Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

mostoha időben, mint a mostani is, nagyon óvatosnak kell lennie annyiban, hogy ilyenkor egyszerre egy nagyobb mű több kötetével ne lépjen a közönség elé, s különösen ovatosnak hazánkban protestáns predikátiók kiadójának. Tekintetbe kell ennek ugyanis elsőben venni a legtöbb magyar protest. pap szegénységét, tekintetbe továbbá ily mostoha időben még mostohább helyzetűket, s tekintetbe végül hazánkban a nyomtatott prédikációknak már edd gi nagy sokaságát. Hisz tudva van, hogy legtöbb hazai protest. papnak mily csekély a fi/etése ; közel ezerre tehető az oly protest. egyházak száma hazánkban, a melyekben a lelkész fizetése legfeljebb 500 frtra megy; 1500 — 3000-ig fizetést élvező prot. lelkész legfeljebb 600 körül van, s ezek közül is legalább 300-ra tehető azoknak a száma, a kik nagyobb családdal lévén megáldva a szegény lelkészek közé sorozhatok. A hazai jómódú protest. lelkészek számát tehetjük ta'án összesen 4 százra. No, ezek minden megerő'tetés nélkül előfizethetnének Dobos úr kiadandó nagyobb predikációs művére. De ezen 400 között is hány lehet olyan idősb lelkész, a ki már soha sem prédikál, hanem káplanja által végeztet minden egyházi functiót; az ily lelkész alig fog már gondolni Dobos úr predikatióinak előfizetésére; de valószinuleg lesznek ezen 400 között oly lelkipásztorok is, a kik bár hírből ismerik a híres Dobost, de közelebb'ől nem, s nem i-merik különösen beszédeinek eredeti szépségeit, tartalmas voltukat, ennélfogva nem is gondolnak azok előfizetésére. Ezek után alapos számítás, és több oldalról szerzett tapasztalás folytán kimutatja, hogy a közelebbi évben, a gabonaárak alacsony állása miatt hány százalékkal csökkent legtöbb lelkész évi jövedelme , kimutatja továbbá, hogy a protestáns lelkészek tárcája, kivált a nem félreeső, nem elszigetelt helyeken működőké n ennyi mindenféle kiadással terheltetik, azon indítványt teszi, hogy ne egy év alatt kényszeríttessék az előfizető a 6 frt előfizetési ár kifizetésére, hanem lassabban bocsáttassanak a kötetek világ elé s ehhez képest az előfizeté-i ár fizetésére is engedtessék két-három évi időköz. K. ur ezen sorai kétségkívül sok igazat tartalmaznak, és épen azért figyelembe veendők, de aggodalmai talán kissé túlzók. Azon alig két hét alatt, hogy Dobos műveire az előfizetési felhívás lapunkban közzé tétetett, számos helyről kaptunk tudósítást a felől, hogy az igért munka megjelenését nagy örömmel üdvözlik; ezért nem kételkedünk, hogy a jelzett kötetek kiadatását anyagi akadályok nem fogják lehetetlenné tenni; kaptunk azonban helylyelközzel olyan értelmű észrevételeket is — ha nem is oly alapos számításon nyugvókat, és a prot. lelkészek helyzetét oly világosan illustrálók.t. mint Kármán J. uréi. S megvalljuk sem azt nem szeretnők, ha a nag -becsű művek csakis annyi előfizetőre találnának, hogy általuk éppen a kiadási költségek fedezve lennének, sem azt, hogy egy némelyik lelkész a felhozott s indokolt körülmények miatt kénytelen lenne magát a Dobos művei megszerezhet ésének örömétől megfosztani. Miért is mi azt hisszük, és bár illetékes helyről erre felhatalmazva nem vagyunk', azt merjük ígérni, hogy az ezen műveket sajtó alá bocsátó lelkész úr elnéző leend, ha egy némelyik lelkésztársa nem küldi is be az aránylag rövidre szabott idő alatt az. egész előfizetési árt, de kötelezi magát annak későbbi teljesítésére Szeri\ * Greuter beszede. Fater Greuter, ki özönvíz előtti eszméket tartalmazó s egykor az osztrák tai tomanyokban a protestánsóknak vallásszabadságot biztosító törvény ellen is keményen menydörgő beszédeivel oly