Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-29 / 13. szám

gal Dunántuli ur. Ezt nekem bűnül senki sem róhatja fel, mivel a hajsza mint pápai theo'ogiai tanárt igen közelről érintett. E második cikkében irja Dunántuli : »Nekünk, kik a dunántuli egyházkerületben lakunk, kimondhatatlanul fáj valami. S a fájdalom nem irigység, mint inkább a szégyenkezés sajgása. Patak, Debrecen, s többi főiskolánkban vannak folyóiratok, jelennek meg irodalmi művek ; Pápa hallgat.« Erre a régi gárdának, mint ő nevezi, huz egy kis mézes madzagot a szájába azzal, hogy némelyekről, kiknek irodalmi műveik vannak, megemlékezik. De e megemlékezés aztán, s különösen e bizalmas kifejezése : »Jádi is letette hasznos tollát* nyilván mutatja, hogy Dunántuli ur a pápai tanárokkal, vagy legalább egynémelyikével közelebbi ismeretségben van. S ha mégis folyóirat, vagy hirlap szerkesztésére egyiket vagy másikat nem szóval, vagy levélben hivja fel barátságosan, hanem hírlapban, az olvasóközönség előtt álnév alatt sirja el Jerémiádját afelett, hogy a pápai tanárok folyóiratot vagy hírlapot nem szerkesztenek : senki sem tarthatja insinuationak, ha azt állítom, hogy e cikkével valami más célja van Dunántúlinak mint az, hogy a pápai tanárokat folyóirat, vagy hirlap szerkesztésére buzdítsa. Az a kifejezése, hogy »nekünk, kik a dunántuli egyházkerületben lakunk« még gyanúsabbá teszi a dolgot. Mert ha többen vannak: lehetetlen, hogy a több közül ne találkozott volna legalább egy, aki azon óhajtását, hogy folyóiratot, vagy hirlapot szerkeszszenek, egyik vagy másik tanárnak szóval, vagy barátságos levélben ki ne f jezte, s egyúttal munkatársul is ne ajánlkozott volna, tudván azt, hogy bármely folyóirat, vagy hirlap szerkesztésére munkatársak szükségesek. Ez mivel tudtomra nem történt meg : lehetetlen arra a gondolatra nem jőnöm, hogy Dunántuli a pápai tanárokra hírlapban közzé tett siralmas panaszával más va'ami célt ne akarjon elérni, mint csupán azt, hogy őket folyóirat vagy hirlap szerkesztésére indítsa. Az a siralmas hang, az a fájó érzés, az a szégyenkezés, melyet Dunántuli ur emleget cikkében, valami másra is számított mint arra, hogy a pápai tanárok folyóiratot, vagy hirlapot szerkesszenek. Mit akar valósággal Jeremiádjával Dunántuli ur, az kipattant Bokodi Vince ur cikkében, s türelmem gyümölcsét ölembe ejtette. Azon cikkében, mely válasz A. G.-nek a prot. egyházi és iskolai lap t. évi 7 ik számáben »Az igazság érdekében« címmel megjelent cikkére, és a Dunántuli által irt két cikk folytatólagos láncszeme akár egy, akár két személy Bokodi és Dunántuli, — ezt irja Bokodi Vince ur: »Bizony fáj az nekünk, csaknem mindnyájunknak, hogy mig a többi református theologiáink mindegyike tud egy folyóiratban a saját irányának kifejezést adni, addig egyedül Pápa az, mely e tekintetben nem követi a többiek példáját, Pápa az, mely azt, hogy minő állást foglal el a különféle prot. theo'ogiai irányzatok között, nem tudja bebizonyítani.