Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

egyházi irodalom oltárára. Ne csodáljuk azért ha A. G. ur, elhisszük mi is, hogy hívatlanul, azaz nem megbízásból, védelmére kelt az általa s méltán, tisztelt pápai tanárkarnak, s nem is B. V. ur által teljesen meggyengített érvekkel. De hát mégis illő volna, hogy a pápai theol. tanárkarnak is lenne egy egyházi lapja ! Segítsünk rajta, talán közvetíthetjük a dolgot Akár a baglyot vágjuk a falhoz, akár a falat a bagolyhoz, mindegy az, ugy tartja a példabeszéd. Hát vágjuk a falat a bagolyhoz. Égyesitsük a pápai theologiát a budapestivel és mindjárt lesz egyházi lapja a pápai tanárkarnak is. — Persze ez nem egy könnyen történik s nem egy szerkesztői mondanivaló folytán, de hiszen nem uj gondolat ez, ha nem valósítjuk is azonnal, de ne is hagyjuk egészen elaludni a talán egykor üdvösnek felismerendő gondolatot. Szerk. Önigazolás. A mit a n.-bajomi iskolaügyben tettem és írtam egyenesen a gyülekezetnek — mely nekem kenyeret ád — tudtával és megbízásából, tehát oly kötelességből, mely elől, egy hivatása színvonalán álló lelkésznek is becsülettel kitérni nem lehet, tettem és irtam. E kötelességből irtam többször esperesünkhöz, az egyházmegyéhez és kerülethez s szerkesztettem felfolyamodást az egyetemes konventhez, melyet rajtam kivül a tanitó és 16 presbyter irt alá. Midőn pedig látánk, hogy esperesünk hivatalos állása előnyeit felhasználva, meghallgattatásunk előtt mindenütt ajtót zárt, szintén megbízásból vivém ügyünket nyilvánosság elé magunkat kipanaszlandók. Tagadhatlanul éles bonckés alá vettem az illető urak hivatalos eljárását, lecáfoltam a kijátszatásunkra gyártott hamis jegyzőkönyvi pontokat, de sem V. sem K. egyéniségét egy betűvel sem érintém, sőt nt. szerkesztő urat is megkértem arra, hogy ha közleményeimben helytelen, sértő kifejezést talál, használja a szerkesztői ceruzát. Mi lett volna természetesebb, mint hogy V. és K. urak is viszont, megjelent cikkeimet a kritika szabályai szerint szigorún megrostálják, állításaimat érvekkel cáfolják, tévedésimet — ha voltak — helyreigazítsák és én paratus sum corrigi sí ad melíora docebor. E helyett azonban jupiteri szemöldökkel rivalnak rám: quiste constituit preceptorem! s hasábokon keresztül suhogtatják felettem bősz haragjukban a személyeskedés korbácsát. Ez nem kritika, ez nem férfias eljárás. De én az egyházak autonomiája védelme közben kapott ütések kékjeit nyugodt önérzettel hordozom: est et fideli tuta silentio mercesl Körmendy esperes urnák közelebb megjelent kérkedő hetvenkedésire érdemileg majd másutt válaszolván, röviden csak ennyit mondok Petőfivel: »Minden Demoszthenesnél szebben beszél a tett« ! Ha ő oly tisztán áll, mint a hogy prokátori fogásival elhitetni akarja, miért a vizsgálat elől szökdösés ? miért a vizsgálatot elrendelő kerületi végzésnek a jegyzőkönyvből hamis eltüntetése? hisz non qui accusatur sed qui convincitur reus est. De midőn ő a vizsgálat elől bujkál, bizony minden okos ember előtt gyanússá teszi helyzetét, önmaga accusálja sőt a priori convincálja magát. Személyem ellen használt szeretetlen rugdalkozásit, pajkos csipkedésit hidegen visszautasítom. Ez K. . urnák megszokott fegyvere; unumquodque amare et producere sibi simile natura est. Sokkal tisztábban állok ismerőim jó véleményében, sem hogy efféle karmolások ellen védekeznem kellene. Ime egyházmegyém csak közelebb is 63 szavazatból 50 szóval, tehát majd osztatlan bizalommal 16 év óta Isten tudja hányadszor tanácsbiróvá választott. Nem ismerőim tájékozása szempontjából pedig — ne vegye senki sz erénytelenségnek — ide igtatom Körmendy esperes ur által nem rég kiállított szolgálati bizonyítványomat: >Alólirottak — mint a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye egyházi és világi elnökei ezzel bizonyítjuk, hogy nt. Csire István n.