Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

vol hazájától élhessen), hat értekezése e címek alatt: r. A zajongásokról, melyek azonnal keletkeznek, a mint az evangéliumot prédikálni kezdik. 2. Fejtegetések Sz. Ferenc »virágai« fölött, észrevételekkel élete- és sebhelyeiről. 3. A Jézus Krisztus tudományát kezdték gyalázni s üldözni mindjárt, hogy az apostolok hirdetni kezdték. 4. A Krisztus menekült. 5. Az apostolok menekülni szoktak s elmenve prédikáltak más országokban, ha a farizéusok üldözéseit kelle érezniök. 6. A Jézus Krisztus a mi testvérünk. Ezeket megelőzi a kiadónak, a flórenci valdéz kollégium egyik tanárának, Comba Emilionak előszava, Vergerio P. P. rövid életrajza és Vergerionak Bázelből 1 5 50-ben január hóban intézett levele olasz testvéreihez. A II. k. ujabb hat értekezést és Spiera Francesco történetét közli. Ime a cimek: 7. A hagyományokról. 8. Hogyan kell ezt érteni : Propter peccata veniunt adversa. 9. Értekezés a farizéusokkal Máté fölött. 10. Az avatásokról, melyeket a püspökök eszközölnek. 11. Péter tagadása és hivatása. Párbeszéd Péter és Pál apostolok között. Azokra vonatkozik a kik visszavontak. 12. Pál megtérése és állhatatossaga. A párbeszéd folytatása. Spiera Francesco története, a ki több izben megtagadván az evangéliom megismert igazságát, ennek folytán nyomorúan kétségbeesett. A III. k. tartalmazza Vermigli Pietro Mártíré e cimű munkáját: »Egyszerű magyarázata a keresztyén hit tizenkét cikkelyének." Es a >Keresztyén oktatást* azaz a Heidelbergi Káté 16. századbeli kitűnő olasz fordítását. A kötet elején Vermigli rövid életrajza. A IV. k. közli az Olaszországban élt nagynevű spanyol Valdés János e műveit: »Keresztyén tanítás kis gyermekek számára* és »Hasonlatok*. Ezeket követi Vermigli »értekezése az igaz egyházról* Valdés életraizát Petrái János irta. Az V. kötetet Benráth Károly, bonni egyetemi tanár szerkeszté s Occhino Bernardino, a sokat hányatott viszontagság-teljes életű szerzetes hét párbeszédét nyújtja, miután az előszó röviden összefoglalja a hires kapucinus életét s kiemeli érdemeit. Nem kecsegtetem magam avval, mintha közleményem sok olvasót arra indíthatna, hogy ez eddig megjelent köteteket megszerezzék, bár tekintve a kiválóan érdekes tartalmat, az íróknak a ref. egyházban élvezett, s legalább Vermiglit illetve, mind e napig élvező tekintélyét, s a mesés csekély árt — kötete csak 75 kr. s kapható Flórencben a Tipografia Claudiana-ban, jó lélekkel ajánlható a vételre; közlésem célja e kérdés felvetése : mi, kik sokkal töb ben vagyunk, képtelenek vagyunk arra, a mi az alig harminc ezret tevő kicsiny valdéz gyülekezettől telik ? Vagy nincsenek nekünk reformátió korabeli irataink, melyek közzététele tán az őket létrehozott lélekből is származtatna reánk, tespedőkre, egy kis részt ? Ha a kegyelet ünnepet ül, a kegyesség éhen nem marad. A kik utat törtek az utódok számára, szenvedtek mindannyian s tűrtek; szenvedtek mert szerettek, tűrtek mert reméltek s szeretetök s reménységök kincses háza munkájok, műveik, irataik, néha egyetlen szavok. Ha megszakad a folytonosság, s ennek fentartója az eleven emlék, a későbbi kor szülöttei nem utódok. Vagv a magyar ref. egyháznak nincsenek apái, ősei, vértanúi ? Nem vagyunk mi is a tanuk nagy föllegétől körülvéve ? De kérdés, e vértanuk népe vagyunk-e ? Az olasz ref. egyház nem szégyenli apait. Örömmel vallja magát apái, vértanúi népének. Ezt bizonyítja az emiitett biblioteca. Vajha nálunk is támadna egy „Magyar reformátió könyvtára.