Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

eljárásra megbízatást tartalmazó credentionálisukat félrelökvén, a gyűlésnek szóval azt jelentém, hogy »a n.-bajomi gyülekezet képviselői azért esedeznek, hogy a II. tanitó számára szükséges épület felállítására néhány évi halasztás engedtessék.* A psychologus olvasó belátja, hogy magamat á'ultam volna el, ha félrelököm azt, ,amiből boszuságot jelző aktusommal ellenkezőt olvasok ki1

hamisan, mint Cs. ur nagy hamisan állítja. Nem uram! hanem a jegyzőség elé helyeztem az iratot, magam pedig kiszállván esperesi székemből, a templom jobb oldali padjában ülő megbízottakhoz kő zelitve, atyai hangon kértem, buzdítottam, a gyűlés több tagjának lelkes felszólalása mellett őket, hogy a resistentiával hagyjanak föl, értsék meg a kérdés horderejét s fogadják a vezetésük alá bizott nép érdekében nemcsak üdvös, de szükséges hatósági megállapodásokat bizalommal. Igen, nem szűntem meg kérni, kapacitálni, tudván, hogy a mi fegyvereink nem testiek, akkor a mikor mások consistorialis eljárást hangoztattak. Erre aztán a képviselők, Cs. ur nem állván hátuk megett, belső emberükből szólva egy pár évi halasztást kértek; amire én szó szerint igy szólottam: »nem egy pár, hanem 3 évi halasztást adjunk.« S hogy ez igy történt, s hogy amidőn ezen közvetítő eredményt a küldöttek Cs. urnák referálták, hogy »Cs. azért, amiért beegyezésüket adták, meg is dorgálta őket, hogy tehát Cs. jól tudta, miként folyt le ezen ügy tárgyalása s miként ment a jegyzőkönyvbe a 3 évi halasztásra vonatkozó határozat : arra nézve legilletékesebb egyénektől bizonyítványok vannak kezeim közt s igy Cs ur tudva elkövetett calumniája ellenemben oly tény, amit csak tengelytörésig összeakasztani szerető sajnálatos s jobb ügyhöz méltó szenvedélyessége menthet némileg. Ezek után a tanügyi bizottsági elnöknek azon intézkedését akarja, mint valami niuszka önkénykedést bemutatni Cs. ur, amely a főtanitó bdeegyezésével megosztott II. tanitói díj tárgyában, a két tanitó közt felmerült differentia kiegyenlítése céljából fenálló statútumaink alapján, a tanügyi bizottsági elnök, mint a/, ügy i-ső birája által tétetett: állítván, h<-gy az i-ső tanitó nem ismerte el a díjmegosztást. Hogy Cs. ur maga mily muszka módon bánik el az igazsággal, holott jól tudja, hogy nemcsak a terménybeli járulékok, de a tanitói földek 5

