Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-08 / 10. szám

galmuk egészen meglepte a hittéritőket. Az első hittéritőjük Vanderkemp hollandi származású pap volt, ki először mint katona szolgált, majd theologiát végezve, felajánlá szolgálatát a London Missionary Societynek 1798-ban. Az ő szenvedései visszariaszták a hittéritőket s nagyobb munkát csak e század közepén kezdtek, de munkájuk eredményét megsemmisité az 1877-ik háború. Ekkor e föld angol gyarmat lett s igy megtérítése rövid idő kérdése. A Bechuanak és Namaquak az Oranje folyó vidékét lakják. Távol esvén minden műveltebb néptől, majd nem egész vadak s s értelmi fejlettségűk is oly alacsony, hogy a halhatatlanság, feltámadás, váltság, bűnbeesés stb. ő előttök felfoghatatlan. Midőn egyszer Moffat hittéritő a bűnbeesést magyarázá, legértelmesebb főnökük hosszas hallgatás után környezőihez fordult, hogy vájjon hallottak e már ilyen bolond mesét s kérte a téritőt, ne beszélne ilyeneket, ha csak bolondnak nem akarja tartatni magát. Jelenleg 1 1 társulat ügynökei működnek köztük, állítva mindenfelé iskolákat, hol a gyermekeket tanítják és munkájukat szép siker koronázza. A basutok földén a francia egyház missionáriusai vannak, ők forditák le a bibliát s jelenleg 9 állomásuk van 27 téritővel. Natal és Zululand megtérítését 1834-ben kezdték s miután angol gyarmatokká lettek, ez nem is fog késni soká. 7 o Nyugoti-Afrika vagyis felső és alsó Guinea az egész nyugoti partvidéket magában foglalja. Feloszlik ez számtalan apróbb államra, de a melyek lakosai mind Fetishimádók, bár" a koránból való imádságokat mondják el. Eletük minden eseményét egy-egy fetishnek tulajdonítják s ennek szolgaságában nyögnek. Minden halálesetnél ünnepélyes gyűlést tartanak a halál okozójának kikeresése végett. Ilyenkor a kikre a boszorkányságot reá fogják, életükkel fizetnek; királyaik udvaraikat áldozataik koponyáival borítják be, s az óriás fetishfa Badagriban folytonosan akasztott emberrel van tele. LIa valahol, ugy bizonyára itt van nagy szükség az evang. világosító, tisztító és megszentelő erejére!! Hagyományaik közül legeredetibb az, mely a teremtésre vonatkozik. . . >;

>

E szerint Isten teremtett három fehér és három fekete férfit s ugyanannyi nőt. Mindegyiknek meg volt engedve, hogy sorsát maga döntse el sorshúzás által. Letétetett elibéjök egy szekrény s egy lepecsételt papír. Az első választás a feketéké volt, kik a szekrényt választák, melyben egy pár darab érc volt, de ennek hasznát ők nem ismerték ; a fehérek felnyiták a papirt s megtanultak belőle mindent. Ennek következménye volt, hogy a feketék Afrikában maradtak az alsóbb rendű Istenek felügyelete alatt, míg a fehérek a víz partjára menve, a papírból megtanultak hajót építeni, s más országokba eveztek. * Missionáriusokat először a morva hittéritő társulat küldött 1768-ban e tartományokba. Jöttek kilencen, de két év alatt el is mentek mindannyian a jobb hazába. Megölte őket az éghajlat, mint a hittéritők mondják: s

Afrika a halál országa, a fehérek sírja/ i798 ban a scót egyház küldött hat téritőt, kik közül 3 elhalt rövid időn, egyet megöltek, kettő pedig visszatért. De ennyi szenvedés után is akadtak vállalkozók, a jChurch Missionary Society* már 1799 ben küldé embereit, azután jöttek a többi táisulatok, áldozva embert, pénzt a Krisztus ügyéért. Az eredményről a Missionary Record 1881-ben ezt mondja: S

A missió. mely gyümölcstelennek látszott, ma egyike a leggyümölcsözőbbeknek a földön ; ^mi szántottunk sóhajok közt, vetettünk nagy könnyhullatással és aratunk vigassággal/ Missió állomások vannak a Rio Pongas partján, Sierra Leone-ban, Yorubaban, Calabarban stb. Csak egy városban >:

)

Free Towon*-ban (Sierra Leona) 30 ezer áfrikai dicséri az Istent 23 templomban minden vasárnap. Megszűntek a kegyetlenségek, barbár szokások s az evang. ereje az egész nyugoti part mentén érezhető. Közép-Afrika sivatagjaival és vad népeivel egész e század közepéig ismeretlen volt a hit téritők előtt. Krapf és Rebmann voltak az elsők, kik munkálkodásuk teréül e puszta földet választák. Székhelyük Zanzibar és Mombas volt, de mert a nyelvet nem tudták elsajátítani sokáig, nagy eredményt felmutatni nem tudtak. Nagyobb munka csak akkor kezdődött, midőn a missiónáriusok királya Livingstone felfedező útjait megtette O eredetileg Chinába készült, de mert ott az ópium-háboru tört ki s annak végét megvárni nem volt türelme — Afrikába jött 1840 ben. Kilenc év alatt két utat tett tanulmányozás végett s 49-ben indult el a Ngami tó felkeresésére, melynek környéke a rabszolga kereskedésről volt hírhedt. Keresztül ment az óriási kalahari sivatagon, hol száz és száz mértföldön nem lehet vizet találni, a homok tele van mérges kígyókkal, a bokros hely vadakkal s az egész sivatag rabló csordákkal; majd ráakadt a Makololo törzsre s csak egy évi ut után érte el a tavat s 1851-ben jutott Zambesibe, hol bámulására százezrek gyűltek össze, miután fehér arcot még nem láttak. A lakosok ellenséges indulata arra bírta Livings • tonet, hogy visszatérve a Fokföldre, Angliába küldje családját s ugy induljon ujabb felfedezésekre. Ezt ő meg is tette s útjára 1852. junius havában indult el, mely tartott 4 évig; ez idő alatt felment Nyugoti-Afrika Soanda tartományáig, onnan keletre fordulva, egész Közép-Afrikán keresz-