Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

szólaltak is fel, az azonban egyik házban sem volt keresztülvihető, hogy a felsőházba minden püspök- és főgondnoknak hely adassék. Igaz, hogy lehet a törvényjavaslatban tervezett intézkedés mellett erős érveket felhozni ; de ha a mérleget a kelletinél kedvezőbben billentették volna is részünkre, talán nem lett volna nagy bün. A magyar állam sokat vétkezett a hazai prot. egyház ellen, a sok közül egy bűnt legalább expiált volna. A törvényjavaslatnak midőn a protestánsokra vonatkozó pontja az emiitett főrendiházi ülésben felolvastatott és tárgyalás alá vétetett volna, id. b. Vay Miklós szólalt fel : Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mig tegnapelőtt üléseink alkalmával megannyi jog megszüntetése, illetőleg felfüggesztése körül forgott a kérdés, jelenleg egy eddig szokásban nem voltnak megadásáról, vagy jobban mondva, egy mások által ugyan régóta már gyakorlottnak olyanokra is leendő kiterjesztéséről van szó, kik azzal eddigelé nem birtak, értem a más felekezetek egyházi főnökeinek e ház tagjai közé leendő felvételét. Az előttünk fekvő törvényjavaslat célba veit ebbeli intézkedése egyrészről kifolyása, vagyis következménye a vallásszabadság s felekezeti egyenjogúság magasztos elveinek 1848-ban és azóta is ismételten ünnepélyesen történt kimondásának; másrészről exigentiája a sokakba 1 megváltozott és folyvást változásoknk alávetett körülményeknek. Távol legyen tőlem, hogy a dicső jellegű régi főrendiház emlékét csak legkisebbé is elkívánnám homályosítani, sőt óhajtom, hogy a maholnap megszületendő uj is örökölje annak magasztos hazafi tulajdonait, de ha azt mégis kénytelenítetem beismerni, hogy ha 4—5 évtized előtt jött volna a főrendiház reformjának kérdése szóba, azt, hogy akár csak egyetlenegy kálvinista és lutheránus szuperintendens, — mint ma az izraelitákra van tervezve — is kapjon kir. meghívó levelet a főrendiházba, proponálni senki, pártolni a legközelebbi érdekelteken kívül minél kevesebben lettek volna hajlandók. Hiába! Tempóra mutantur et nos mutamur in illis.« Részemről tehát — igy folytatja — e törvényjavaslatnak tárgyalás alatt levő cikkét egyrészről ugy tekintem, mint az általam fönntebb jelzett vallásegyenlőség eddig nagyrészt cc

ak papiroson maradt elvének részbeni életbeléptetését, másrészről pedig — és ez a főte kintet — m;

