Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

zasságból nemcsak hátrány nem származik, de sőt reá nézve egyenesen különböző előnyökkel jár és hogy nevezetesen a vőlegény és családja a katholikus egyház körül Magyarországon nagy érdemeket szereztek, a kérvényezőktől egyúttal reverzális kiállítását kérte, melynek értelmében e házasságból származó minden gyermekek a katholikus vallásban fognak neveltetni. — Az ilynemű ügyekben határozó kongregaczió Rómában tárgyalta ezt a kérvényt, ahhoz egyhangúlag hozzájárult, de kívánta, hogy mielőtt a kérvényt végleges eldöntés végett a pápa elé terjeszti, az emiitett reverzális bekiildessék. Ennek következtében a menyasszony Párisban, a vőlegény Esztergomban Simor hercegprímás titkári irodájában kiállította a szükséges reverzálist, mely alkalommal először jutott a prímásnak a dolog tudomására. — Egyidejűleg báró Popper — minthogy semmi kétsége sem lehetett többé az iránt, hogy menyasszonya megkapja a dispenzációt — kérvényt nyújtott be a magyar kultuszminisztériumhoz a szokásos igazolvány kiállítása vágett, melyet minden magyar honos, ki Külföldön kíván házasságra lépni, az ottani hatóság előtt felmutatni köteles, s a mely igazolványt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium köteles minden jogosított számára kiszolgáltatni, a nélkül, hogy vizsgálná, vájjon az illető azután tényleg külföldön tartja-e esküvőjét vagy nem. Miután mindkét reverzális, de egyúttal Simor hercegprímásnak a jelen körülményekből könnyen megérthető felszólalása megérkeztek Rómába, a pápa — minthogy még időközban a sajtó is e kérdést mindenütt fejtegette és nevezetesen a dispenzáció megnyerése végett állítólag adott nagy pénzösszegekről is tudósításokat közölt, — ez esetben a dispenzációt nem adta meg. Nem csodálkozhatni azon, hogy Simor bibornok, a ki egy évvel ennek előtte, a vegyes házassági törvényjavaslatnak a főrendiházban történt tárgyalásakor oly apodiktikus hatái ozottsággal állította volt, hogy zsidó és keres/tyén között a házasság a kánonjog értelmében teljesen lehetetlen, most teljes befolyását érvényesíteni törekedett, nehogy ez állításának tarthatatlansága, maga a pápa által, ily eklatáns módon demonstráltassék. Kétségbe vonhatatlan tény, hogy a pápának jogában áll, hasonló esetekben a hányszor csak akarja, a dispenzációt megadni. Gyászhír. Schleining Károly majosi evang. lelkész és nyug. e. m. esperes, mint férj a maga, Schleining Mária özvegy Lehr Andiásné mint sógorné maga és gyermekei, Ritter István gyönki ev. lelkész és egyházmegyei esperes mint még egyetlen élő testvér maga és gyermekei, még is a boldogultnak már elhunyt testvérei József, Frigyes, Vilmos, Zsuzsánna és Ludovika életben levő gyermekeiknek nevében fájdalomtól megtört szivvel jelen tik Schleining Károlyné született Ritter Saroltának élete 67-ik, boldog házasságának 41-ik évében hosszas szenvedés után folyó évi március hó 26-án kora reggeli 1 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei f. é. március hó 27-én délután 2 órakor tétettek le a majosi ev. sírkertben az örök nyugalom helyére. Kelt Majoson, 1885. március hó 28-án. — Áldás és béke lebegjen hamvai felett. NECROLOG. Yéghely Imre egyházi és megyei életünk egyik közbecsii'ésben állt veteránja dőlt ki március 27-ikén az élők sorából, élete 76-ik évében. Azok közül a hazafiak közül való volt ő — mondhatni róla s az igazságnak teljesen megfelelőleg, — a kik kora ifjúságuktól fogva gyűjtötték az ész