Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

ökonomiai, mint a fenntihez hasonló ügyeknél, keresztyén humánitási szempontból is, átalában ne nyomassanak ki a kerületi jegyzőkönyvbe. Ezért mondottam én Cs. ur előtt, hogy nem ugy [ történt, amint V. főjegyző ur előadta: de épen Cs. urnák kocsira ülése percében történvén e kijelentésem, nem volt idő, a nyilatkozat bővebb kifejtésére. Igy történt aztán, hogy Cs. ur szavaimból, a nem ugy történt helyett, nem történt-e.t magyarázott ki, szeretem hinni, hogy félreértésből; habár Cs. ur II. nyilatkozatának e pontra vonatkozó passusa után, mindjárt következő »baculus in augulo, ergo pluit« féle érveléssel, ellenem színpadra hozott »jelenetezései« kézzelfoghatólag tanúsítják is, hogy Cs. ur gyönyörködik, s ez állitásunk igazolására példákat hozhatnánk fel, a botrány-jelenetekben, sőt azok fel idézése- és kiszinezésében is, nagy mester, s igy, mint annyi helyen már kimutattuk, ezen pontnál sem lehetetlen, hogy az ő keresztyén felebaráti s7

eretetének mélységéből kifolyó irantami jóakaratából, minthogy »Luther ördögeivel semmi köze,* hagyta ki szavaimból, az ugy szócskát, amiből aztán szépségesen meghazudtolta! ta velem »sine me* V. főjegyző urat. S mit is mond Cs. ur rólam tovább ? . . . Azt, hogy midőn B. egyházmegyénk mult augusztusi közgyűlésében, a kerületi ügyek leiárgyalásakor, azt kérdezve, hogy hát csak ennyi? s ismételten és esperesi székemből hangsúlyozottan tett ama kijelentésemre, hogy »több n'ncs a mi beküldetett itt van ! »azzal támadott: »Dehogy nincs! . . . hisz jelen voltam a kerületi gyűlésen s tudom, hogy esperes ur ellen is két ügyben lett fegyelmi vizsgálat elrendelve!* stb. s arra akkép válaszolván, hogy »tagadom, hogy ellenem a kerületi gyűlésen, barmi határozat hozatott volna,* N kérdést intézve V. főjegyző úrhoz, tőle azon választ kapta, hogy s