* Trieszt, 1885. febr. 20-án. V. S. IRODALOM. Evangeliomi lelkésztár. Szerkeszti és kiadja Celder Márton, előbb hittérítő, jelenleg kecskeméti lelkész. Hatodik évfolyam, II. III. IV. füzet 1885. Kecskeméten, nyomatott Tóth Lászlónál. Tartalmát 23 egyházi beszéd képezi, legnagyobb részben ismert nevű szerzőktől. Rövid vezér fonal az evangelikus hitoktatáshoz, különös tekintettel a konfirmátióhoz való előkészületre. Összeállította Stiegler Gusztáv evang. lelkész. Második bővített kiadás Sopron 1885. Megrendelhető a szerzőnél. Mint igen alkalmas kézi könyvet ajánljuk olvasóink figyelmébe. Unitárius kis könyvtár szerkeszti Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész. XV. Tartalom : Karácsonyünnepi istentisztelet Derzsi Károlytól. Ara 5 kr. A »Magyar Philosophiai Szemle* IV. évfolyamának, Bokor József és dr. Buday József uj szerkesztők cége alatt megjelent első füzete hozzánk is beküldetvén, ez alkalomból nem mulaszthatjuk el, hogy az említett folyóiratot olvasóink figyelmébe ne ajánljuk. A Magyar Philosophiai Szemle az uj szerkesztőkkel — ugy látszik — némileg programmján is változtatott. A philosophiát ki kell vetkőztetni exclusiv jellegéből, ha azt akarjuk, hogy hivatác

ának minden tekintetben megfeleljen, s ha a nagy közönség érdeklődését fel akarjuk költeni iránta. A philosophiának ki kell terjeszkedni mindazon nagy feladvány megoldására, melyek az ember rendeltetésével állanak összefüggésben s e célból szükséges, hogy a különböző tudományok által nyújtott ismereteket fölhasználja, bírálat alá vegye s összefüggő rendszerbe foglalja. Tökéletesen igaza van a Magyar Philos. Szemle egyik dolgozótársának, amidőn a bölcsészet encyclopaedikus jellegét vitatja. S amennyiben az előttünk fekvő folyóirat első számának tartalma határozottan azt mutatja, hogy a folyóirat szerkesztői a philosophia jellegére és hivatására szintén a most jelzett felfogásnak hódolnak : valóban örömmel üdvözöljük őket azon irány szolgálatában, amelynek következetes kultiválása által a philosophia népszerűsége végre-valahára nálunk is megszűnik pium desideríum lenni. Ha a Szemle most megjelent első számából kiemeljük Heller Ágost értekezését a physika és philosophia közti viszonyról, dr. Bihari Péter összehasonlító bonctani vázlatait s dr, Kiss Mihály tanul mányát a gazdászat fogalma felett, s ha megjegyezzük, hogy az emiitett értekezések foglalják el a füzet nagyobb részét : már ez magában eléggé bizonyítja a derék folyóirat életrevalóságát s nem csak a szakkörökre, de általában minden művelt emberre nézve érdekességét. Van azonban a philosophia népszerüsitésének az emiitetten kivíil még egy föltétele, melyet melegen ajánlunk a szerkesztők figyelmébe, s ez: a gondolatnak mindenki által könnyen érthető nyelven való kifejezése. E tekintetben dr. Kiss Mihály idézett tanulmánya mintául szolgálhat ; de annál inkább óvakodjék a magyar bölcsész a Philosohpiai Szemle egy másik munkatársának nyelvét utánozni aki épen akkor, amikor a magyar genius fejlesztését sürgeti s a nyelv tisztaságára oktatja jámbor olvasóit, igy töri kerékbe különben egészséges gondolatait: »már mindaddig, mig a mai cultw emberiség összes natureilje s habitusa nem a mi typusunlcat absorbed/ja, hanem mi absorbedlva azt (1?) a magyar geniust a kor csúcsára (!) nem emeljük s mindaddig a bölcselet önálló fejlesztésének külső föltételeit nélkülöznünk kellend«; egy lappal alább pedig azt irja, hogy *barbarismusoJckal satura/t nyelv mellett bajosan teremthet magyar világot polyglott országunkban a nemzeti genius : e nélkül pedig nem lesz