és sziv kincseit, hogy azt a közügy oltárára áldozatul hozhassák, de áldozataikkal nem kérkedtek, azokért jutalmat és elismerést nem követeltek, mert szerénységük még érdemeiknél is nagyobb volt. Ha ily gondolkodás, és életelv mellett valaki oly magas hivatalhoz és tekintélyes polgári álláshoz jutott, a minő a megyei első alispáni hivatal, az csak az osztatlan közbizalomnak, mindeneket lekötelező jóakaratnak s a közügyek terén szerzett, mindenki előtt szembeötlő érdemeknek lehetett következménye. — S Véghely Imre csakugyan ily érdemekért választatott meg 1867-ik évben az alkotmány végleges visszaállítása alkalmával megejtett megyeszervezésnél Veszprémmegye első alispánjává. A nélkül hogy előbb a táblabiróságon kivül megyei hivatalt viselt volna, az osztatlan és valódi közvélemény őt kérte fel ezen állás elfogadására s a közbizalomnak engedve fogadta azt el oly időben, midőn a politikai pártharc a h gerősebb volt s a megyei ügyek vezetésére oly egyén kellett, a ki elfogulatlan i'életével, szenvedély által soha el nem ragadott mérsékletével, ellent és barátot egyiránt lekötelező tapintatával és figyelmével felül állott a közügy szolgálatában a párt érdekeken. P^s az osztatlan közbizalom nem csalatkozott várakozásában. Véghely Imre mint alispán, a mellett, hogy a vármegyét teljes odaadással szolgálta, a politikai és társadalmi életben felülemelkedett minden előítéleten és pártszenvedélyen. Öt éven keresztül vezette a megye kormányrudját azon korszakban, midőn egyik páit a közös ügyet, körömszakadtig és minden eszköz felhasználásával védelmezte, a másik párt pedig a legnagyobb erélylyel ostromolta. Ezen heves harcban Véghely Imre, ki a kisebbségben levő párt nézeteit \ állottá, fenn tudta iragát tartani az alispáni széken a nélkül, hogy személye csak komolyabb megtámadtatásnak is lett volna kitéve. A közbecsülés kisérte egész hivatalos pályája alatt és környezte azon időben is, midőn a magán életbe visszavonult. Most, hogy munkás és a közügy terén tevékeny életét bevégezte, az egész megye méltán gyászolja őt, őszinte a részvét, melylyel a legközelebbről érdekelt derék családja gyászához járulnak ezerek és ezerek. De mint hazánkban általában protestáns kitűnő embereink, bármily melegen szeretik is hazájukat, szívok melegéből juttatnak egyházuknak is, és munkásságuk áldásaiból a szent tizedet elviszik az oltárhoz : úgy a boldogult is kora ifjuságá'ól fogva résztvett egyháza kormányzatában, előbb mint tanácsbirója, később mint segédgondnoka a veszprémi egyházmegyének, környezve az egész egyházmegye tiszteletétől, szeretetétől. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Veszprémben március 28-án. A közügynek szentelt élete után legyen csendes a síri nyugalom. ADAKOZÁSOK.') A budapesti reform, theol. tápintézelre adakoztak : a felső-baranyai református egyházmegyéből: Ozv. Farkas Lajosné asszony, Márfa, 1 forint, Ambrus József viszlói lelkész 4 forint, Paksi Gedeon raádi lelkész 3 fo*) Nemcsak az egymás ellenében, de néha az egymás mellé való helyezése altal is a dolgoknak fokozzuk az ezekre vetődő fényt. Utolsóelőtti számunkban közöltük a névsorát azon f.-baranvai ref. lelkészeknek, kik a budapesti prot. árvaházra az emiitett 117 frtot adták; itt pedig következik jórészt ugyanazon névjegyzék és ismét jelentékeny összeggel, mely meg egy másik humánus célra gyűlt össze. Ezen közlések ékes tanúságot tesznek azon e. megye lelkészkarának szelleme, iránya s vezetése felől. Szerk.