/,„- de is kiadatott a főtanitó által a II. tanítónak, azt legeklatánsabban azon körülmény igazolja, hogy a Cs. által incriminált tantigyibizottság elnöke rendelem a mint következik féle levél felső 3-ik sorában a köztük (t. i. a két tanitó közt) létrejött egyesség alapján intézkedik a differentiális kérdésekben ; a főtanitónak a tanügyibizottság elnökénél levő s átmenetileg hivatalomban is megfordult nem egy levele pedig még dönthetetlenebbűl megcáfolja Cs. urnák az igazság rovására megkockáztatott szójátékát. Majd azzal vádol Cs., hogy a darányi incriminált közgyűlés határozata ellen, az egyház fölebbezését bejelentvén, ravaszul akként játszottam ki őket, hogy a zsin. törvények kihirdetése kiemelt céljából összehívott kerületi gyűlésre, nem várva be az apellata összeállításához szükséges időt, egys/erűen fölterjesztettem bejelentett fölebbezéstiket. Ama kerületi gyűlés igaz, hogy a zsinati törvény kihirdetése s azzal kapcsolatos intézkedések »kiemelt4 céljából hivatott össze, de mint a gyűlés jegyzőkönyve tanrsitji, nemcsak zsinati ügyben, hanem számos más s egyesek és egyes egyházak ügyeiben is működött az, ami igazolja, hogy azon gyűlés nem »ad hoc*, tehát a nagybajomi ügy tárgya'ására sem incompetens gyűlés volt. Hogy pedig rövid uton terjesztettem föl, annak is egyik oka maga Cs. aki egy szóval sem jelezte, hogy terjedelmes ape'látát akar készíteni, hanem egyszerűen bejelentette, hogy az incriminált egyházmegyei határozatot fölebbezi az egyház : én tehát azt nem tekinthettem másnak, mint aminek jelezve volt, t. i. fölebbezésnek s igy a vonatkozó ügyiratokat, a ker. szab. szerint 15 nap alatt egyszerűen fölterjesztettem, vévén N.-Bajom oktober 21 a jegyzőkönyvi határozatot, a kerületi gyűlés pedig tartatván nov. 19 én, ameddig tehát kétszer 15 napja is volt az egyháznak az apellata összeállítására is. De hogy ezen kérdésben is mily > hamiskásan* támad Cs. tanúsítja az, hogy a II. tanítóság ügye, mint fönt kimutatva lett, érdemlegesen még az 1881. egyházmegyei gyűlésen lett elintézve, kijelentésével annak, hogy hivatalból a kerületre is fölterjesztessék. Cs. urnák tehát már ekkor kellett volna, ha apellálni akarta az ügyet, azt el nem aludnia. A kerület már 81. októberben 2-od fokulag intézkedett ; e határozat a 82. ápr. közgyűlésen, melyen Cs. is jelen volt, már kihirdettetett; a kerületi határozat 82. máj. 31. az egyházzal külön is közöltetett ; a 82. aug. egyházmegyei határozat már csak a kerületnek a II. tanitó lakása megszerzésére vonatkozó határozatának enyhítése volt. Ez alkalomból lényegileg már ugy sem apellálhatott volna Cs. A 3 évi határidő engedményezése mellett nem kelie apellálnia, ellene meg csak nem volt szándéka fölebbezni, azért, hogy a kerület eredeti, a 3. évi halasztást nem ismerő határozata maradjon érvényben. Igy állván a dolog „ravasz* kijátszásról csak az olvasót »ravasz* félrevezetési szándékkal beszélhet Cs. ur. Kijátszván igy maga magát Cs. ur minden jogorvoslatból : földicséri egy kis »captatió benevolentiae«-ből, a konventi intézményt is, kurrentálván ^ urbi et orbi*, hogy azt az esperest, aki 5 év alatt annyi nyugtalanságot, bánatot szerzett ,csupa nagyzási vágyból5

, a zsinati törvény 179. §. alapján, hivatali hatalommal visszaélés miatt vonja felelősségre a konvent. A figyelmes otvasó belátja, hogy mint az ügy minden részleteinél documentálva kimutattam, alólirott hív. hatalmával vissza nem élt ; bizonyára belátja, hogy a prot. egyház alkotmányos szervezete mellett, egyházmegyei közgyűlések által tett, kerületi közgyűlések által helybenhagyott intézkedésekért, ha valakit kérdőre lehet vonni, az nem az esperes, az egyházmegyei közgyűlési határozatoknak csak kimondója és végrehajtója, hanem maga, az egyházmegyei és kerületi közgyűlés volna. Sajnos, ha Cs. ur ezt másként hiszi! De ha felelősségre vonható volna is aló irt : a zsinati törvény és a konv. fegy. szabályok szerint éppen nem, miután mint bármely törvénynek, ugy a zsinatinak is visszaható ereje nem lehet. Már pedig, a b.-somogyi egyházmegye által 82. augusztusi gyűlésén egyhangúlag hozott határozatért, az esperes a 82 október 11-én szentesitett zsinati törvény által alkotott és csak 83-ban életbe lépett konvent által felelősségre nem vonathatik. Bizonyára maga Cs ur is jól tudja azt s azért állította alólírtat a nyiivánosság itélő széke elé. S ha így áll az ügy, pedig hogy így áll, mint amiként azt a fönebbiekben bőségesen beigazoltam, mi oka lehetett volna, akár annak a Körmendinek, aki sem a konven'en, hol személyesen jelen volt, sem a kerület.