Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

pontjából magát a főtiszteletű egyházkerületet, mely az egyházmegye intézkedését megerősítette, támadja meg Cs. ur, nem tartva attól, hogy jóságos és szelíd püspökünknek, vagy a sup. közgyűlésnek eszébe talál jutni, ily megtámadásokkal szemben a zsin. törvény 257. §-a, mely szerint >fegyelmi eljárás alkalmazása mellett fényi -tendők d) egyházi hatóságok jogérvényes határozatai elleni izgatás, ily törv. hatóságok és határozatok kigiinyolása, az egyházi felsőség törvényes rendeleteinek ellenszegülés és engedetlenség.« Pedig nemcsak hogy nem nélkülök, de jelenlétökben, nemcsak hogy nem róluk, hanem csak az akár egy, akár két tanítónak, de általuk mindenesetre kiadandó tandíj megosztásáról az érdekelt tanitó beleegyezése szerint volt szó és intézkedés. Hol van hát itt az egyháznak jogsérelme? Igen, de tanitói lakásról kell az egyháznak gondoskodnia 1 Boldog Isten 1 ha a nagyobbakat mellőzve, egy Bolhás 500, Büriis 400, Galambok 450, Hencse 300, Orci 300, Szabás 400, Viszló 300 lélekkel, gyönyörű, akármely nagy, akár városi egyháznak is díszére váló uj szentélyeket tud emelni a nemzeti közművelődés oltárának : egyházmegyénk legnagyobb e városi gyülekezete 1600 lélekkel, nem képes volna-e jobb időkig 50—60 frtért, egy szerény tanitói lakást bérelni ? Valóban igaza van Vályi főjegyző urnalc : akkora erélyt uram a szent ügy érdekében, mint amekkorát ellene s az ügy apostolai ellen ön kifejteni jónak vél s az egyház minden terheltetése nélkül is kész egy szerény tanitói lakás és a béke föl és lefelé, kivül és bent. Majd azzal vádol Cs. ur, hogy az ügy feladását a tartozó tisztelet és illem szabályai szerint kérő levelükre, dorgáló levélben válaszoltam, holott ama tiszteletteljes és illemes levél a presbyterium nevében félszeg intézkedéssel vádolja az egyházmegye megbízásából eljárt tanügybízottsági elnököt, s az egyházmegyei és kerületi intézkedéssel szemben igy szóll: »a presbyterium pedig ezt határozta* 1 amire az én dorgáló levelem csak ennyit mond : »az nem félszeg, hanem jól átgondolt tanügyi s önök érdekébeni s nem ís csak Nagy-Bajommal szembeni, hanem átalános intézkedés, és az egyházmegye és kerületnek ép a nép legvalódibb, legszentebb érdekében hozott törvényes határozatával szemben a nagy-bajomi egyháznak nem lehet határozata, csak engedelmességnek s esetleg kérelemnek lehet tán helye.« íme ezek azok a Cs. urat provokált s övig talpig fegyverbe állított kemény dorgáló kifejezések. Látva Cs ur, hogy a ft. egyházkerületnek is hely- j benhagyó határo- ata után immár a végrehajtás követ- ! kezik : a végett keres meg, hogy látva, hogy mindenáron keresztül akarom vinni a II. tanitóságot, küldjem meg az összes ügyiratokat hozzá, hogy fölterjesztést tehessen a kerületre. E megkeresésre adott válaszom, melyet Cs. ur hivatali hatalommal való visszaélésnek s fegyelmi vétségnek keresztel, álljon itt teljes szóhű szövegében a közönség megbírálása végett: »Nt. lelkész ur! Ugyhiszem, csak eskü alatt vállalt hivatalos tisztem szerint járok el akkor, a midőn a nagybajomi II. tanitóságot nem mindenáron, mint ön írja, hanem az oktatásügy érdekében s az egyházmegye által ép ntiszteletűséged kezdeményezésére alapítottan hozott, és a gyülekezet által nem fölebbezett, a ft. egyházkerület által is helybenhagyott s ma már végérvényessé vált határozat értelmében, hivatalomból folyólag keresztülvinni kötelességemnek ismerem, mind zon indokok