Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-22 / 8. szám

gépeket is dobjuk el, mert ezek mind külföldről származnak ! ? De a pont második részét illetőleg már nincs igaza a sárospataki theol. ifjúságnak, s különösen arra akarok felvilágositást nyújtani. Hogy tudja azt a sárospataki theol. ifjúság, hogy mi vasárnapi iskoláinkat szenteskedö modorral vezetjük ? Ez nagyon túlzó és erős kifejezés, s a budapesti thaol. ifjúság ezt nem érdemli, nem pedig azért, mert vasárnapi iskoláinkat a sárospataki theol. ifjúság közül egyetlen egy sem látta, s igy tanitási modorunkkal nem volt alkalmuk megismerkedhetni. Ehhez egy adag könnyelműség, sőt talán rosz akaratnak kell járulni, hogy egy testületet, melynek működése a mi szellemünkkel nem egyezik meg, nyilvánosan megtámadjunk. A szenteskedö címet visszautasítjuk, meit azok, kik tevékenységünket figyelemmel kisérik, meggyőződtek arról, hogy itt nem farizeusi külső jótevésről van szó, hanem valódi buzgalommal karoltuk fel és terjesztjük a vasárnapi iskola ügyét, s meggyőződésüknek többször adtak kifejezést. S mi azért, hogy a vallásos érzelem felkeltésére és megszilárdítására törekszünk egyedül a könyvek-könyve alapján, mert a vasárnapi iskolában csak is az evangéliumot hirdetjük, az abban foglalt igazságokkal igyekezünk megismertetni a gyermekeket, hogy majdan emberré nevekedve, vallásos, s a mi fő : becsületes, erkölcsös állampolgárok, vagy honleányok legyenek, kérdem, ha mi a bűn megutálására, s a szép, igaz, jó, s gyakorlati hasznosra oktatjuk a gyermekeket, szenteskedés ez ? Nem ez-e a legegyszerűbb, s leghelyesebb módja a vallásos oktatásnak ? Hogy nem a theologusok tanítása alatt van helye a vallásos tanításnak ? A sárospataki theil. ifjúság szerint nem, mi szerintünk pedig ott is. Hát ki az, a kit a vallástanítás megillet, nemcsak, hanem hivatva van a vallásoktatásra, ha nem a pap, vagy a leendő pap? A mellett, hogy a vasárnapi iskolában igen nemes feladatot végzünk, ránk is háramlik egy kis haszon, mert már a theologiai pályán elsajátítjuk vagy legalább igyekszünk elsajátítani azon módszert, melylyel a gyermek, későbbi papi pályánkon pedig, ha Isten megsegít, ugy a gyermek, mint az emberek keblében a sziv húrjait rezgésbe hozzuk, s a vallásos érzelem felkeltése által el nem lopható kincsekben gyarapitsuk, s az önzés, az anyagiság mai világában lelki kincsek gyűjtésére is serkentsük az embereket. Ha mi is azt mondanók a sárospataki theol. ifjúsággal : »Lesz még időnk oktatni kicsinyeket és nagyokat egyarantc, akkor bizony nagyon sok gyermek nem részesült volna vallásos oktatásban különösen az előbbi években. Hogy lesz idő ! Lesz ám, de mar akkor késő lesz, de meg hogyan is tanithat az később, hogyan prédikálhatja az Isten igéjét, a ki a kegyes vallásos buzgalmat kigúnyolja, pellengérre állítja, s álszenteskedéssel vádolja ? Ez utóbbi kis mondásuk értelme körülbelül az : hogy minek erőltessük magunkat, minek vegyünk vállainkra ! terhet, hiszen majd tanithatunk akkor, ha valami zsiros ekklézsiába megválasztanak; kell akkor prédikálnunk vagy akarunk, vagy nem. Mi ezt nem mondjuk, s nem követjük. Ha valahol valami jót tehetünk, sietünk azt véghezvinni, munkálkodunk az Ur szőllőjében már mint theologusok, munkálkodunk lassan, szerényen, jutalom nélkül, még elismerést sem várunk ; nekünk elég jutalom azon tudat, hogy jót