Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

I. Az Ekldésidk. Ezek a lelkek számára, tehettségekre és más rela­tioikra sokat kiilömböznek ugyan egymástol: mind az altal a megvizsgált három Tractusokban egynehányat kivévén, a többit vagy szenvedhető, vagy igen jó álla­potban találtam Nem lehetett nagy öröm nélkül látnom, nem tsak a Vértesalljai és Tolnai, hanem a Somogyi Tractusban is, magokbani kissebb Ekklésiakban is azo­kat a szép kő templomokat, bádogos tetejű tornyokat, alkalmatos tsinos Parochialis házakat, a mitsodásokról azokonn a részekenn gondolkodni se mertem volna. Ta­laltam ugyan némelly, de kevés helyekenn, romladozott roskadt templomokat, parochialis házakat, mellyeket az együgyűséget szeretett régiség erőtlen materiákból öszve hányt vetett: de ezeken a helyekenn, mind már magok­tól a hallgatók önként tzélba vették az uj templomoknak Parochialis házaknak épitését, mind én általam is serken­tetvén, reménység vagyon ezeknek megépittetések iránt. A Somogyi Tractusban a Kazsoki és Bábonyi Ekklésiá­kat találtam, mellyekben az Elöljáróknak és azok utánn a többeknek is semmi gondjuk az Ekklesia épületeire nintsen. Ezeket megfenyegettem, hogy ha még tovább ls igy gondatlankodnak, Mater Ekklesiák lenni megszűn­nek és másokhoz affiliáltatnak. Háládatlanságnak tartanám azt itt elhallgatni, hogy épiteni igyekező Ekklesiáinkat némely Katholikus Földes Urak reménység felett segítik. P. o. Az Ádándonn építendő Reformatum Tem­plom építésére Mlgos Consiliarius Csapodi Gábor ur 72,000 égetett téglát és 100 Pozsonyi mérő meszet igért, és ezeknek teljesítésére magát írása által obligalta, azom­ban nekem in privato még más ere a végre való neve­zetes segedelméről ígéretet tett. Nágotsonn Mlgos Con­siliarius és Camerarius Zichy Jósef ur a Prédikátor szá­mára egy szobának tulajdon költségén lejendő felépíté­sére magát előttem és az Ekklesia Elöljárói előtt köte­lezte, igért ajándékban annyi téglát, a mennyi a Templom romladozott alljának reparatiojára elégséges. II. Az Ekklesia helybeli igazgatása. A Külső Somogyi Ekklesiákban egyet sem, a Vér­tesalljai és To'nai Tractusokban három Ekklesiákat ta­láltam, melyekben mind eddig organizalt Presbyterium nem volt. A többiekben már ez felállíttatott, ellenben — Mórágyon — Német Ekklesia ez a Tolnai Tractusban — ennek jelenlétemben való felállítására idő nem volt, azonban az onnét jött relatio szerént, a Presbyterium ott mind eddig is fel nem állíttatott. Tapasztaltam, hogy némelly Locale Presbyteriu­mok a magok activitasok határán túl mennek, a botrán­koztató bűnösöket az Ur asztalához való járulástol el­tiltják. Ezeket megintettem, hogy az Ekklesia Discipli­nanak ezt a legkeményebb büntetését, á Tractuale Con­sistorium hire és megegyezése nélkül soha elő ne vegyék. Azomban közönségesen tapasztaltam, hogy a locale Pres byteriumoknak többnyire nagy gondjuk vagyon az im­moralitas és vallástalanság zabolázasára, mellynek édes gyümöltse az, hogy azokonn a részekenn a Vallás iránt való buzgóság és a moralitás sokkal szembetűnőbb, mint a eulturájokkal ditsekedő más részekenn. A Curatorok számadásaik a K. Somogyi Tractus­ban azzal az accuratioval mennek, melyet kívánni lehet, és a mellyet más Tractusoknak is követni kell. III. A Charitativum0k. Ezekre nézve meg volt még mind eddig némelly Ekklesiákban az a Consistorialis Végzés által rég-enn megtiltatott