gyakran megbotránkoztatta, de beszédeinek komikus alakjával annyiszor meg is nevettette a bécsi képviselő házat, közelebb ismét tartott a bécsi parlamentben egy közderültséget előidézett beszédet, mely beszédében azonban ezúttal nevetve, és nevetséget keltve sok igazságot is elmondott. A többek közt így szólt: »A disciplináról, uraim, ma és tegnap sokat beszéltek. Én is szeretnék ehhez hozzájárulni, s elmondani, hogy mint gondolkozom én erről. Csak egyetlen egy pontot említek föl. A közokta-1 ás, mint Jupiter tonans, becsapott a tanitókörök közé, s az iskolai s közoktatásügyi szabályzat 24-ik § a iránt szeretetből kivette a tanítók keze közül azon pálcát, melyről már az írás mondja: »Aki fiát szereti, az meg is fenyíti.« (Derültség). Ugy látszik, hogy az ujabb paedagogia egészen a régi pelagianusok azon alapelvén áll, kik azt mondták : az ember jónak született, az eredendő bűn álom, nincs szükség sem ascesisre, sem imádságra, hanem csak egy tanítóra, aki tanítása által a jó magvát kikelti a gyermekben: azután semmi rossztól sem kell tartani. Ezen pelagianu alapelven épült fel az egész ujabb paedagogia. De minden idők tapasztalása tanúsítja, hogy ezen alapelv hamis Ha hamis, akkor meg tudom magamnak magyarázni, hogy mint jár el a közoktatás. A tanítótól elveszik a pálcát, mely a szilaj gyerekek közt még fenn tudná tartani a rendet és a fegyelmet, de meghagyják az egyetemi tanulóknál. (Derültség). Ha két mesterlegény fabotokkal véresre veri egymást, a csendőr nyakon csipi őket és bezárja; de ha a tanulók vasbotokkal karcolják össze az arcukat, ez már lovagias dolog. (Derültség). Ez felsőbb képzettségre mutat; itt a pálcából bot lett. Szerény állású családoknak igazán tönkre kell menniökt, ha azon kétes szerencséjök van, hogy egyetemi tanulót mutathatnak föl. Csupa kommers, menzura, vagy ahogy hívják! A szalamanderreibolást (derültség), azt értik, de tanulásról vagy nagyon keveset vagy semmit sem hallani. Rendszerint ebből áll az első tanulóév disciplinája.« — Tovább folytatván a modern fegyelmezetlenség ecsetelését, igy szól :« Ha ezen urak egyszer hivatalnokok lesznek, hosszú képet fognak vágni, ha a hivatalfőnök igy fog hozzájok szólani: Pont kilenckor vagy io-kor itt kell lennie! Ha ezen iranyban jobb ellenőrzést hoznának be, ez bizonyára nem séttené meg a tudomány tiszta magaslatát s gyakorlatilag is sokkal jobb lenne, annyival is inkább, mert a tan- és tanítási szabadság hizonyos meghatározott feltételek mellett sok jót és üdvöset foglal magában. De ha — mint közönségesen történik — a tanszabadságot összetévesztik a semmittevés, korhelykedés szabadságával: akkor határozattan ellene vagyok az ilyen tan- és tanitásszabadságntk.« * Zsido-keresztyen házassag. Hetek óta foglalkoztatja a hazai közvéleményt, de némileg az egész kathol. világot egy celbavett zsidó-keresztyén házasság, melyről majd mindennap más-más tudósítást olvastunk a lapokban. Ez idő szerint úgylátszik zátonyra jutott a boldogság szigete felé vitorlázó hajó. Az eset a következő: br. Popper Sándor magyar állampolgár nőül akarta venni a Párisban lakó Castrone Blanche katholikus grófkisasszonyt, anélkül, hogy a vőlegény keresztyén vallásra térne át, vagy kívánná, hogy neje zsidó legyen. Hogy ez megtörténhessék, a menyasszony a párisi nunciatura utján, a párisi érsek pártolásával a pápa különös kegyelmeért folyamodott, hogy a valláskülönbség miatt fenforgó házassági akadály alól fölmentést adjon. A párisi érsek, ki pártolását azzal indokolta, hogy a fölmentés meg nem adása esetében fennforog az a veszély, hogy egy keresztyén lélek veszendőbe megy ; hogy az egyházra e ha-