Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

által az iránt támasztott kételyek, mely szerint a bányakerület fentebbi rendelkezésének a magyar nyelv sikeres tanítását illetőleg a békési evang. esperesség részéről megfelelő intézkedések által valósággal elég tétetett volna, a fennt címzett esperes ur által eloszlattatván, az interpellátió indokai közt felhozott tények kellő világításba helyeztettek volna. Minthogy azonban a nt. esperes ur a lapunk utján hozzá intézett kérdéseket, mind ez ideig válaszra nem méltatta, s miután másrészről rendelkezésünkre bocsáttattak azon hivatalos levelek, melyek a fenntebb említett hírlapi cikk tárgyában a békési evang. esperesi hivatal s nevezett esperesség egyik lelkésze között — kiben a nt. esperes ur az »egy protestáns «-t felfedezhetni remélte — váltattak: részünkről csak is hirlapiróí kötelességünknek vélünk eleget tenni akkor, midőn a közkincset képező nemzeti nyelv kérdésére nézve a hazai protestántismus bármely részében is koronként felmerülő szellemi áramlatok iránt mindenkor érdeklődő olvasó közönségünkkel közöljük a két hivatalos okmányt ugy amint következnek: * Békési dg. hitv. ev. esperes 371885. Tisztelendő ur ! E percben vettem tudomást arról, hogy a »Prot. egyház és isk. lap* 3-ik számában hozzám »Néhány nvilt kérdés« van intézve. Neve ugyan nem olvasható a cikk alatt. De tán jól sejtem, hogy az »Egy protestáns® alatt Tisztelendőségedet kell értenem. Csodálom, hogy a midőn Tisztelendőségedhez írott levelemet válaszra sem méltatja, mit pedig elvárok — bár arra felhívó szavam benne nem foglaltatik — ime újra előáll cikkével, s most már az esperest akarja nyilvánosan megszámoltatni, mint előbb az esperességi felügyelővel tevé. S helyesnek tartja-e az esperestől számot kérni, az esperest felelőssé tenni, az esperesség ilyen vagy olyan határozataiért ? Avagy gondolja e, hogy nekem egyéb dolgom sincs, mint polémiát kezdeni és folytatni azokkal, kiknek az zokon esik, hogy a gyűléseken indítványaikat keresztül vinni nem sikerül? Időm sokkal inkább van igénybe véve, semhogy ilyen szerepre is vállalkozhatnám. De meg nem is szerepem, sem kenyerem, sem kötelességem a hírlapi feleselés. A mi hivatalos, azt eldönteni csak a gyűléseken lehet ; a mi személyes, azt négy szem közt elintézni helyén valóbb, sőt csak is ott van helyén. Ezeket sietve bátorkodtam tudtára adni, szíves tiszteletem kifejezése mellett. Szarvas, 1885. jan. 22. Áchim Adám. * A . . . ág. hitv. ev. egyház lelkészi hivatala 30/885. sz. Nagytiszteletű esperes ur 1 A »Prot. egyházi és Isk. Lap« f. évi 3-ik számában a »Néhány nyilt kérdés® cim alatt ntségedhez intézett cikk alkalmából f. hó 22-ről 37-ik sz. alatt hozzám, mint nevezett cikknek Nagytiszteletűséged által feltételezett szerzőjéhez intézett hivatalos leveléből megértettem, miszerint nagytiszteletűséged elvárni méltóztatik, hogy mult évi december 25-ről hozzám érkezett becses soraira válaszoljak. Bár ez utóbbit illetőleg hallgatásom mentségéül felhozhatnám, miszerint ntségednek emiitett sorait, melyben ntséged engem a »Pesti hírlap* mult évi november 19 és december 2-kai számában a csorvási ügy alkalmából megjelent cikkeim miatt (más cikkeket én nem Írtam) testvéri jóindulatból *az összes hazai ág. hitv. ev. egyház jó hírnevének beárnyékol ás ár a és hazafiságának gyanúsítására« Békésvármegyével szövetkezett hűtlen sáfárnak és »egyházunk nem — magyarajku