Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

az ő titkos bölcseségét nem ismerik s a Krisztus vére által meg nem tisztulva, sötétségben tévelygenek. A felhívás meghívja még a theol. ifjakat egy értekezletre s az akkoriban tartott karácsonyi ünnepélyre. Az értekezletnek, melyre pápai s soproni theologusok is eljöttek, eddigi látható eredménye csak egy nyilatkozat lett, melyben kifejezett óhajukat azonban reményijük, hogy az aláírók mindnyájan komolyan igyekeznek megvalósítani. Debreceni s pozsonyi testvéreink rövidebb, de meleghangon irt válaszban adtak kifejezést a Krisztus országa terjesztésére irányzott törekvésünk iránti rokonszenvüknek. Vajha Urunk ajézus Krisztus sárospataki testvéreinkhez is intézné figyelmeztető szavát: Nehéz nekem az ösztöke ellen rugdalózni; mert annyi bizonyos, hogy ők leginkább haladnak Damascus felé. De azt még sem hihetem el rólok, hogy mindnyájan annyira ismeretlenek volnának a köztük történt dolgokról, mint ifjúsági lapjuk szerkesztői, kik azt állították legközelebb, hogy az ő józan gondolkodású népük nem viseltetett rokonszenvvel a vasárnapi iskola iránt, mikor Terhes Barna lelkész ur engem arra biztatott, hogy Kispatakon is alapítsak vasárnapi iskolát", mikor az ott levő theologusok közül Lányi, Érsek, Bacsó s más theologusok meg is jelentek a vasárnapi iskolában s örömüket fejezték ki az elért siker felett, mikor Gérecz Károly tanitó ur teljes készséggel ajánlotta fel segedelmét s több szüle, köztük Radácsy György theol. igazgató, Mitrovics Gyula theol. tanár nővére Mester Istvánné asszony, körülbelől 60—70 gyermeket küldött az ott lévő (a Kispatakival együtt) 3 vasárnapi iskolába egész addig, mig azoknak megtartását a tanitó urak által velem közlött irat szerént a presbyrium betiltotta, azon alapon, hogy a gyermekek túl vannak terhelve, de meg ugy is nyernek kellő vallásos oktatást. Ez utolsó ok ellen én ugyan már jó eleve hangsúlyoztam a vasárnapi iskolák gyermekistenitiszteletszerű jellegét, az első okot illetőleg csak annyit mondhatok, hogy több gyermek sirt, mikor megmondtam nekik hogy nem lesz többé vasárnapi iskola, de még a felhozott két ok sem mondja ki, hogy az a presbyterium előtt, mint különálló dolog nem talált volna rokonszenvre. Ha már a sárospataki theol. ifjak csak az értelemszerzést s ismeretszerzést tartják is egyedüli céljuknak, jó volna ha azokat az ismereteket szereznék meg, a melyekre egy theologusnak szüksége van s majd ha megtérnek a Krisztushoz, mint Saul, akkor majd sok dolgokat elhagynak ám, amiket én közöttük láttam s majd a sok egylet között theol. önképzőkörük is lesz, ami még tavai nem volt s valóságos most sincs, pedig az minden theol. intézetben van, különben h^gy a fentebbi állitások s azok által megmutatott gondolkodásmód nem minden sárospataki theol. tulajdona, azt azzal is bizonyíthatom, azonkiviil, amit fentebb is mondottam, hogy bibliai kalauzomat látva egy ott létem idején negyedéves theologus Szabó Aladár, kifejezte azon óhaját, hogy olyan bibliai kalauzok által a biblia olvasása nálunk is előmozdittassék. Egy másik ott ekkor harmadéves Józsa Antal bevallotta, hogy ő a bibliát nem ismeri, de buzgón hozzálát ahhoz, azt is mondta, hogy bizony azt a többiek sem ismerik. Nem is csoda ! Vajha az igazság lelke, mely ő velők is kimondatott már annyit, hogy »a könyvek könyvét olvasni kell*, vezetne mindnyájunkat a teljes igazságra. Nagyenyedi testvéreinket annyira vezette, amennyi jó van ezen válaszukban. Szabó Aladár. reform, segédlelkész. Szeretett