Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

egyik szomoritó vonása. A XXIX-ben a csúfolódásr'ól tartott beszédben állítja, hogy a csúfolodó és rágalmazó egynek vétetik : azonban tudhatjuk, hogy a csúfólodó csufolódásával egyszersmind egyébb bűnt is szokott elkövetni : rágalmazást, képmutatást stb. itt tehát csak mellékesen tétetik említés a csufolódónak egyéb bűneiről is. A XXXl-ben a 2-ik résznél a meggondolatlan tetteknek szomorú következése, ebből folyólag a kisértő indokok együtt tárgyaltatnak, egy-két esetet felmutatva. A XXVII-nél a II. részben nem helyesli, hogy a világi javakról szólva, érzelmeket is kevertem ide, mi azonban csakis a jó tett buzdítására mellékesen tétetett. A XVI-ban az exordium végén ígérve van »mindezek kifejtése után kapcsolatul figyelemreméltó tanulsággal zárom be jelen beszédemet,4

és ez ígéret teljesítve is van; mert ha e beszédben a kártétel bűnéről büntetéséről van szó, — akkor nemcsak e bűnről, hanem az ez ellen való óvszerekről is kell szóllani — mi önkényt következik, mert különben e beszéd nem teljesen, hanem csakis félig kidolgozott lenne. A XIV. beszédben az emberek előtti kedvesség levén a főtétel, ennek folytán az vonul végig e beszéden, hogy a jók, nem az irigyek, rágalmazók, bo-szuállók stb. kedvességét kell keresni, — mi az embernek erkölcsi tiszte. A III. beszéd az igaz buzgóságra és az Úr iránti hű szolgálatra van irányozva a textus nyomán, — szólván i.az igaz buzgóságról, s'milyen legyen az ? — mely után levő csupán egy mondatnak a II-ikban volna helye : de a többi mind a buzgóságra vonatkozik, — mely az isteniti^zteletnek mintegy éltetője, arra serkentő eszköze. A II. részben pedig az Úr iránti hű szolgálatról, s hogy miben álljon ez ? — melyre a valódi buzgóság 'serkent, mely azonban tagadhatatlan, hogy ez elanyagiasodott világban a keresztyénség legnagyobb részének szivében meg van gyengülve és távol áll az őskeresztyének buzgóságától, — pedig csakugyan e buzgóságnak s az Úr iránti hű szolgálatnak kell lenni az elsőnek, e buzgóság meglazulását tapasztalhatják leginkább a lelkészek; különben még nálunk vasárnaponként meglehetős számmal járnak a templomba : azonban ( a buzgóságot emelkedettebbnek lenni óhajtanám. Egyébiránt nemcsak az annyira dicsért XX ik és még ezen kívül egy két dicsért prédikációk írásánál, hanem a töb- | bieknél is az igazi buzgóságra s a hitéletre fektettem a súlyt — ez indokból dolgoztam — mikre ezen elanyagiasodott korunknak bizony nagy szüksége van. Nagy Lajos. BELFÖLD. Egy szép nap a zsérci ref. egyház életéből. Egyháziatlanság, vallás ügyek iránti lágy melegség, sőt elhidegülés vádjával sokszor méltatlanul is sújtott korunkban, jól esik jelezhetni, hogy ha szintén, nem mindég tömöttek is a templomi padok, sőt a megbokrosodott önfenntartás bajok elmaradásra kényszeritik igen sokszor a Úr házának hiveit — nem halt ki a buzgóság, az áldozatkészség »nem halt meg a gye mek, csak alszik* pihenve gyűjt erőt, ujabb áldozatok hozhatása végett. Ily magát nem csupán templom-látogatásban, hanem tettekben nyilvánuló buzgóság bizonyítékával fényeskedett, a zsérci ref. egyház közönsége, a mult évi november hó 30-ikán, midőn a mult időknek temp'om- és iskolától fosztogató napjai ott, torony nélkül disztelenkedett második templom repedezett sőt kídőléssel fenyegetett falainak megújítása és meglepő szép frontozatu toronynyal ellátása nagy ünnepét ülte, még pedig, azon lélekemelő tudattal, hogy a több ezer forintba került építkezés költségében egy krajcárral sem adós, követtetvén az írásnak amaz intő szava : »a ki házat akar épitni, üljön le elébb és számlálja meg a pénzét.