igasságtalan rosz szokás, hogy az Agentiale publikáltatása alkalmatosságával vagy a Prédikátor szá­mára is persely tétetett ki, vagy az esztendőt által gyűlt Agentiale öszve számláltatván, a Prédikátor annak felét elvette. Ez a nem tsak illetlen, roszsz, hanem egyszers­mind bűnös szokás egyáltaljában eltöröltetett, a Prédi­kátoroknak, noha ez Salariumokban felírva nem volt, indemnisatio rendeltetett. A Charitativumok administratio­jára nézve mindenütt meghagytam, hogy azoknak ad­ministratiója és általvétele Ouietantia és Contra-Ouietan­tia mellett legyen. IV. A Lelki Pásztorok. Ezek között még több a különbség, mint a Lelki Pásztorságok alá bízatott Ekklesiák között. Nagy, sőt megsirathatatlan kár az, hogy sokakat a szerencsétlensé­günkre megszaporodott Postillák az olvasástol és munká­tól elszoktattak. Külömben, a kitöl-kitöl telik, hivatalok ban eljárni igyekeznek : immoralitas miatt szenvedhetet­len lelki Pásztort egyet sem találtam. Illendő betsületek, tiszteletek hallgatóiktól megadatik: a hol pedig ez hibá­zik, által láttam, hogy ennek okát nem annyira a hall­gatókban, mint magokban a Lelki Pásztorokban, vagy sokkal gyakrabban ezeknek Feleségeikben lehet feltalálni. Ige n közönséges az emberekben, még a legszegényebben is az uralkodásra való kívánság. A hol illyet találtam, nem voltam fösvény az intésben. Fizetések az Evangé­lium szolgáinak — talán valami tsekélység a mostoha idők miatt itt ott elmarad — közönségesen beadódik. Ezt a K. Somogyi Tractusban annyival inkább kellett betsülnöm, mivel ott egy pár ember két, három annyit fizet Lelki Pásztorának, mint a Dunánn innen lévő ré­szenn ; a To'erantia utánn felszabadult Ekklesiákban — igen keveset kivévén — Parochialis földek nem lévén, a Földes Uraságoktól censualt földekért a hallgatók robo­tolnak, a Prédikátor fö'djeire minden marhával bírók tu­lajdon trágyájokból esztendőnként két két szekér trágyát visznek, a földnek minden munkáját megadják, beta­karítják. Ez annak a Tractusnak, minden más Tractusaink felett megkíilömböztető ditsérete. V. Az Oskolák. Ezekre nézve — egynehány oskolákat kivévén — azt a nagy hibát talaltam, hogy a gyermekek tavasz kezdetétől fogva késő őszig oskolába nem járnak. Lát­ván egyrészről, melly nagyon akadályoztassák ez által a gyermekek tudományokban való előmenetelek — el­felejtvén egész nyáronn azt, a mit télenn tanultak — de más részről meggyőzettetvén arról is, hogy Urbarialís helyekenn lehetetlen legyen a szüléknek gyermekeik se­gítsége nélkül ellenni, mindenütt azt rendeltem, hogy tavaszszal és nyárbann is, minden gyermekek külömbség nélkül idejénn reggel az oskolába felmenjenek, ott egy óráig szorgalmatosann taníttassanak, azutánn azok, kik­nek segítiségek nélkül szüléik szűkölködnek, haza botsá­tassanak, a szülőiken nem segithetők az oskolában ma­radjanak. Ez eránt a rendelésem eránt az Elöljárók mindenütt kész engedelmességeket mutattak. Az oskolákrol való Relatiomban kötelességemnek tartom említeni, hogy a. Gyönki Centralis oskolában töb­bet találtam, mint reménylettem. Mind a Deák mind a Német nyelvet szép előmenetellel tanulják, mind a kettőt igen jól pronuntialják. A külföldi tanulók száma 81. A Tettes. Földes Uraság ennek az oskolának valamint fun­dálására mindent tett, úgy el nem mulat semmit annak fenntartására. De hogy mindent maga tselekedjen, PÁPA

Next

/
Oldalképek
Tartalom