pályatársak ! Mult év decemberén vettük hozzánk intézett és később az egyházi lapok , terén is közzétett becses felhívásotokat. Miután akkor — a már jelzett ok miatt — részletes választ nem küldhettünk: örömmel ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat, hogy felhívásotokat — az abban kifejezett vezéreszme szempontjából, alapos és együttes megfontolás tárgyává tevén, ennek alapján alkotott nézeteinknek kifejezést adjunk. Jelzett felhivástokat ugy egészében, mint egyes részeiben, egy szép, magasztos és reánk, mint theologusokra kiválólag kötelező erejű eszme lengi át: a valláserkölcsi életnek önmagunkban és másokban való minél nagyobb mértékű fejlesztése, ápolása, nemesbítése. Ez eszme szeretetétől hevülő kebel lelkesedésével üdvözlünk minden oly törekvést, mely annak megvalósítására vezet. Hiszen aggódással szemléljük mi is az idők jeleit, fajdalmasati tapasztaljuk, hogy anyagias irányú korunk zavaros áramlata elbontással fenyegeti a vallás-erkölcsi élet tiszta folyamát, és azzal együtt minden eszményi törekvést s hogy nem ritkán még az is, kinek szeme van a látásra nem lát, fiile a hallásra, nem hall. Legyetek hát meleg pályatársi szeretettel üdvözölve, ti, kik a magunk elé tűzött cél buzgó fölkarolása által azt bizonyítjátok, hogy Krisztus ügyének nemcsak hivatalos hanem hivatott szolgái óhajtotok lenni. Jelen helyzetünk közös volta szerint ez eszme megvalósításának két módját mutatjátok fel előttünk. Az egyik által, követve a nagy Mester teremtő lelkének fenséges óhaját: »Engedjétek hozzám jőni a kisdedeket.. . mert ilyeneké az istenországa*: a gyermeki sziv fogékony talaját akarjátok megnemesiteni a vallás-erkölcsi nevelést célzó vasárnapi iskoláztatás utján. Erre vonatkozólag már a mult iskolai évben közöltük veletek részletesen indokolt véleményünket, és most is abban összegezhetjük, hogy bárha a mi helyi viszonyaink kedvező volta nem tesz szükségessé ilynemű intézkedést, de részetekről mindenesetre méltánylandó és üdvös kezdeményezésnek tekintjük a »Vasárnapi iskolák* felállítását, feltéve természetesen, hogy azok helyes elvek alapján vezettetnek. Ugyanis azt hisszük, hogy a nagyvárosi élet zajában nemcsak a nagyoknál szorul inkább háttérbe a vallás érdeke, hanem a gyermekeknek — különben talán rendszeres nevelésénél is — e térre kevesebb gond fordittatik, mint nálunk, hol e tekintetben is örvendetes nevelés-ügyi viszonyokkal találkozunk. Ha azonban az isteni gondviselés jövő működésünk számára oly tért jelölne ki, hol a viszonyok e tekintetben kívánni valókat hagynának fenn: mi sem leszünk rest munkásai az Úr szőllőjének. Addig is szivünkből óhajtjuk, hogy a kegyelemnek Istene e téren kifejtett fáradozásaitokat jutalmazza meg az elvetett mag gazdag gyümölcsözésével! A vallás-erkölcsi élet emelésének általatok ajánlt másik módjával felnőttek szivébe akarjátok átültetni, illetőleg tovább plántálni az ige magvait, midőn a »bibliai szövetségbe« való belépésre és e szövetség terjesztésére hivtok fel minket. Előre is megjegyezhetjük, hogy mi a ,könyvek könyvét« nemcsak Krisztus vallása megismerésére szükséges okmánynak tekintjük, hanem az örökéletnek ama vizét látjuk és érezzük abban fölfakadni, melyből a ki iszik, soha meg nem szomjúhozik, melynek csepjei mindig iiditő hatással vannak a végetlenhez vágyó lélek vallásos szomjuságára. És mégis jogosan véljük feltehetni azon kérdést, hogy vájjon a cél felé törve, nem tévesztettétek-e el az utat, mely hozzá vezet! ? A mi meggyőződésünk szerint, ügybuzgalmatok