Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-05 / 14. szám
ben létezik. Az egyháztagoknak belső tulajdonságaitól tehát egészen eltekint a római egyház, mert tisztán külsőleg létezik hivatalai-és institutióiban. Gyönyörűen fejezi ki ezen ellentétet Schleiermacher: Der Protestantismus macht das Verhaltnisse der Einzelnen zur Kirche abhángig von seinem Verhaltnisse an Christo, der catholicismus das Verháltniss des Einzelnen zu Christo von seinem Verhaltnisse zur Kirche.< A római egyházhoz való tartozóság e szerint nem függ az egyesek belső tulajdonságaitól, hanem 3 külső ismertető jeinek, t. i. az egyházi hitnek elfogadásától (professio fidei), a szentségekben való részvételtől (communio sacramentorum), s vak engedelmesség fogadásától (subjectio ad legitimum pastorem, Romanum pontilicem). Az első ismertetőjel által kizáratnak az egyházból az eretnekek, p. o. a protestánsok, a második által a kiközösítettek, s a harmadik által a schismatikusok, p. o. a gör. n. e. kath. és ókath. keresztyének (qui habent fidem et sacramenta, sed non subduntur legitimo pastori). Ezen három ismertető jel alapján Bellarmin definitiója jön tekintetbe a római egyházfogalom megértésére nézve. Möliler azon definitiója, hogy j,az egyház minden hívőknek Krisztus által alapított látható közössége,* megfelel az ő eszményi katholicismusának, de nem a tényleges valóságnak, mely Bellarmin nézetét (főleg a vaticanumban) szentesitette. Ezen igy értelmezett római egyház egységes, mely egység a pápakirály személyében, mint Péter apostolíejedelem utódjában éri el tetőpontját, s ugy az egyetlenség, mint a tan, cultus és szervezetben való változhatatlanság értelmében veendő. Ezen egységes egyház katholikus, egyetemes is egyszersmind, mert az egység kiterjedéseben gondolva adja a katholicitást. Hogy a római egyház tényleg nem egyetemes, tehát ugy térbelileg még meg van szorítva, azt a római theologusok is elismerik, de egyetemesnek tartják jogigényeinél fogva, a mit Aeneas Sylvius jellemzően igy fejezett ki: a y cathoüca fides bár még nem egyetemes, de annak kellene lennie * (habere tenentur). E végből a római egyház püspököket nevez ki ? in partibus infidelium*, s kiátkozza az eretnekeket, hogy ily módon kimutassa az azok feletti joghatóságát. Mi evang. protestánsok azt mondjuk, hogy még a tanra nézve sem egyetemes a római egyház, mert a római tant hiába keresnők a keresztyén őskorban. Az időben való egységet vagy a dogmában való azonosságot = egyformaságot, a római egyház apostoli jellegében látja, mely ez alapon magában foglalja az > antiquitást€ is >az ujitás hóbortjában szenvedő sektákkal szemben.1 1 Ezen apostoli jelleg mutatkozik ugy az apostoli tanok és cultushagyományokban, mint az apostoli kor óta szakadatlanul fennálló püspöki successióban. S miután legújabban a püspökök a csalhatatlan pápaságban nyerték külső egységüket, azért az tekintendő az egyház apostoli jellege valódi képviseletének, mert hiszen az apostoli székhelyen van. Röviden : a római egyház apostoli, mert csalhatatlan pápája van. Az egységes, katholikus, apostoli egyház objektíve szent is, mivel Krisztus szent lelket öntött belé s a sakramentumokban tagjainak is szentségét eszközli. Ezen objectiv szentségből, mely újból távol van a hivek erkölcsi tulajdonságaitól, következik a hitbeli ismeret s az erköicsi fegyelem dolgában az egyház csalhatatlansága, és miután az egyház a pápaságban nyeri befejezését; a pápa csalhatatlansága is. Mert — midőn az Úr — a római káté szerint — Péterért imádkozott (Luk. 22. 32), hogy hitében el ne fogyatkozzék, ' ezzel a Péter által állapított apostoli szék a hitnek egyedüli alapja s forrása lett, s csak onnan mehet ki az evangéliomnak hamisithatlan tanítása s a valódi sákramentumok kiszolgáltatása, mig a többi történeti egyházak a sátán szellemétől vezéreltetve, a legveszedelmesebb tévedésekbe estek. Ezen római értelmezéssel szemben azt mondja a prot. polémika, hogy egyedül substantiális egyház, a ^communio sanctorum lehet aytog, abból azonban még nem következik valamely történeti empirikus egyház csalhatatlansága, mint azt a római káté állítja. A Tridentinum hallgat róla, de feltételezi, mint magától értetődőt. Krisztus megígérte a maga szent lelkében a csalhatatlanságot az egyháznak, de tán nem nekünk, kik jelenleg képezzük az egyházat, mert Krisztus nem határozta meg, hogy mely időpontig vezérel bennünket a szent lélek. Mint egyedüli szent és csalhatatlan az egyház, egyedid üdvözítő is egyszersmind, tehát extra ecclesiam nulla salus!* Mindazok,kik az egyházon, Noéh bárkáján kivül állanak, örökre el vannak veszve. Itt azonban a római theológia különbséget tett anyagi és alaki eretnekek között. Azon akatholikusok t. i. kik csupán > invincibili ignorantia* tévednek a katholikus hitben, veszedelmes tévedésben vannak ugyan, de üdvözülhetnek. Mi hivő protestánsok tehát hallatlan tudatlanságunknál fogva vagyunk akatholikusok s igy üdvözülhetünk ! A ki azonban a katholikus hitről tényleg önszántából letért s az egyházi tanítás nála már nem is használ, alaki eretnekségbe esett s nem üdvözülhet. Az alaki eretnekség gyökere tehát az egyén akaratában keresendő. A háresistől különbözik a schisma, melynek teljes fogalma az egyház látható egységének központjától, a pápától való