folytán, melyek ez ügyben még a télen küldött hivatalos levelemben kifejtettek általam. Igy állván ez ügy, sajnálom, hogy nagytiszteletűségednek a II. tanitóságot minden áron megbuktatni törekvő célzatát nem pártolhatom s igy annak keresztül vitelére segédkezet nem nyújthatok; a kért irományokat is tehát miután fölebbezésnek most már helye nincs, nem küldhetem. Ellenben nem szünök meg, még a 12. órában kérni nagytiszteletűségedet, hogy az éppen Nagy-Bajomban oly igen szükséges lehető tüzetes népnevelés érdekéből s az ugyancsak Nagy-Bajomban nem kevésbé szükséges felsőbbségi tekintély, sőt evangéliomi életelv szempontjából : »minden lélek engedelmes legyen a felsőbbségnek*, ne tessék folyamatában akadályozni az ügyet, mely egy kis jóakarattal oly könnyen keresztülvihető, oly nagy gyülekezet által, mint az a Bajom, melynek előneve is Nagy, de mely cc

ak minél jobb népiskolái s a nevelés ügy iránti teljes buzgalom, sőt áldozatkészsége által lehet valóban nagygyá, azzá, amivé lenni hivatott, t. i. egyházmegyénk vezérgyülekezetévé. Tisztelettel és szeretettel! Hedrahelyt, 1882. io/VII.« K. S. Ezek után a tanügyi bizottság elnöke a II. tanítóságra a pályázatot kihirdette, a pályázati iratokat az egyház presbyteriumához átküldő!te, melyeket azonban kibontatlanul küldött az hozzá vissza, de a mely önmaga által bevallott eljárást Cs. ur nem tart fegyelmi vétségnek s átalán ott, hogy egyházát a passiv resistentia sáncai mögé helyezve, onnét az egyházmegye és kerület rendeletének, mint a komáromi »kőszűz« fügét mutogat. A Nagy-Bajommal való küzdésbe már belefáradt Bokor urat, a tanügyibizottság elnökségben, a nem kevésbé erélyes és aktivus ifjabb Barakonyi Kristóf váltván fel, az 1882. augusztusi gyűlésre beterjesztett elnöki jelentésében igy szól: »Csak arra kérem a nt. egyházmegyét, hogy a törvnéy és rend érdekében, semmiféle eszközök felhasználása által ne engedje meg a törvény előli kitérést. Ne engedje meg különösen egyházmegyénk oly fényes egyik gyülekezetének N.-Bajom nak, mely gyülekezet egy jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel (?) felfegyverkezve, a törvény erőszakos megtapodásával akarja meggátolni, a superintendens határozott rendelete dacára, a II tanító beállítását.« Voltak ebben igaza van Cs. urnák, »akik a presbyteriumnak consistorium elé állítását indítványozták!* Sőt a 84. tavaszi egyházmegyei gyűlésen a n. bajomi iskolaügyben, még a lelkész me'lé administrátort helyezni javasló felszólalás is hangzott. íme ilyen volt a közgyűlés hangulata, legnagyobb egyházunknak, ama rideg s a tanügy érdekében önmagára nézve is káros, más egyházakra nézve is rossz példakép ható magatartásával, a dongónak pókhálótszakgató törekvésével szemben. Alólirt »svaviter in modo, fortiter in re* elvénél fogva azonban elhárította a presbyteriumról, ezt a Cs. szerint »keserű poharat.« Viszonossági szempontból Cs. ur aztán tetézve adja ugyan azt a poharat kezembe, a midőn nemcsak fegyelmi keresetet visz ellenem minden fórum kikerülésével, közvetlenül a konvent elé, hanem érezve, hogy ottani jogtalan keresetével nem fog sikert arathatni, a n.-bajomi II. tanítóság ügyéből, a nyilvános ság piacára hurcol ki, hogy ott egész kéjjel — szenvedélylyel — sárral, kövei hajigálhasson. Valóban evangéliomi, keresztyén papi eljárás !. . S hogy diadalmát biztosítsa, ugy mutat be ugyan azon gyűlésből, ő aki azon jelen sem volt, mint aki a n.-bajomi küldötteknek az egyház zaklatása (sic !) elleni