Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

elszakadásban áll. Miután haeresis és' schisma a valódi egyházból (s az üdvből) kizár, azért a római egyháznak nemcsak joga, de anyai kötelessége is tévelygő gyermekeit az igaz útra visszavezetni s a makacs eretnekeket megszüntetni. Mert a keresztségnél fogva mindenki a pápának joghatósága alá tartozik, s a római egyháznak azon nézetéből következik, hogy ugy bánik el az akatholikusokkal, mint a katonai hatóság a szökevényekkel. Habár külsőleg nem is az egyház tagjai, mégis >in ecclesiae protestate* állanak, azért igérik a püspökök a pápának adott esküben: ^haereticos, schismaticos ...pro posse persequar.* Büntető kötelességének az eretnekekek ellen az yin coena Domini* bullában tett eleget a római egyház, mely a XlII-ik században keletkezett, a midőn a gombamódra tünedező eretnekek által az egyház kérdésessé tétetett, s csak is a felvilágosultság hatalmas pápája XIV. Kelemen által szorittatott ki a gyakorlatból. Tényleg azonban a bulla fel nem függeszthető a pápai csalhatatlanságnál fogva. Világi büntetéseket nem alkalmaz ugyan a római egyház az eretnekekre, mert >;

>

ecclesia non sitit sanguinem*, de átadja a bűnösöket a világi karhatalomnak, a mint azt az istentelen inquisitió történetének sötét lapjai bizonyítják. Az államnak büntető kötelessége, hóhérmüve az eretnekekkel szemben még ma is a római egyház nézete, mely következik az egyháznak Gergely-féle felfogásából, a mint annak IX. Pius a a Syllabusbati is kifejezést adott. Ez alapon mondja a jbékepápa* is legújabb encyclikájában : s

jogos és méltányos, hogy területükön a püspökök mindegyike vezéreljen, igazítson, parancsoljon, a vallásos ügyekben döntsön, mert ők részesei azon szent hatalomnak, melyet Krisztus Atyjától kapott és egyházára hagyott, a miért már IX. Gergely is mondá: >A legkevésbbé sem kételkedünk abban, hogy az egyház kormányzásában való részvételre hivatott püspökök (mint a pápakirály satrapái r) Istennek helyét pótolják.* A püspök az egyházban s az egyház a püspökben van, s a ki nincs a püspökben, az az egyházban sincs. * S akképen beszélt ^az egyházpolitikai sophismák nagy mestere* Schlauch is a Szent-László társulat közgyűlésén mondott megnyitójában. Miután az egyház mint az Úrnak teste a szent lélek által vezéreltetik, soha sem szűnik meg létezni, tehát: ^ecclesia non potest deficere.* Bellarmin szerint a pápaság még világi uralma korszakában sem szenvedett ^defectust*, csakhogy a prot. bírálati egyháztörténeti irás egészen mást jegyzett föl az utókor számára! Mint látjuk, a római elv az egyház eszméjének felfogáséiban oda megy ki, hogy az egyház külső imponédéisa által tegyen bizonyságot isteni igazságéiról. Ezt bizonyítja a római egyház tanrendszerének egész története. A túlsó oldal ismertető jeleire nézve megjegyezzük: i) hogy egysége- és egyetemességéről szóló tana nem egyébb kegyes csalásnál vagy fictiónál, miután a keresztyénségnek kisebb fele a római egyházon kivül áll; 2) egyedül üdvezitő jellege korlátozná Krisztus Urunk főpapi és királyi tisztét, mely minden történeti egyházra kiterjed. S végül 3) a püspökségnek s a római hagyománynak apostoli jellege egészen történetellenes, mert egy szóval sem áll az Írásban, hogy a hierarchiai püspökség már az apostoli korszakban keletkezett s hogy az általa képviselt (és teremtett) hagyományok az apostoli időkre volnának visszaviendők. Ismertető jelei liiven jellemzik a túlsó oldalt, melyen az evangéliumi keresztyénség jezsuitismussá s vatikánismussé fajult! Dr. Szlávik Mátyás. TÁRCA. Mária Magdaléna. Akarjátok-e valamennyire megérteni Pál apostolnak csodálatos merészségét vagy inkább a Szent Lélek kényszerítő, isteni hatalmát, mely az Úr ama tanítványát inditá, hogy szóljon az Isten bolondságáról, mely nagyobb az ember bölcseségénél ? (I. Kor. 1, 25). Jertek és hallgassátok meg Mária Magdaléna történetét. Ne rettenjetek vissza, ha élete körülményeiről csak keveset tudhattok meg. Ez a kevés is az isteni titkok tárházába vezet bennünket, hol a Megváltó irgalma csodálatos gazdagságban és szeretete fenséges ragyogásban tiinik elibénk A Mária név ugyanaz, a mit Mózes és Áron nővére viselt E nevet némelyek felmagasztaltnak (különösebben az angolok exalter-nek £1 *|-tól) mások fájdalommal teljesnek (különösebben a németek schmerzensreich-nek "H£-tól) fordítják. Annyi bizonyos, hogy a Mária Magdaléna történetében az emberi szív legnagyobb s legfenségesebb fájdalmát épugy megismerhetjük, mikor bűnei felett s Idvezitője után kisirt könnyeit látjuk, mint mennyei ölömét és felmagasztaltatását, mikor az Úr Jézus Krisztus könnyeit letörli a sokat szenvedő nőnek, majd később isteni hatalmának egész teljességében, mint Feltámadott megvigasztalja, halálának, kiontott vérének áldásában részelteti s a feltámadása legelső hirdetését reá bizza. * * Az Úr Jézus Krisztus, kinek Bethlehemben kellett születnie, (Mik. 5, 1), a mit még a kegyetlen Heródes is elismert (Máté 2, 8). Názárethben nevekedett s életének legnagyobb részét Galileában töltötte el. Isten szeretete, melylyel az Atya felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra s esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. (Máté 5, 45), gazdag áldásokat árasztott e tartományra. A Gennezareth tava, melynek kék vizén ide-oda sikamlottak a halászbárkák, bővölködütt halakkal. Mellette virágzó városok állottak, melyeknek lakosait a természet csodás szépsége méltán indíthatta volna eme kiáltásra : Uram 1 mily csodálatosak a te dolgaid ! Te mindeneket bölcsen elrendeztél s a föld telve van a te jóságoddal! (104. Zs. 24).