óhajtottunk vártunk. A Iánglelkű költő kinek lantja édes szavára megszelídül, megnemesül és felmagasztosul a szívben minden érzemény. Itt áll közöttünk a nagy tudós, kinek lelke világa, mint a bölcsesség szövétneke fénylik milliók javára. Körünkben van az államférfiú, ki egyike volt azon legjobbaknak, kiknek higgadt bölcsessége, lankadatlan munkássága, gyakorlati tapasztalatai látszanak mindenütt, a mire csak kezét vetette, látszanak különösen a nevelés mezején. De mi mégis nem a szép lelkű költőt, nem a mély bölcsességű tudóst, nem az államférfiut vártuk ma, mert ma reíormált egyházunk öröm ünnepe van, azért vártuk a szelid lelkű, lángnyelvű, erős jó akaratú püspököt, apostoli buzgó jó pásztort, a kiről elmondhatjuk sokakkal együtt: Ilyen főpap kellett minékünk. Körünkbe érkeztél kedves atyánk, légy üdvözölve! Ez a nap az, melyet az Úr rendelt minékünk, áldott a ki jött az Úrnak nevében ; megáldjon tégedet az Úr a mi Istenünk, áldja meg a te bejöveteledet és kimeneteledet. Dicsősség Istennek a magasságban, békesség és jóakarat az emberek fiaihoz! Isten! Légy segítségül a Dávid fiának, a béke követének. Áldunk titeket is mindnyájatokat, kik hozzánk jöttetek — s kik az Úr házából valók vagytok!! Kicsiny kis községünkben, mely félre a nagy világ zajától, kivül a nagy világ forgalmán, csendes rejtekében békén virágzik, nem adhatunk csillogó pompát, nem szerezhetünk számotokra fényes ünnepélyt. De szívünket, mely szeretettel, tisztelettel csordultig van tele, oda adjuk egészen főtisztelendő atyánk! 68 éve lesz már a napokban, hogy utoljára hangzott itt az Úr tornácában a'nagy emlékű főpásztor áldó szava, azóta a világ átalakult, megváltozott. Itt e helyen is nem volt akkor egyébb, mint romok és hamvak. Tetszett az Úrnak tűzpróbán kétszer egymás után keresztül vinni az ő népét, akkor a nép ajkán a kiáltó szó csak a hangos sírás vala, még a béke angyala is eltávozott, visszavonás dúlt a nép között; majd nagy árvizeket ereszte ránk az Úr s mint a tevék terhelteténk; még a háború rémei is ide veték sötét árnyaikat, s volt idő, midőn iga-barmaitól fosztották meg e szegény népet. De tűzben, vízben, viszályban és háborúságban e nép el nem feledte az ő Istenét, a ki az ő igéjében ugy biztatta : ne félj kicsi sereg, mikor a tűzön által menendesz, a tűznek lángjai meg nem emésztenek tégedet, mikor a vizeken állal menendesz, a vizek habjai el nem borítanak tégedet! s íme a tűzből, mint az arany a kohóból, megtisztulva, a vizek után szebben fölépülve áll e kis falucska. A háborúságok s duló viszályok elcsendesültek s most a béke angyala viraszt fölötte. Legyen áldott a békesség Istene. Itt áll e kis falucska tán maholnap ezred éve lesz, hogy itt Szent István királyunk által 1015-ben már a pécs-váradi apátságnak adományoztatott ; — mi védte török, tatár és belháboruk tüzében, tán a Duna ágai, a melyek a mult században is köriték még, vagy tán védte kicsisége, hiszen az erdők ezred éves tölgyeit kicsavarja a vihar ; a kis hanga bokrok megmaradnak, ha letöri hajtását a szélvész, a gyökerek újra hajtanak, s a kis bokor újra virul. Várak, városok pusztultak el, hogy kő-kövön nem maradt, vagyha ma is van lakosságuk, más nemzet az,