* Az áldozat-készségben első helyet, s hálás emléket biztosított magának, a már fájdalom 1 sírjában nyugvó Hák Pál, ki egyszerű s csekély vagyonú földműves létére, nemes lelkétől vezéreltetve adta csakhamar, az első tekintélyes összeget, 400 az az négyszáz, forintos takaréktárí könyvben, s később 50 és végül ismét 50 frtban Isten iránti hálája jeléül s buzdító például. Ót követte boldog emlékű Jakab András 200 frttal; Jakab István IOO; Csattos István 80; Tót Pál 50; Madarász János 40; Vasas János 40 ; a jelenlegi gondnok Pocik Mihály, ki ajánlatán kivül páratlan buzgósággal s eléggé nem mérlegelhető szorgalommal működött közre. Kiváló tisztelettel és kegyelettel említendő meg továbbá, ama íelekezetiségen felül emelkedett rom hitű derék férfiú Horváth Sándor ur, ki a falak felemeléséhez, a mész-szükséglet nagy részét, és a toronyhoz kellő keményfa-anyagot ajándékozta. Ez a szép példa sem maradt követő nélkül ! Boldizsár István róm. vallású, helybeli földész, igaz keresztyéni testvéries szeretettel 20 frttal járult a szent célhoz. A szomszéd ref. község Cserépfalu pedig homokot adományozott kivánt mennyiségben ingyen. Az oroszlánrész, a fő érdem azonban, a kezdeményezőt, a vezért, az ősz patriárchát, az egyház szívben, lélekben még mindig ifjú pásztorát Szabó Gábort illeti, ki szunyadó híveit fölébresztvén, buzdító szavával az építkezés megvalósítására lelkesité. Elismeréssel kell adózni végül a zsérci összes reformált gyülekezetnek, mely előrelátással megtalálta okosan és hiven gazdálkodó egyházi képviselőit, és azokat egyesiléssel párosult munkás jó akarattal támogatta. Szóval ott, nép és vezérei egymásra méltók 1 Emelte az ünnepély magasztosságát az, hogy a templom által be nem fogadhatott nagy sokaság az építkezés szerencsés bevégeztéért érzett háláját egyesité az ujbor poharának vétele és az idvezitő lelki eljöveteléhez készítő első adventi óra feletti örömével, melynek tolmácslása végett a szószékben beszélt Édes Ábrahám sályi lelkész 2. Kron. V; I—7 versei alapján. Úrvacsorát osztott Vadászi István noszvalyi, — esketett Nagy Ferenc lövői, — keresztelt Nóvák Sándor cserépi lelkész. Igy ért véget a hálaünnep, az ilyen alkalmakról elmaradhatlan ebéd s lelkes felköszöntők kiséretében, éltetve az egyház lelkészét, véneit, nagyjait, kicsinyeit és az Egerben lakó épitő mestert Wuid István, ki a torony s templom frontjának és ajtajának kiváló műizléssel s művészeti faragványokkal diszes kiállításáért kiérdemelte, hogy szegény épitkező egyházaink méltó figyelmébe szíves készséggel ajánltatik. Egy jelen volt. Válasz. — A. G. ur cikkére. — A »Prot. egyh. és iskolai lap* ez évi folyama 2-ik számában »Dunántuli* aláírással egy levél jelent meg, intézve a pápai képzőtársulathoz. E levélben szerző, egy mély fájdalmának ad kifejezést. Hogy mi az, a mi keblét oly nagyon szorítja? szerző azt is megmondja. S hozzá még többes számban beszél. Beszélhet is, mert sokunknak érzését tolmácsolja. Bizony fáj az nekünk, csaknem mindnyájunknak, hogy mig a többi református