Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

.. . S hogy romjai közül dúló századoknak Újra kisarjadzék a krisztusi hit: Hívatlan kertészek tördelni rohannak Enyhe árnyat nyújtó, iide lombjait. Hánykódva habok közt élettengerünkön, Nincs más pihenő pont, nincs más menedék, Balsors verte szívünk a hol felüdüljön : Egyet mutatott csak számunkra az ég. Permetező harmat: kókadó virágnak,. . Nyári nap hevében : enyhe fuvalom, . . Csörgedező forrás: helyén délibábnak, . . Hívogató mécs láng: sötét utakon, . . Ez földi embernek, sors verte szivének Názáreti Jézus drága kebele; S kit gyermeki fővel megszerettetének, Azt tagadtatjátok meg ti ő vele. Hívtuk bizonyságul, — nem Pált, nem Apollóst, Ki még egyik plántált, másik öntözött — Kény s kedvetek s; érint választjátok a szót, Krisztusi de alig van a sok között. Van csapásra fegyver, van éles kardotok, — Mit hüvelybe kelle Péternek tenni — S hogy csapásatoktól, száz és száz szív sajog, — Alig merjük hinni — néktek az semmi. Mig mi verejtékkel hordjuk a keresztet, Menvén biza'ommal Jézusunk után, S küzdeni a mennyért nem maradunk veszteg, Ellenünk szegődjék bár pokol, sátán : Buzditóink a kik lehetnétek nékünk Kincseket szerezni, mennyei jók^t, Szóltok s mi döbbenve hallgatunk és nézünk. . . Hogy kövessünk égi- kincs- rabolókat? 1. .. Oh hogyha még ti is, a helyett hogy tépni S irtani jönnétek a földi gyomot, Alkalomra lesve s:

ettek in'ézni Hitünk vára elit n harcot, ostromot: Száz karunk ha lenne, acél izom bennek', S hősi, páli lélek a kebelünkbe, Ellene nem bírunk állni az ellennek, Aldástalan harcban égve tűnünk le ! . . . Nincsen ott a Krisztus, hol visszavonás dul ; Közöttetek sincsen — fájva látjuk ezt — Egyet ha kilátunk csupán a viszálybul; — Nem ismeite Krisztus — a gőgöt, a feszt. El a tudós gőggel, szívetek táguljon ; Nagy világ a kis szív, ha szeretni tud; Krisztusunk sziveben, bár ellene miljom, Mindenik számára bő helye ki jut. Bölcsek az írásban, bölcsek a tudásban!.. . Nem ér az ti nektek, s mi nekünk semmit; Kövessétek Jézust mind, mind valójában, 0 csak szeretett es — csak ö idvezit. Falusi V. Lajos. Észrevételek Kenessey Béla ur bírálatára. Nagytiszteletű szerkesztő ur! Kérem legyen szives — K. B. ur bírálására vonatkozólag — e következő sorokat becses lapjában közölni. K. B. ur bírálásának elején irt ezen soraival hosszasan nem foglalkozom: »Sajátságosan jellemzi a magyar embert az, hogy nagyon szereti a készet stb.4

mert nem gondolom hogy lenne oly pap, ki lelkészi egész pályáján keresztül mindig, de mindig saját munkáját mondaná, — vagy ha tán van, alig egy kettő ; szükség van azért más munkájának használására, még pedig mind az eredeti, mind a külföldi művekre.* K. B. ur ál itja, hogy e beszédek legnagyobb része nem textusszerű, holott pedig szorosan ragaszkodtam a textushoz az exordiumnál, részeknél s conclusionál is. A II beszédnél, a 3-ik rész folytatása a két elsőnek a textus alapján t. i Őrizze meg a bűntől lelkét; mert a mértékietlen, vallástalan stb elveszti azt, itt a suly tehát a bűntől való őrizkedésre van fektetve, s igy a 3-ik részre szerintem szükség van. A VH-iknél nem helyesli a felosztást, melynek alapigéje : Szájával a képmutató megn n'ja felebarátját, e textus szerint azt kell kifejteni miként rontja meg felebarátját ? és miután csakugyan megrontja felebarátját — önkényt következik második részül : miként kell tőle őrizkedni ? A XXI. beszédnél: ne halogasd a megtérést, erre nézve az első részben az ige figyelmetes hallgatására, a 2-ikban a bűn megismerésére, elhagyására — ezek folytán az erény követésére van szükség. A megtérésre serkentő eszközök sem maradtak ki — miként ezek kimaradását K. B. ur állítja. — t. i. a test kényének kerülése, az élet rövid voltának meggondolása stb. A XXVI-sk beszédnél ugy tartja K. B. ur, hogy a szöveg alapján Jak. 5. 16 nem lehet arról beszélni, hogy miért és miként kell imádkozni ? mely a főtétel. Az első részben az van fejtegetve, hogy imád, kőzni kell ; mert a léleknek boldogító megnyugvást hozvigasztal stb., a mely hasznos ; minthogy azonban imádkozásról lé\ én a beszéd, ebből folyólag azt is szükséges tudni, miként kell imádkozni ? — mi a második rész — t. i. buzgósággal, bizodalommal stb. K. B. ur mégis azt mondja a »miként«-nek el kellett volna maradni. A XXXII. beszédnél azt kérdi, ez ige alapján : Mindenek a mi jót cselekedtek, annak jutalmát veszik az Úrtól. Hcgyan lehet az erénynek tulajdonságáról is prédikálni ? ugy hogy a jó cselekedet = erény. A XVIII-ban Sid. 10. 24. alapján főtétel: Az egymás becsülés írére indit, a textusból folyólag : a szeretetre és jó cselekedetekre — ezek a részek. Szerintem tehát nem vétetik egynek a szeretet s becsű'és, mint a mely külön álló részekben van előadva. A XlX-ben az engedelmességre való intés van a beszédben az I-ső rész c. pontja alatt. A Vl-ban Milyen az irigy ? K. B. ur szerint az irigység fogalma az I-ső részben nincs megoldva, pedig szerintem éppen ugy meg van oldva, mint a 2. és 3-iknál; mert az I-ső arról szól: az irigy más szerencsétlenségén öriilő, — ismertttve van, hogy többféle eseteknél csakugyan mennyire örül más szerencsétlenségének, mely az irigynek * Azt Kenessey ur sem vonta kétségbe, hogy szüksége van a lelkednek mások egyházi beszédeire is ; hanem ő óhajtaná, hogy a kir.dott egyházi beszédek lehetőleg mintaszerűek legyenek, s hogy az egyházi beszédirodalc m mezején való túltermelés korlátoztassék. Hogy a felvett munka isméi tetéíében mennyiben volt igaza vagy nem, s hogy mennyire használt enyhe avagy szigorú mértéket, azt itélje meg az olvasó, figyelembe véttlével szerző' itt közölt tájékoztató sorainak. Anynyit azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy oly biiálatot irni, de igazságosat, melylyel a szerzők teljesen meglennének elégedve, majd nem lehetetlen. Szerk.