teszünk, a jót terjesztjük, de ha még elismerést sem várunk, akkor meg a támadásokat határozottan visszautasítjuk. Higyje el a sárospataki theol. ifjúság, hogy a fővárosban megindult vallásos mozgalomnak csak is jó gyümölcse lehet, mert miként vetünk, ugy aratunk, s lehetetlen, hogy a vallás elhintett jó magvai, ha a talajt folytonosan műveljük, ellenkezőt teremjenek. Midőn e néhány sorban némi felvilágositást nyújtottam a sárospataki theol. ifjúságnak a bud ipesti tlieo logusok vasárnapi iskolái nem szenteskedö, pietistikus, de gyakorlati működéséről, azon reményemnek adva kifejezést, hogy a sárospataki theol. ifjúság be fogja látni irántunk elkövetett igazságtalanságát, s ő is a megindult mozgalomhoz fog csatlakozni, mert nemcsak Budapesten, de az ors/ág minden részében szükség van a vallasos kedély felébresztésére és ápolására, s nem vagyok hajlandó még csak fel is tenni, hogy a sárospataki theol. ifjúság félre vonuljon akkor, midőn harcosra van szükség, a legmagasztosabb cél : az Isten országának terjesztésében és megalapításában, távo1

minden személyeskedéstől testvéri szeretettel vagyok Budapesten, 1S85. febr. 12-én. Schmidt Samu, ev. ref. papnövendék. Melyik hát az igaz?.. — Felelet Zoilusnak. — Zoilusnak a »Prot. egyh. és Isk. I.ap« 4-ik számában közölt — striklás és macskakörmös cikk-ben, hozzám intézett kihívására már egyszer megfeleltem, de e lap nagyt. szerkesztője azt nagyon csípősnek és subjectivnek találta, megkísértem azért még egyszer a hozzászólást, szelídebb és objectivebb modorban. A f.-baranyai egyházmegye 1884. május elején tartott közgyűlési jegyzőkönyve 7-ik pontjának, vagyis az esperesi jelentésnek, az egyházi közalapra vonatkozó részében, az évi járu'ékot már befizetett egyházak elósorolása után, szóról-s/óra ez olvashato : »a begy ült öszszegekb'ű 250 frt<t be is küldtem a magi) ír földhitelintézet pénztárába.« A dunamelléki ref. egyházkerület 1884 júniusban tartott közgyűlési jegyzőkönyvének g-ik pontja, vagyis a helyettes püspöki jelentés szerint: »Fel 0- Baranyából a közalap részére befolyt 250 frt.« Nem sok, sot nagyon kevés, de a striklánál még végtelenül több. Eme két egybehangzó jelentés után pedig, az októberi sup. gyűlés jegyzőkönyvének 62. pontjában, Felső-Baranya két striklával és mac-kakörömmel bélyegeztetett meg, azt akarván jelezni, hogy az semmit sem fi/etett. Melyik hát az igaz? . . Még feltűnőbbé te^zi az ellenmondást azon sajátságos körülmény, hogy azon striklás bízottsági jelentésnek ugyanazon —- igen tisztelt és nagyérdemű — férfiú nevét látjuk aláírva, a ki öt hónappal előbb, mint helyettes püspök azt jelentette, hogy Felső-Baranyából a közalap részére befolyt 250 frt. Hogy illik ez össze?... »Tépelődései és mérgelődései közben« nem kellett volna tehát Zoilusnak sem Csepeli Pálhoz, sem Vigilhez sem »a tractus védelmező pennác-jahoz fordulni, hanem a fenntidézett három jegyzőkönyv összehasonlításából kivonni a consequentiát, hogv t. í. az a Felső- Baranyát megstnklázó jegyzőkönyvi piait nem felel meg a valóságnak. Ha »mint afféle .'okfelé járó eszű (de fajdalom mégis rövid látású) vén pap« (ha ugyan vén ?) emez összehaso ílítást megtette volna, talán ő is feltette volna magának azt a kérdést, a mel)'et most én teszek fel; váljon az a kegyetlen, hogy is mondjam, hogy mgint csípős ne legyek, váljon az a kegyetlen . . , tol/hiba, nem