része* irányában hivatalos eskü-] év öl megfeledkezett, annak *romlását* kivánó •»áruló*-nak minősíteni méltóztatott, ép az itt idézettek által eléggé jellemzett minőségüknél fogva, becsületes szándékaim tűdatában s lelkiismeretem nyugodtsága mellett magamra címzetteknek nem tekinthettem: mind az által tudatában azon kötelességnek, melyszerint mint lelkész, egyházi feljebbvalóimnak engedelmességgel tartozom, nagytiszteletűséged becses felhívása folytán bátorkodom jelen válaszomban egyszersmind a fenntebbi soraira is kiterjeszkedni. Ntséged nevezett soraiban azzal vádolni méltóztatott engem, hogy én »mint lelkész* a csorvási ügyben esperesem, felügyelőm és az egész esperesség ellenében€

a megye részére álltam akkor »a midőn a megyei közigazgatási bizottság alaptalan vádak s illetéktelen intézkedés utján járt el.* Ezzel szemben bátorkodom megjegyezni, hogy én incriminált hírlapi felszólalásomban nem annyira a csorvási ügy érdeméhez, mint inkább az azzal kapcsolatos elvi kérdéshez szóltam, nem is »mint lelkész* hanem mint *megye bizottsági tag*, függetlenül minden egvyéb tekintetektől, csak is meggyőződésem szavát hallatga s a nemzeti nyelv kérdése tekintetében általam elfoglalt álláspontom követelményeinek téve eleget. Továbbá bátorkodom ntséged emlékezetébe hozni a december 2-ki cikkemben határozottan kifejezett tiltakozásomat azon feltevés ellen, mintha én az esperesség ellen a megye előtt hivatalos alákban felmerült vádat magamévá tettem volna s igy ellene alaptalanul vádaskodtam volna. Min denki, a ki cikkeimet olvasván, az igazság iránt érdekkel bir, kénytelen elismerni, hogy én a felmerült vádat csak is alkalmi okul tekintve, a csorvási ügyhöz egészen más alapon, nevezetesen az esperesség egy tekintélyes férfiának hírlapi cikke által constatáltnak vélt valódi tényállás alapján szóltam. Nem is helytelenítettem az esperesség által tett intézkedést, hanem rámutattam egyházi viszonyaink azon fonákságára, melyszerint esperességünk a nem-magyar ajkú elem irányában tiszta magyar ajkú helyeken még azon esetben is, ha az illetők másként megmagyarosodtak, egyházi tekintetben az engedmények terére lépni kénytelen. S nézetem szerint címek osztogatása s felszólalásom osztályozása helyett az esperesség méltóságához sokkal illőbb eljárás lett volna azon X.. paptársak részéről, kik — a mint irni méltóztatik — cikkeim felett megbotránkozásokat fejezték ki ntséged előtt, s ez által ntségednek higgadtsága és egyéni tekinteteken felülemelkedni tartozó pártatlansága ellen rohamot — még pedig a mint fentebbiek mutatják nem eredménytelenül — intéztek, ha e helyett mondom, vagy az általam alapul vett hírlapi tudósításban foglaltakat cáfolják vala meg, vagy a fennforgó esetre általam mértékűi alkalmazott elvnek helytelensége felől világosítanak fel. A ntséged becses levelében foglalt, személyem ellen irányult egyébb kifakadásokat, melyeket az illető tisztelt paptársak részéről alkalmazásba vett kényelmes,^ de kevésbé méltóságos harcmodor mellett ntségedre nézve kell, hogy morális kényszerűség alakjában jelentkeztek legyen felháborodott lelke előtt, mellőzve, csak is a következő szavakban foglalt vád ellenében bátorkodom védekezési jogommal élni. Ntséged ezeket irni méltóztatott : »S nem kicsinylése, lenézése, kigúnyolása, hogy ne mondjam elárulása-e saját ág. hitv. ev. egyházának, ha mindjárt nem-magyar részében is, midőn szerencsésbnek és