« Erre már, midőn e szavak eléggé bizonyítják, hogy nem általában a pápai tanárokra, hanem tüzetesen a pápai theologiai tanároki a tartatik a hajsza, azért, hogy folyóiratot vagy hirlapot nem szerkesztenek, akaratlanul is eszembe jutott a kőszén kutatóknak a keresett s megtalált kőszénre szokásos eme kifejezése: »itt a fekete ördög.' Lássuk csak! Dunántuli a Sármelléki cikkében adott válaszában megteszi azt a hamis közleményt, hogy a theologiai tanárok Pápán a theologiában »csak 8 órát tanítanak hetenként.;* ezután »Nyílt levelében« elsirja könnyeit a felett, hogy Pápa hallgat, a tanárok sem folyóiratot sem hirlapot nem szerkesztenek ; és a Bokodi Vince cikkében kipattanik, hogy csak a pápai theologiai tanárok azok, a kik sem folyóiratot, sem hirlapot nem szerkesztenek. Ez a logikai menete annak a három cikknek, melyben Dunántuli és Bokodi urak hajszát tartottak különösen a pápai theologiai tanárokra. Ennek azután ez a korollariuma : azok a pápai theologiai tanárok mily kevés órát tanítanak hetenként, csak 8-at, és mégis sem irodalmi műveket nem adnak ki, sem folyóiratot, sem hirlapot nem szerkesztenek, tétlen emberek, nem érdemes hogy az egyházkerület pápai theologiai tanintézetét fenntartsa. Ennek az eszmének az egyházkerület elöljáróit megnyerni volt szándékuk cikkező uraknak. Ezért kellett Dunántúlinak azt a hamis közleményt tenni, hogy Pápán a theologiai tanárok a theologiában »csak 8 órát tanitanak hetenként.4

Nem azért, hogy a pápai theologiai tanárok hirlapot nem szerkesztenek, hanem azért sirta el panaszát, azért hullatta krokodil könnyeit Dunántuli ur, hogy kesergésével oda hajtsa egyházkerületünk elöljáróinak szivét, hogy ejtsék el Pápán a theologiát. Hogy ez nem insinuatio, eléggé világos ezen haragból, melyet Bokodi ur azért zúdított lelkésznövendékiink Antal Géza fejére, mert ez igazságérzetétől vezetve, megirta cikkében a valót, megirta azt, hogy Pápán a theologiai tanárok nem 8 órát, hanem az egyik 15, a másik 13, a harmadik is 13 órát tanitanak hetenként a theologiában és ezen kivül még a gimnázium és tanitóképezdében is tanitanak. Ennek azután ez a korolláriuma : azok a pápai theologiai tanárok oly sok órán tanitanak naponként, miszerint senki, még Dunántuli ur sem kívánhatja igazságosan, hogy folyóiratot, vagy hirlapot szerkesszenek, elegendő ha tanóráikhoz naponként a szükséges előkészületet megteszik, a külföldi theologiai irodalmat figyelemmel kisérik, s előadásaiknál felhasználják, az egyházi lapokat olvassák, s egyik vagy másikba ottan-ottan egy-egy cikket küldenek. És ez az igaz. Tudjuk mi mennyit érne nekünk egy folyóirat vagy hírlap szerkesztése, de számos tanóráink miatt minden akaratunk mellett is ez lehetetlen. Nem reflectál ugyan válaszában Bokodi ur a pápai theologi ii tanároknak Antal Géza által közlött tanóra számára, de mivel azt nevezi Antalban* tolakodó vis ketegségnek,« hogy tanárai ügyébe bátorkodott beleszólani, s ezért hasonlítja Aesopus békájához: Kétségtelen, hogy Bokodi ur haragja Antalra emiatt van. Pedig hát Antal a valót közölte, s ezért nem korholást, hanem dicséretet érdemel. Csakhogy közleményével kivonta Dunántúli lába alól operatiója básisát, és ez a baj, ezért a harag. Dunántuli és Bokodi uraknak az a jelleme, hogy céljuk, a pápai theologiai intézet elejthetéséért, a pápai theologiai tanárokra tartanak hajszát, azoknak a jelleme, akik azt tartják, hogy a cél szentesíti az eszközt. Elérik-e céljukat, nem tudom. De kettőt bizonyosan tudok. Egyik az, hogy a dunántuli ref. egyházkerület önálló létezése szorosan összefügg pápai theologiai tanintézetével; másik pedig az, hogy nagyon figyelnünk kell Jézusnak ez intésére : őrizzétek magatokat a báránybőrbe öltözött farkasoktól. Pápa, március 21. 1885. Kiss János, hittanár.