Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-01 / 9. szám
A mondottakból megtetszik, hogy a Visitatio az utazással mindenkor együtt járó törődést és alkalmatlanságokat nem emiitvén, reggeltől fogva késő estvélig szakadatlan munkában tartja a Spdenst. Azonban bizonyos, hogy ettől a munkától sok függ az Ekklésiák boldogságokra és virágzásokra nézve. Innét kérem én mindenre, valami szent, az utánnam következő Spdenseket, hogy a Visitatiót legalább minden tiz esztendő alatt egyszer vigyék véghez az egész Sptdentiábau. Az út meg van törve, a tört útonn menni könnyebb lesz. Báthori Gábor, m. k. (Folyt, köv.) Superintendens. BELFÖLD. Kényszeritett önvédelem a n.-bajomi II. tanítóság ügyében Csire ur nyilt támadásával szemben. (Vége.) Ki ne tudná pedig közülünk, lelkészek közül, kik iskoláink felügyelői vagyunk, hogy szaggatott tanitás, más-más tanitó, tanmódszer ugyanazon tanitványoknál, ugyanazon iskolai évben mily eredményeket idéz elő ? hogy tehát ott hol a növendékek oly nagy száma miatt mint Nagy-Bajomban (182), ahol ugy az országos, mint a konventi iskolai törvény szerint i«, a két tanerőre engedélyezett maximumot is haladja a tankötelesek száma, állandóan van szükség egy második, sőt már-már harmadik tanerőre, hogy ott minduntalan változható, mozgósítható, nem állandósított tanerővel iskolai eredményt kivívni lehetetlen. Nem hallatlan hatalmaskodásból s nem is önkényüleg, az esperes »sic volo sic jubeojával«, hanem az egyházmegye jeles és erélyes akkori tanügybizottsági elnökének, Bokor Benő urnák jelentései alapján az egyházmegye fönnt idézett 1879 iki augusztusi közgyűlésének elhatározása, Cs. ur folytonos elégedetlenkedése következtében, bár elismerem, hogy az én intentiómmal is egyezően, lett lépés téve Nagy-Bajomban is, mint számos más egyházainkban, segédtanitó helyett, rendszeresített II. tanítóság felállítására. Azonban, miként a többi egyházakban, ugy itt is, a helyi viszonyok figyelembevételével, vagyis, mivel a tanítóság rendszeresítésekor ki lett kötve, hogy a megválasztott tanitó köteles az egyház terheltetése nélkül még egy tanerőt beállítani, a II. tanítói fizetés, nem az egyház külön terheltetésével, hanem a főtanitónak az egyházmegyei átlagos kulcs szerint 1200 frtra számított fizetésére, s az illető tanítónak a kiküldött bizottság (maga a tanügybizottsági elnök s egy szomszéd tanitó) általi meghallgatásával lőn intézkedés téve. Igen, de Cs. ur azt mondja, hogy az országos népiskolai törvény ellenére, mely ott, ahcl lehet, mennyire a helyi viszonyok engedik kifejezést használ ez ügyben. Pedig dehogy használ, minő intézkedés is volna az ily »ibis redibis* positiv törvényben!? . . . Az országos népiskolai törvény, tessék csak megnézni, szó szerint igy szól: 1868. XXXVIII. t. c. 44. §. »Egy tanitó 80 növendéknél többet rendesen nem taníthat. Rendkívüli esetekben az illető iskolai fehőség adhat reá engedélyt.* A konventi közoktatási szervezet pedig, mely az országos törvénynyel ellentétes nem is lehet, melynek hozatalakor amazénál alantibb fok megállapítása nem is lehetett, de nem is volt célja a konventnek, imigyen szóll: III. Fej. 20. §. »Egy tanitó rendesen 80 növendéknél többet nem taníthat. Rendkívüli esetben az illető iskolai felügyelőség adhat engedélyt arra, hogy többet is taníthasson.« Látnivaló, hogy a kettő között csak ugyanazon szavak elhelyezése és helyesebb kifejezés szempontjából van, a konvent szöveg előnyére, némi eltérés, de az értelem a kettő között egy és ugyanaz. Cs. ur jónak is látta az orsz. törvényt nem idézni, hanem ahelyett a vallás és oktatásügyi miniszter urnák a polgári községek számára, a népiskolai oktatást rendező 68. XXXVIII. és 76. XXVIII. t. c. végrehajtása tárgyában kibocsátott rendelet C. 23. §-ára utal. O az alkotmányos, az erősen felekezeti autonomikus férfiú, szorultságában a polgári községek számára kiadott ministeri rendelet köpönyegének egy sovány ráncába bújik. »Ignotos failit« az igaz, de »notis est derisui.« S midőn a minden jottát mérlegre vető, nekem azért, hogy »tagadtam, hogy az országos törvény 80-on felül levő tanköteleseknél segédtanítóról beszélne,* szemrehányást tesz: ő maga nem tud rá mutatni általa állított törvényre; majd szemrehányást tesz, hogy tagadom, hogy a zsinat rendszeresített segédtanitóságokról intézkedett volna; mely még 82. febr. 5. kelt s nem is helyesen idézett levelem kifejezését, a 84. konvent 49. és 60. §-aival igyekszik megcáfolni: holott azokban csak arról van szó, hogy »rendszeresített segédtanitó állomásokra a presbyterium választ; ami pedig a fennforgó kérdés lényegére nem is tartozik. Tisztában lévén most már az ügy elvi oldalával, nézzük a n.-bajomi II. tanítóság megállapítására vonatkozólag Cs. ur által incriminált többi részletet is. Idézi a 81. aug. egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyve 203. pontjából, hogy »a n.-bajomi tanítói jövedelem felosztása is vele a II. tanitó díj lapjának megállapítása tárgyában kiküldetést vett bizottság jelenti, miszerint megbízatása értelmében eljárt.' E jegyzőkönyvi pontot valótlannak denuntiálja Cs. ur s a fennti ügyben működött bizottságtól nyilatkozatot vesz annak megcáfolására, idézvén abból azt, hogy snem láttuk megállapíthatónak a célba vett II. tanítói állomást.* S kérdi: mi ez ? . . . Kezemben levén a vett nyilatkozat eredetije, az szó szerint igy hangzik: Alólirottak, az 1881. évben, a nt. egyházmegyei közgyűléstől ,utasítást vévén a n.-bajomi ref. tanítói fizetésnek két részre, még pedig 7 /n és s /l2 arányában leendő felosztására : ezen munkálatot az előre értesített presbyterium megjelent tagjai s a helyi nt. lelkész és tanitó ur jelenlétében elvégeztük.« Most meg én kérdem, hogy hát ez mi ? . . . Igaz, hogy alább kijelenti a nyilatkozat, hogy •célszerűség és gyakorlati szempontból javaslatba hozzuk, hogy az összes tanítói fizetést haszonélvezze a i-ső tanitó, . . . s az ő általa felajánlt 5 /1 2 rész természetben való kiadása helyett, annak pénzértékét tartozzék a segédtanitóság helyett felállítandó II. tanitó díjazására kifizetni. ' Ismétlem : hát ez mi ? . . . S miután a jelentéshez a felosztás is be volt csatolva, nem joggal mondhatta-e a közgyűlés, hogy a bizottság megbízatása értelmében eljárt, s nem volt-e joga a bizottság nézetétől eltérően, annyival inkább, mivel a főtanitó a termények árának hullámzása szempontjából is, nem ajánlkozott az 500 frt készpénz kifizetésére, a felosztást természetiekben fogadni el ? Majd a semmit rólunk nélkülünk prot. elv szem-