-bajomi ev. ref. lelkész ur, a b.-somogyi ev. ref. egyházmegyében, részint mint a csurgói gymnázium tanára, részint mint segéd, helyettes majd rendes lelkész 25 év óta szolgálván, ez egész idő alatt magát folytonosan akkép viselte, hogy hivatali pontosságával, vallás erkölcsi élete fedhetetlenségével, társadalmi illemes modorával, egyházias irányával, állásának mindenkor szigorúan és szabályszerűen elegett tett, a mely gyülekezetben szolgált, abban erélyével tevékenységet, pontosságával rendet eszközöl, s általán hivatalának disze volt, s mint ilyen a b.-somogyi egyházmegye gyülekezeteinek szavazatai által az egyházmegyei törvényszéknek több ízben egyházi tanácsbirájává választatott*. . . Sárközy Dénes egyházmegyei gondnok. Körmendy Sándor esperes. Már most mikor irt az én esperesem igazat?!* Csire István. A nagy-enyedi theol. ifjúság válasza. A budapesti theologus s más ifjak felhívására. Mielőtt a választ közölném, szükségesnek tartom a felhívást, mely e lapok hasábjain közölve nem volt, legaláb kivonatban ismertetni s némely dolgokat felemlíteni. Egyúttal köszönetünket fejezem ki a debreceni s kolozsvári egyházi lapok szerkesztőinek, kik azt egész terjedelmében közölni szívesek voltak. A felhívás hangsúlyozza, hogy a theol. tanulmányainak alapját kell, hogy a Szent írás képezze, szükségesnek tartja, hogy a papi pályán levő ifjú korunk kételkedő s ingadozó nézetei közt a Krisztusról bizonyságot tevő írásokból alkossa meg hitvilágát. De nem tartja elégnek a biblia ismeretét, hanem szükségesnek tartja, hogy a theologus s általában minden ifjú belemélyedjen abba ugyanannyira, hogy az ige legyen szövétneke az ő lábainak s világosság az ő utain, a bibliának az emberek bűnösségéről, Isten kegyelméről, a Krisztusban való hitről szóló s egyébb fenséges igazságairól ne csak tudjon, hanem azok képezzék munkálkodásának rugóit. A felhivás említést tesz azután a biblia-szövetségről, melynek tagjai megállapított részeket (természetesen másokat is) olvasnak s imádkoznak a minden áldások adójához, hogy Szent Lelkének erejét közölje azokkal is, kik még * Azt hiszszük teljesen igazat irt az egyházmegyei elnökség, midőn ezen bizonyítványt kiállította, s ha megkerestetnék, most is ehhez hasonlót írna ; a mint hogy mi is, és velünk együtt sokan Csire urat hazai protest. lelkészkarunk közbecsülést érdemlő tagjának ismerjük. Tudjuk azonban azt is, hogy az az önkormányzati jog hazánkban sokak által, igen gyakran fonákul értelmeztetik s az emberek e tekintetben igen sokszor nem ugyanazon mértékkel mérnek fel-, mint lefelé s e miatt azután a legderekabb emberei is egyházunknak a felsőbb hatóságokkal összeütközésbe jönnek. Nem a mi dolgunk erre nézve igazságot szolgáltatni, de talán nem csalódunk, ha ezen hosszas és ugy a szerkesztőség mint az olvasók türelmét próbára tevő — bár sok tekintetben tanulságos — polémiának a forrását is az autonomia téves magyarázatában keressük Szerk.