Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-08 / 10. szám
tűi Ouillimaneba, a legkeletibb részbe jutott. Ekkor Livingstone haza jött, felfedezései fellelkesiték az angolokat, s másíélévi itthonléte alatt 200,000 frtot gyűjtött ujabb útjára, melyre 60-ban indult el. 62-ben meghalt neje, de ő tovább utazott. Utolsó útjára 66-ban indult, de ezt be nem fejezhette, mert 1873-ban Afrika közepén a Bangweolo tó partján meghalt. Egy reggel sátrában imádkozó helyzetben halva találták. Az angol nemzet ugy tekintette, mintha ez utolsó imájában örökségül néki hagyta volna e földet megtérítés végett s azóta milliókat költ a hittérítés munkájára Afrikában. A missiói állomások közül legnagyobb Livingslonia, mely a s Szabad Egyház* által lett felállítva Livingstone halála helyén. Madagaskár szigetén már e század elején virágzó prot. egyházak voltak, minek oka az volt, hogy az uralkodó királyné pártfogásában részesité a téritőket. Utóda azonban kiutasított a szigetről minden idegent s ettől fogva egész 1 860-ig sok üldöztetést szenvedtek a megtért benszülöttek s az egyház is ^martyrok egyháza<< : nevet nyert. Ez időtől fogva a térítés szép eredménynyel folyik, mit mutat az is, Hogy mig 1862-ben csak 25 gyülekezet volt 7000 taggal, 20 év múlva már 1142 gyülekezet volt 300,000 taggal 4500 pappal és tanítóval. Iskolájok van 882, hol 48 ezer gyermek nyer oktatást. Van theol. intézetük is, mely már 200 papot küldött ki. Az egyház gyűjtése az utolsó 10 év alatt missiói célokra egy félmillió forint volt. Nemes és nagy a munka, mely Ausztrália illetőleg Polynesia szigeten folyik, hol a missiói munkásság szintén csak a század elején indult meg. Sorba venni e szigeteket érdekes és szép volna ugyan, de én csak a főbb csoportokat említem nieg. Ilyenek a Georgián, Barátságos, Sandwich szigetek és New Hebridak keleti Polynésiában. Mindenik csoport 50—100 szigetből áll, hol a téritőknek óriási munkát kell végezni. Midőn ide jöttek, a nyelvet kezdték tanulni, de hogy menynyi nehézséggel kel'ett küzdeniük, kitűnik, ha elgondoljuk, mily fáradsággal lehet egy nyelvet megtanulni, melynek nincs ^Abc^-je, nincs irása s mindent jelekből, mutogatások után kell megismerni. Evekbe került, míg beszélni megtanultak, ekkor hozzá fogtak belük, olvasókönyvek készítéséhez, azután a biblia fordításához. Csak igy, lépésről-lépésre haladva, küzdve tudták megkezdeni az evang. hirdetését. Még többet szenvedtek, kik Közép-Polynésiában a Fiji szigetekre mentek. Ezek lakói a legvadabb cannibálok s midőn az első téritő erős fedezet alatt hozzájuk ment, egy nagy lakoma előkészületeit látta, melyet egy főnök tiszteletére rendeztek. A lakomán egyedüli eleség 18 ember sütött-főzött teste volt. Minden alkalomra ünnepélyt rendeznek, hogy embert ehessenek. Egy sátor felállítása, egy csónak vizre bocsátása rendesen két-három ember életébe kerül. Mintegy missiónárius elbeszéli, 5 mértföld területen 4 év alatt 500 embert ettek meg. Ennek tulajdonitható, hogy e szigeteken öreg ember alig látható, mert nem csak a más törzsbelieket, de egymást is felfalják; az anya csecsemőjének szájára nyers emberhúst köt, hogy szokjék korán hozzá. Ha aztán nagy lakomát tart, felfalja saját gyermekét! Es a téritőknek van erejük, bátorságuk, hogy ily állatok közé menjenek, hogy magukat kitegyék a fellakmároztatás veszélyének, hogy végig nézzék a lakomát, mit e cannibálok rendesen a missiói telep előtt rendeznek. De Isten nehéz munkájokban vélök van. Már eddig is számtalan sziget szövetkezett s mondott le az emberhús evéséről, gyermekeik gyilkolásáról és a soknejüségről Igy lassanként emberekké lesznek s megértik a szeretet nagy mesterének szavát. (Vége köveik. ) Simon Ferenc. T A R C A. Báthori Gábor dunamelléki superintendens püspöki látogatása 1816—1819-ben. (Folytatá?.) VI. Az 1816-ik evben vegzett visitációról tett jelentes. Fő tisztelendő Consistoiium ! Magam mellé vévén Fő Tiszt. Generális Fő Nótárius Fodor Gerzson urat, e folyó esztendei Junius hónapnak 13-ik napjánn kiindultam az Ekklesiák Visitatiojára, olly feltétellel, hogy a Vértes alljai, Somogyi, Tolnai, Felső és Alsó Baranyai Egyházi vidékeket, az azokban lévő Ekklesiákat egyenként megvizsgáljam, a netalán tálaltatható hibákat megigazíttsam, a Lelki Pásztorokat és oskolai Tanítókat kötelességek tellyesitésére buzdittsam, a népet a hitben és a Vallás eránt való szere tetben erősíttsem. Azonban a Vértesallyai, Somogyi, és Tolnai Tractusok Visitatioja alatt az idő eltelvén, és a késedelmet nem szenvedő mezei munka ideje eljővén, hogy a nép a Visitatio által szorgos munkájában ne hátráltassák, minek utánna a mondott Vértesallyai, Somogyi, és Tolnai Tractusokat bejártam, kéntelenítettem elkezdett munkámat félbe^zakasztani. Ezen három Egyházi Vidékekben s az azokban lévő 79 Ekklésiákban véghez viit Visitatiomrol, nem egyenként minden Ekklésiákra nézve, — a mi mind igen hoszszú mind szükségtelen munka volna — hanem közönségesen tudósításomat a Fő Tisz telendő Consistorium eleibe terjeszteni, szoros kötelességemnek tartottam. Az én Visitatiomnak — elhallgatván most annak a Bábákról, Harangozókrol, Temetőkről, alamisnábol éló szegényekről szólló részét — hat főbb tárgyai voltak, i-ső az Ekklésia, 2-ik annak helybeli igazgatása 3-ik A Charitativumok, 4-ik a Lelki Pásztorok 5-ik Az oskolák és azoknak Tanítóik. 6-ik Az Ekklesiáknak Gravameneik Ezekre nézve a következendőkct tapasztaltam.