a n. bajomi és P. L. féle vádiratokra hozott végzést már két héttel ezelőtt megküldöttem az esperesi hivatalhoz.* Es igy be van bizonyítva, hogy alólirt ellen fegyelmi vizsgálat lőn elrendelve ; be van bizonyítva, hogy azon határozatokat az augusztusi gyűlés előtt két héttel megkapta alólirt: igazolva tehát, hogy K. S. esperesi székében kétszeresen is »nem valót* mondott, mondja Cs. ur. A figyelmes olvasó ismeri az előző közleményemből a n. bajomi II. tanitói ügyet: bizonyára tisztában van azzal, hogy minő erőszakolt az abból Cs. által .ellenem kivonni szándékolt fegyelmi kérdés ; s hogy nekem, valamint semmi okom sincs pironkodni aprót.közönség előtt azon ügyben, ugy nincs okom félni az ügy végkifejlőd sétől sem ; s a P.-féle ügy, ennél is je'entéktelenebb. Az ezen cikk elején kifejtettekből, a jogi fogalmak és kifejezésekkel tisztában levő olvasó, csak ugy meggyőződhetett, mint V. főjegyző ur fennti leveleből is láthatja, hogy a kerületi konsistorium által hozatott ugyan a vádiratokra végzés, de nem ellenem határozat, hanem a zsinati törvény 266 §. értelmében egyszerűen áttétetett az ügy az elnökseghez, »ami pedig még nem vádhatározat ellenem.« Ha Cs. ur tisztában nem volna e distinctióval, sajnálnám az általa annyira igénybe vett zsinati törvénybeni járatlanságát : de tudva, hogy tisztában van vele, szánakoznom kell azon baráti jóakarata felett, melynek »lólába* a keresztyén papi palást alól, annyira kisántit. Es a föltevés, hogy egy prot. esperesben, akinek nemcsak nyugalmát, családja anyagi érdekét, de élete olaját is az utolsó cseppig, kivált ily nagy és folytonos munkát igénylő egyházmegyében a közügyekért áldoza- ! tul hozó legszentebb s tán nem épen sikertelen törekvéseiért is, nincs más jutalma, még nem egy-két lelkész testvérétől is, mint az, ami volt és lesz is, a célra néző, a személyi tekinteteknek nem hódoló, s a »régi gyepiihö/.* hozzá nyúlni merő férfiaknak, akik igy szóllanak: »az én életem is nekem nem drága, csakhogy elvégezhessem a munkát, mely bízatott én reám ti köztetek*, s mely megbízatásban nemcsak emberektől nyert megbízatást érez lelkében az, aki hivatást érez; a föltevés, hogy a prot. egyházi közélet bármelyik férfiában is, nem volna meg az önbecsérzetnek azon foka, azon essenciája, hogy inkább örökre megváljon papi palástjatói is, mintsem hazugsággal szennyezze be esperesi székét! . . . Ez a föltevés! . . . amily bántó, oly szánandóan jellemző is ! . . . a föltevőre. Es Cs. barátomnak nem volna annyi erkölcsi crzete, hogy feltételezze, hogy itt még a főjegyzői hiv. sz. a. levél kijelentése dacára is, valami vastag tévedésnek kell lenni ? hanem egész kéjes örvendezé-sel köti ki esperesét, kettős hazugság pellengérjére, s nem várhatva fölfeszittetését (?) amihez halom számra sorolja fel vádadatait (?) (nyilvánosan szépelegve még birájának, kerületi főgondnokunknak is, mintha az, nem ismerné eléggé, hogy minő érzéke van, akár az émelygős hizelgéseknek, akár a tajtékzó dühnek, mi felszokott csapni a »si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae« elv férfiaira) előre döfi dárdáját az ő ^szivént k gyönyörűséges óhajtása szerint* »in effigie* már függő á'dozatának oldalába. No hát tedd mind a tíz ujjad it »Tamás« ! a dárdád ütötte sebhelyekre s lásd, hogy vérzenek bár azok és sajognak a fájdalomtól : de bármily halálos célból üttettek, nem lehetnek azok halált hozók. Mint az alábbiakból kitűnik. Az egyházmegyei gyűlésre készítve elő az ügyeket s látva, hogy a kerületről még több s az egyházmegyei gyűlésre is tartozó ügy nem érkezett meg, megsürgöltem azokat Vályi főjegyző urnái. Az egyházmegyei gyűlés aug. 26 ra lett Csurgóra ósszehiva, s én, minthogy 25. délutánra meg exnvssiónális vizsga lett megrendelve, ugyanoda az nap d. e. vonattal utaztam Csurgóra, tehát 24-ik esti postám megérkezését még bevárva. S ime szept. 4. adja kezembe B. J. akkori káplánom P." S. jelenlegi káplánom jelenlétében Vályi főjegyző levelét, melyben írja: »2 5 8 5 ''84. nt. esp. ur ! Becses felhívására van szerencsém következő ügyiratokat küldeni 1) a nagy-bajomi ügyre vonatkozó pontot ... 2) Peti Lajos urét stb. Perbete, aug. 22 1884. Vályi főjegyző.* Közölvén Cs. e lapokban V. főjegyzőnek. N. S. hoz írott levelét: felvilágosítást kérve V. főjegyző úrtól ime kapom ezen rektiííkáló válaszát: »irtam a komitivát aug. 22. elküldöttem postára 23. tévedtem, tehát N. S. irott s Cs. által közlött levelemben, midőn naplómat meg sem nézve a sok expediálás közben, csak ugy hozzávetőleg irtam a dátumot. De ki is gondolta volna, hogy az időt is gramra kell venni a somogyiaknak ?«, mely körülmény igazolja, ha B J. és P S. tanúm nem volna is, hogy 24. én azt nem kaphattam, hogy tehát e tárgyban az egyházmegyei gyűlésen igazat mondtam és hogy Cs. szivének óhajtása szerint »ez egyszer sem ragadtam lépen,* hanem hogy ő, B. és N. után indulva kátyúba jutott. Igy állván a dolog, látni való, hogy Cs. urnák minden az alaptalan praemissára épített, s hogy minden áron bűnöst fogjon, nagy szövevényes furfanggal és áhi tattal kieszelt kombinatiói sem egyebek ,targytalan irály-