Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

itt helyet, viszont megeshetnék, hogy ő esetleg egy szorosabb értelemben vett magyarországi egyházi kerületnek élén álló egyént szőrit ki, szóval ez mindenesetre oly helyzetet teremt, a mely megnyugvást nem fog okozni. Ajánlja a beadott módositvány elfogadását. Ezen felszólalókkal szemben Tisza Kálmán lépett fel a törvényjavaslat eredeti szövegének védelmezésére. Tagadhatlanul igaz, — ugy mond — megeshetik, hogy az erdélyi ágostai egyházkerület senki által — ha már ugy akarjuk mondani — nem lesz képviselve, mert a püspök nem épen mindig a legidősebb az ágostai püspökök közt, de ez ép ugy megeshetik, ha a törvényjavaslat szövege elfogadtatik, bármely más magyarországi egyházkerülettel is, mert beállhat azon eset, hogy sem felügyelője, sem püspöke nem tartozik a hivatalban idősebbek közé, s igy azon egyházkerületből senki sem lesz a főrendiháznak tagja. Ha tehát ez megeshetik, akkor az ágostai erdélyi szász egyházkerület irányában kivételt tenni és azt mondani, hogy annak a püspöke, ha nem legidősebb is, mindenesetre tagja legyen a főrendiháznak, mig más egyházkerületekből egy sem lesz tagja: ezt helyesnek, igazságosnak nem tartja. Áttérve Vay Miklós b. módositványára, annyit mondhat, hogy minden tehető módosítások közt ez az, mely iránt egyénileg a legtöbb rokonszenvvel viseltetik. De miután ő proponálta az eredeti szöveget, kötelessége felderíteni, mely szempont vezette akkor, midőn minden nehézségek belátása dacára nem ugy proponálta, mint Yay Miklós br. most kivánja, hanem ugy mint a szövegben foglaltatik. Számarányt ő sem vett alapul, mert hisz ha az vétetnék alapul, akkor az már igazán szorosabb értelemben vett felekezeti képviselet lenne, és egészen máskép kellene a számokat csoportosítani, mint a hogy most van. O tehát azt vette fel a róm. katholika s a többi egyházakat illetőleg: hány egyházmegyéjük van. Igy volt szorosan az eredeti javaslatban ugyanannyi képviselő, a hány annak az egyházmegyének az élén áll. Ennek megfelőleg azt kellett volna mondani, hogy a protestáns egyházkerületeket, melyek az egyházmegyének felelnek meg, hasonlag képviselje az az egyházi férfi — a püspök, — a ki annak élén áll. De azt tartotta, hogy ha nem egyházi képviseltetést is, de a jogosultságot az egyházaknak mégis azon az alapon helyes megadni, mely az ő belszervezetöknek megfelel. Ezen egyházak belszervezetének pedig nem felelne meg az, hogy csak a püspökről legyen szó, mert ott püspök és főgondnok egyenjogú faktorok és a legalsó foktól a legfelsőbbig az ő egyenjogosultságuk az egyház terén mindenütt keresztül van vive. Ha már most az mondatik, a mit b. Vay proponált, az eredménye az lenne, hogy a protestáns egyházkerületeket egyenként nem egy ember, de mindeniket kettő képviselné. Ezt nem tartotta inditványozhatónak. Ajánlja az eredeti szöveg elfogadását. A többség — mint emliténk — mellőzé a módositványokat s az eredeti szöveget fogadta el. Ugyanezen ülésben vétetett tárgyalás alá az izraeliták képviseltetésére vonatkozó pontia is a javaslatnak. A javaslat ellen gr. Károlyi István szólalt fel, ellenezvén a zsidók bevitelét már csak azon okból is, mert a zsidók ma is nem a magyarok istenéhez, hanem a Jehovához imádkoznak.'") A törvényjavaslat