nt a törvényhozás részéről való méltatását az egyházaknak az á'lamban különbség nélkül viselt fontos szerepének. De, ha ez igy van, akkor az egyházak szükségesnek mutatkozó érdekképviselete nem alapulhat, mint az iit kontemplálva van, a semmi garanciát nem nyújtó s alig kiszámítható arányszámokban, hanem abban, hogy valamint a többi vallásfelekezetek püspökségei, ugy a mi szuperintendencíáink is egytől-egyik legyenek képviselve; mert különben nem lesz a törvény által akart cél elérve, miután akként, kivált annak azon intézkedései mellett, hogy mindig a legidősebb püspökök s főgondnokok legyenek tagjai a főrendiháznak, vagy azon esetnek kellene bekövetkezni, hogy a reform, vagy evangelikus egyház öt-öt egyházkerülete közül kettő-kettő egészen képviselet nélkül maradna, vagy esetleg annak, hogy 2 kerület csak püspök, 2 csak főgondnok által lenne képviselve, a mi magában a törvényjavaslatban is alapelvül vett protestáns alkotmányi elvvel ellenkeznék. Ezen okoknál fogva bátor vagyok ezen ponthoz azon módosítást benyújtani, hogy valamint a többi vallásfelekezetek minden püspökségei, ugy az evangélikusok is teljes számmal legyenek a főrendiházban képviselve. Midőn ezt teszem azon kivül, hogy a vallási jogegyenlőségről szóló törvényeinkre hivatkozom, bízva a mélt. főrendek méltányosságában és mind amellett is talán — nehogy telhetetlenséggel vádoltassam vagy bárkinek is felszólalásom folytán azon bizonyos, a kis ujj mutatása folytán az egész kéz utáni kapásról szóló példabeszéd jusson eszébe, fel nem szólaltam volna ily irányban, ha kettőről nem lennék meggyőződve, — először arról, hogy a törvény célja csakis igy lesz teljesen elérve s csak ily módon fogják teljes elismeréssel fogadni, abban teljes megnyugvásukat feltalálni az érdeklett felekezetek. Módositványom szerint a c) pont igy szólana : »Az evang. reform, egyháznak hivatalban levő püspökei és főgondnokai, ez utóbbiak közt az erdélyi egyházkerületnek hivatalban legidősebb főgondnoka, továbbá az ágostai evang. egyháznak egyetemes főfelügyelője, kerületi felügyelői és püspökei és az unitárius egyháznak hivatalban idősebb egyik elnöke az az püspöke vagy főgondnoka.« B. Vay M. után Brennerberc7 Mór emelt szót, indítványozván, hogy azon esetre, ha a Vay Miklós báró módositványa el nem fogadtatik, egy, bár szó szerint igen csekély, de az ő nézete szerint nagyon fontos módositványt nyújt be, mely így hangzik: „az evangelikus, református és ágostai hitvallású evangelikus egyházak, hivatalban legidősebb 3—3 piispöke«, szavak után szurassék közbe, »kiknek egyike mindenesetre az erdélyi ágostai hitvallású egyháznak püspöke legyen.« Utána b. Prónay Dezső az evangel. egyház főfelügye lője állt fel: Amaz indítvány, — mondá — melyet Vay Miklós báró koronaőr benyújtott, szerinte nem egyébb, mint e törvényjavaslatra alkalmazva, teljesítése amaz igényeknek, melyet a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenjogúsága és viszonosságára nézve az 1848. XX. t.-cikk kimond. Ha hazánk körülményei azt kívánják, miszerint, ha a róm. katholikus, a görög katholikus és görög keleti egyházaknak egyházi főhatóságait képviselő egyének a törvényhozás tagjai legyenek; ha ezzel szemben az 1848. XX. t.-c. viszont kimondja, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetekre az egyenjogúság és viszonosság életbe lép, ennek az elvnek szükségszerű következménye, hogy a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek a törvényhozásban amaz egyházi férfiak által, akik a saját egyházi szervezetük értelmében a legfőbb egyházi méltóságot képviselik, képviselői legyenek. „ Vay Miklós br. indítványát azért pártolja, mert a mai helyzet és a viszonyoknak mai fejleménye mellett azáltal látja csak teljesülve az 1848 : XX. törvénycikkben lefektetett elvet. Ehhez természetesen feltétlenül kell ragaszkodni. Meglehet, hogy talán azon számarányt véve tekintetbe, melyet hazánkban a protestánsok képeznek a többi felekezetekkel szemben, ezen protestáns egyházak kormányzati hatóságait képező egyéneknek a törvényhozásban, illetőleg a törvényhozásban való részvétele nem áll teljesen arányban. De ezen egész intézmény nem a lélek számaránya elvén alapul. Teljesen méltányolja azon indítványt is, hogy az erdélyi ág. hitvallású evangelikus szuperintendentia szintén mindenkor legyen képviselve, illetőleg, hogy annak püspöke is mindenkor tagja legyen a főrendiháznak. Mert ez egyház, ez egyházkerület a történelmi fejlemények következtében Magyarországon létező ágostai egyházzal szerves összefüggésben nem áll. Ha megengedné, hogy amaz egyházkerületnek t. i. az erdélyinek egyházi főhatóságát elfoglaló egyén nem foglalna