Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-01 / 9. szám

tem tovább menni, de az Elöljárók sok kértére a fél napot ennek az Ekklésiának feláldoztam. Estvére fényes bált tartott a város. 3. Julii által mentem 34 Dömsödre hova 35 a Dabiakat hivattam. Elvégezvén a végzendőket, ebéd utánn RKevén keresztül mentem 36 Makádra, hol dolgom végezvén, vissza jöttem későn hálásra 37 RKevibe 4. itt mindent végezvén, ebéd után által jöttem a Dunánn 38 Latzházára. Itt háltam és végeztem a dolgot 5. Julii 39 Áporkára mentem, délig elvégeztem mindent, délután 6 órakor értem 40 Sziget Sz. Miklósra hol háltam, dolgom végzettem, 6. ebédeltem. Délután Sz. Miklósi lovakon 7 órakor estve haza értem Pestre, ide kisérvén engem uti társaim N. T. Tóth István Esperest, Császári Losi Pál V. Esperest, Sziládi Péter Gen. Perceptor és Dobos József Visitatoris Secretarius Urak, kik 7. 8. Julii nálam voltak 9. haza indultak. E szerént 31 napig tartott utazásomban visitáltam 40 Mater Ekklesiákat. Feltettem ugyan, hogy a Solti Tractus után ezúttal a Pesti Tractust is visitálom, de az aratás bejött, mely sürgetős munkától a népet elvonni nem akarván, ezt a Tractust más időre, talán Augusztus végére vagy September elejére kellett halasztanom, annyival inkább, mivel a Körösi és Ketskeméti Gymnasiumok Examenein, mellyek Julius közepén kezdődnek, jelen kell lennem, hogy a Relatiót O Felségének a parantsolat szerént beadhassam. Nagytiszt. Szi'ádi Péter és Dobos József Urak látván azokat a készületeket, rendtartasokat, mellyeket tettek a Bács Vmegyei, mind Német, mind Magyar Ekklésiák, tartottak tőle, hogy a Solti Tractus Ekklésiái azoktól messze maradnak, azonban ezek annyit tettek, aminél többet magának a Fejedelemnek sem tehettek volna. Minden hitelt felül halad az a buzgóság, az a tisztelet, mellyel minden Ekklesiák fogadtak. Meg van hát a Református népben a buzgóság, tsak épen éllesztgetni kell! V. A Canonica Visitatio rendi és módja e következő volt. 1. A Superintendens a Visitatio Tárgyait Írásban feltette, melyeknek 6 Részeik voltak. 1. Az Ekklésia, 2. Lelki Pásztor, ennek fizetése, földjei 3. Oskolák, a Tanítók, ezeknek fizetések, földjeik 4. Temetők. 5. Bábák 6. Alamizsnából élő szegények. Ezek a 6 főtárgyak ismét több részre oszlottak. 2. Ez az írás kiküldetett az egész Megyében lévő L. Pásztorokhoz és Presbyterekhez olly rendeléssel, hogy a' Visitatio munkájának könnyebbitésére és az idő megnyerésére ezekre a feltett kérdésekre feleietjeiket egyetértőleg írásban tegyék fel, a hibákat sem takargatván Külön árkus papiroson irassék a Pr. fizetése, földje, annak mértékével és szomszédjaival együtt, külön az oskolai Tanítóké (kik tanítványaiknak Catalogusát is tartoztak beszedni) mind egyiket, mind másikat subscribálják minden Presbyterek és megpecsételjék. 3. A Tractusok Esperestjeik kitsinálták a Visitáló Superintendens utát, hol ebédel, hol hál, és azt a magok Vidékeikben előre publikálták, megintvén az Ekklesiák Elöljáróit, hogy a meghatározott napon az egész nép kitsinytől fogva nagyig otthon tartsa magát. A marschutat az Esperestek előre közlötték a Superintendenssel. 4. A Superintendens tudósítván az Esperestet indulása napjáról, a legelső Ekklésiába ment Pro Seniorával vagy Nótáriusával, és annak Elöljáróit magokhoz vévén, a helység határáig kimentek, több vagy kevesebb laikusokkal együtt, és az oda érkezett Superintendenst beneventálták. -5. Közelgetvén a Superintendens és a vele lévők a helységhez, minden harangok meghúzattak, melly alatt az egész nép feltakarodván a Templomhoz, két sorban állottak, legelői állott hosszú dolmányban és palástban a Prédikátor, kezében tartván a templom kultsait. 