mellett ismét Tisza Kálmán szállott síkra, utána pedig id. B. Vay Miklós a következő emelkedett szellemű beszédet tartotta: Nagyméltóságú elnök ur! Mélt. főrendek! Nehogy szavazás esetén csak az egyszerű igenre, vagy nemre legyek szorítva, mindjárt kezdetben kijelentem, hogy én e kérdésre nézve a képviselőház véleményét fogadom el s kivánom, hogy az izraeliták hitfelekezetének köztünk képviselete törvényileg mondassék ki. Részemről, ki kevés pillanatok előtt üdvözöltem azt, hogy a vallásegyenlőség elvénél fogva hitfelekezetem egy ujabb szép jognak jött birtokába, nem akarhatom, hogy az általunk monopolizáltassék, — nem eshetem annak gyanúja alá, hogy csak addig kivánom az elvet fenntartani, mig az nekem termi gyümölcseit, — s tényleg megtagadni azt, ha annak a másokkali megosztásáról van szó. Egyébiránt azt nem lehet tagadni, hogy ha megmaradna is a hármas bizottság véleménye, a kormány kinevezés utján behozhatná azt, kit ugy contemplál, mint az izraelita községi egyháznak egyházi vagy világi elöljáróját, — lehetne tehát mondani, hogy ez különben is megtörténhetvén, ne bajlódjunk mi e kérdéssel! Én azonban ellenkező véleményben vagyok, én azt akarom, hogy mi magunk mondjuk ki, miként a vallásegyenlőség elvénél fogva nem akarjuk 600,000 polgártársunktól megtagadni azon jogot, melyet minden más felekezeteknek megadunk. Mondatik ugyan, hogy e hitközség világos törvény által nincsen e hazába mint olyan bevéve ? non est lege recepta. Ekkor tehát csak tolerált! Már kérdem, lehet-e ezt még ma is kimondani, ha talán szorosan nem igy lenne is ma, midőn másrészről ki van irányukban a jogegyenlőség minden tekintetben mondva, a vallás szabadgyakorlása, — hivatalképesség, választási, választatási jog, egy szóval minden, mivel minden magyar polgár bir ? Ily körülmények között van-e még szükség kimondani, quod sint lege receptir! Sőt én alig képzelek ezen elvek gyakorlatba vétele után csak szükséget, sőt majdnem lehetőséget is, hogy még valamikor törvény hozassék, mely kimondja, hogy mától fogva nem tolerálva, de törvényesen be vannak a zsidók e hazába véve. Ne legyünk kevésbé liberálisok, mint a képviselőház, ne engedjük magunkat intolerantiával vádoltatni ; a vallastiirelmetlenségnek fej árt ideje ; mutassa meg a magyar főrendiház, hogy régi alakjában is — mert hiszen még nem alakultunk újjá — a felvilágosodásnak lobogtatja fennt a szövétnekét!— ne várjunk ismét 40—50 évekig, hogy megadjuk a zsidóknak azt, mit ma az evangélikusoknak ama szokásos fenntartás nélkül egyhangúlag megszavazott még a főméltóságu római kalholikus klérus is. — A többség a javaslat ellen nyilatkozott. Nem tudom. hogy a jelenvolt kathol. főpapok felvilágositották-e a theologiának általa kevéssé ismert mezejére átsportoló grófot a felől, hogy a katholikus valamint a protest. egyház is ugyanazt a Tehovát imádja ? ' Szerk. KÜLFÖLD. Olaszország evangélikus gyülekezetei, a római kir. statisztikai hivatal főigazgatóságának 1882-ik évi közleményei szerint. 1. Waldéz-egyház : a) a piemonti völgyekben 15 gyülekezet 21 működő lelkészszel, 12,156 felnőtt taggal, 31 tanítóval 5013 gyermekkel az elemi iskolákban, 3400 a vasárnapi iskolákban, 1 gymnásium 7 tanár s 65 tanítván) nyal, 1 tanítóképezde 4 tanitó, 25 növendékkel, 1 fel 28*