Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

ez lesz a szilárd alap, melyre támaszkodni fogunk, úgyszintén kötelezve érezzük magunkat arra is, hogy annak buzgó és értelmes olvasása illetőleg olvastatása által önmagunk és mások vallás-erkölcsi életét fejleszszük, Krisztus iránti szeretetét élesszük: de előbbi indokaink nyomán egy speciális »bibliai szövetség*-be belépni sem magunk nem szándékozunk, sem pedig annak terjesztését nem Ígérhetjük. Sőt titeket is pályatársi jó akarattal figyelmeztetünk, hogy szem előtt tartva a nagy apostol utasítását: »Mindeneket megvizsgáljatok, a mi jó, azt — és csak is azt — megtartsátok«—jövőben óvakodjatok az olyan kezdeményezésektől, melyek világos indokok bizonyítása szerint a kívánt sikert nem eredményezik. Eltérő nézeteink dacára legyen összetartó kapocs közöttünk a Krisztus iránti szeretet. — A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen tiveletek ! N.-Enyed, 1885. február 30-án. A n.-enyedi Bethlen főtanoda th. akadémiája ifjúságának nevében és megbizásából : Zajzon Lajos, Józsa Zsigmond, IV. évi theologus, th. elnök. III. évi theologus, th. titkár. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület esperesi kara által a mult év augusztus havaban tartott egyházkerületi közgyűlés elé terjesztett jelentés 5-ik pontja. A tiszántúli egyházkerületi közgyűlés 1882. évi 340 számú végzése alapján, a segédlelkészek kibocsátása és elhelyezése ügyében véleményes jelentés-tétellel az esperesi kart bizta meg. Nevezett esperesi kar javaslatát 1884. aug. 18-án terjesztette be. E javaslat 5-ik pontja ez: »az 5000 lélekkel biró egyházközségekben állandó káplánság szervezendő, oly módon, hogy az ide alkalmazott segédlelkészek tisztességes ellátásáról (lakásáról, dijjazásáról) — az illető egyházközségek gondoskodjanak ; mely dijjazás fedezéséhez azon lelkész vagy lelkészek, kik mellé a segédlelkész alkalmaztatik, méltányos arányban hozzájárulni kötelesek ; ezen hozzájárulási arányt, valamint a kápláni dij minimumát, a helyi viszonyok tekintetbe vételével, mindenik egyházmegye szabályrendelettel állapítja meg.« Elismerem, hogy 5, —6 ezer lélekkel biró egyházközségben egy lelkész s 10—18 ezer lélekkel bíróban két lelkész (noha csak egy templom van) nem felelhet meg hivatása egyik legfontosabb teendőjének — a hivek lelki gondozásának: nem mutathat fel sikert a konfirmandusok oktatásában ; az alapjában megtámadott valláserkölcsi életnek — a belmissió gyakorlása terén — nem lehet igazi fejlesztője ; . . . szóval elismerem, hogy nem elég 5—6 ezer lelket számláló egyházközség lelki gondozásához egy s 10—18 ezer lelket számlálóéhoz két lelkész Ily népes egyházközségekben meg kellene kétszeresiteni az állandó lelkészek számát s természetesen a templomokét is. Minthogy azonban ez — az egyházközségi szegény tagok roskadásig túlterheltetése nélkül — nem eszközölhető : legkönnyebben ugy lehet a bajon segíteni, ha a népesebb egyházközségekben állandó káplánságok szerveztetnek. Ez eddig helyes s a javaslat 5-ik pontját ily értelemben készséggel fogadom el. Azt azonban már nem helyeslem, hogy annak az állandó káplánnak dijjazásához az illető egyházközség lelkésze vagy lelkészei csak egy fillérrel is járuljon, illetve járuljanak. Hiszen igy nem az egyházközségé lesz az a káplán csupán, hanem az állandó lelkészé vagy lelkészeké is. Tehát közös lesz az, A közösnek pedig semmiben sem vagyok barátja. Nem az illető népes egyházközség