6. Ide érvén a Superintendens, kotsijából kiszállott, kit a Prédikátor mind maga, mind Ekklésiája nevében köszöntött, annak a Templom kulcsait által adta, magát és hallgatóit atyai gondoskodásába ajánlotta. A Superintendens a Pr. köszöntéséhez alkalmaztatta feleletét, gondoskodását ajánlotta, a templom kultsait visszaadta, mint hűséges kezekhez. 7. Ezek után a Superintendens a néppel együtt a Templomba ment, és I, 2. vers éneklés után a Cathedrából mindenik Ekklésiának állapotjához alkalmaztatott beszédet tartott, intette a L. Pásztort, az oskolák Tanítóit, a Presbytereket kötelességeik szorgalmatos tellyesitésére, a jó példa adásra, az egész népet a Felséges Királyért, a Királyi Házért való könyörgésre, L. Pásztora, Elöljárói iránt való engedelmességre, a szent kegyes életre, gyermekeik jó nevelésekre s. a. t. Elvégezvén beszédét, a népet megáldotta. Kijővén a templomból, az egész nép ismét két sorba állott, kik között menvén az Anyák kis gyermekeiket előhozták, kiknek fejekre tévén kezét, azokat megáldotta. 8. Templom után a kérdésekre tett feleleteket a Superintendens magának felolvastatta a Secretariusa által, a mely hibákat látott, azokat kijegyeztette, azután a parochialis, oskolai épületeket megnézegette, előhivatta a Presbytereket egyedül maga eleibe, a mi hibákat látott akármely részben, azoknak javításokat elrendelte, azután külön magával a Prédikátorral beszélt. Végre meghallgatta a panaszlókat, dolgokat eligazította. 9. Mindent elvégezvén és a szekerekbe be lévén a lovak fogva, ismét minden harangok meghúzattak, mellyre a nép felgyűlvén, a Superintendens a néptől bútsúját vette, azt megáldotta, és elindult, a nép menvén kotsija előtt a Város, Helység végéig, néha minden ellenállás mellett tovább is, a Prédikátor pedig s az Elöljárók közül némellyek s a lovasok a közelebb levő Ekklésiáig kis^'rték, mellynek Deputatusai ismét kijöttek eleibe a határig. Igy ment a dolog egymás után minden Ekklesiákban. 10. Ha valamely Ekklesiában vagy a munka több volta miatt, vagy az E'őljárók sok kérésekre több időt töltött volna a Superintendens, mint előre megvolt határozva, azt a Spdenssel mindenütt járó Esperest a következendő Ekklésiáknak, a zűrzavar eltávoztatására, currense által sietséggel tudtokra adta. Igy minden Ekklésia tudta, nem tsak azt, mely nap, hanem azt is, mely órában érkezik meg a Superintendens. 11. A melly Helyekenn a Reformata Ekklésián kívül Evangelika Ekklésia vagyon, az Evangélikusok is harangjaikat meghúzták, maguk a Prédikátorok hallgatóikkal együtt megjelentek a Templomban. A Superintendensnek illy nagy és sok helyekenn pompás tisztelettel fogadt-itását látván mindenek, némely Református világi Urak suttogva jelentették attól való félelmeket, hogy ez az Udvarnál szemet szúr és improbatio nélkül nem marad. Azonban noha ezek a készületek kétszer is hirdettettek a Közönséges Újság levelekben, semmi szó nem lett és nyilván megtetszett, hogy ez a Superintendens nagy megtiszteltetése nem másoknak, hanem ezeknek az Uraknak irigy szemeiket szúrta meg De a Superintendensnek minden ilyen alatsonyságokat megvető lelke ezeket fel se vette, hanem a maga dolgát végezte.