lelkésze vagy lelkészeinek érdekében, javára, segítségére kell felállítani azt az állandó káplánságot, hanem az egyházközség érdekében, ennek javára, segítségére. Az egyházközség kötelessége tagjainak lelki gondozását uj állandó lelkészség felállítása által lehetővé tenni. Ha e kötelességet igy nem teljesítheti, teljesítse ugy, hogy tartson állandó káplánt. Egy állandó lelkész részére 3, 4, 5 ezer forintos lakot kellene építtetnie az egyházközségnek s évenként annyi fizetést adnia, amennyi a már működő lelkész vagy lelkészek fizetése, ami egyegy állomásnál 1000, 1500, 2000 írtra tehető. Egy állandó káplán dijjazása sokkal kevesebbe kerül. Ennek elég egy alkalmas szoba s 500 frt fizetés 300 forintért kap teljes ellátást, 200 frt marad ruhára s egyébb szükségletek fedezésére. És vájjon nem megér-e 100 forintot testvérek közt is az a függetlenség, melylyel egy ilyen állás — minden függés mellett is — össze van kötve ? En tehát az ilyen fizetést legalább is 600 frtra számítom, s kérdem: nincsen-e nagyon is sok állandó lelkészség, melynek évi jövedelme nem üti meg a 600 frtot ? Az állandó káplán 500 frt fizetése igen sok népes egyházközségben kitelik a stólából. Igenis ... a stólából. Ne méltóztassanak e kitételen nagyon mosolyogni, sem oldalvágásnak venni ezt. Nem fizetéscsonkitás ez ! Teljességgel nemi! Ha uj lelkészi állomás szerveztetik bármely egyházközségben : szó sincs arról, hogy a régebben ott szolgáló lelkész vagy lelkészek tegyék zsebre az egész stólát, hanem 2 vagy 3 egyenlő részre lesz osztva az, ami eddig egy vagy két lelkészé volt. És ilyenkor ki sem állítja azt, hogy a régi lelkész vagy lelkészek fizetése megcsonkíttatott. Nem lehet tehát ezt állítani, akkor sem, ha a stóla fele vagy harmada az állandó kápláné lesz. Hiszen ő szolgál meg azért, ő keresi azt; miért ne lehetne hát az az övé? De az indokolást tovább is folytatnom kell. S hogy azt tehessem neveket kell felemlítenem, noha tudom : nomina sunt odiosa. Sarkadon, hol a lelkek száma 6917 : Szalontán, hol a lelkek száma 9620; H.-Böszörményben, hol a lelkek száma 17320, nem azért nem felelhet meg az az egy, illetve két lelkész hivatása egyik legfontosabb teendőjének, a hivek lelki gondozásának, mert neki, illetve nekik többször kell templomban, közönséges istenitisztelet alkalmával, papolnia, illetve papolniok, mint a kisebb egyházközségekben szolgáló lelkésznek, . . . mert hiszen mindhárom egyházközségben csak egy-egy templom van, hanem azért, mert sok a keresztelés, esketés és temetés. Ez a teher lesz megosztva (a közönséges istenitisztelet alkalmávali igehirdetést, a hivek lelki gondozását akadályozó tehernek nem tekinthetem) az egyházközség által felállítandó állandó káplánság által. Meg kell tehát osztani a stólát is, mely e teher hordozóié volt eddig. Ezt kivánja az osztó igazság. Már pedig Sarkadon a stóla nem lehet kevesebb 800, Szalontán 1200 s H.-Böszörményben 1600 frtnál. E feltétel szerint — egy szobán kivül — Sarkadon csak 100 frtot fizetne az egyházközség az á'tala felállítandó állandó káplánság dijjazására, Szalontán, ugyanannyit, H Böszörményben pedig semmit. Ha pedig ugy számitjak a stólát, amint az a például felvett egyházközségekben valóban befoly, merem állítani, hogy a stóla feléből vagy harmadából Sarkadon és Szalontán is kitelik az az 500 frt. Állítom azt is, hogy ha nevezett egyházközségek pályázatot hirdetnek állandó káplánságokra ugy, hogy pályázók csak alkalmas lakást