Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-22 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL^ IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. I. em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Rélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példáin^ol^l^a,! mindig szolgáHiatnnk. A protestáns egyház missiói működése *) 1. Az egyház nem egyébb, mint egy nagy missiói társulat s mind addig, mig magát keresztyénnek nevezi, az is fog maradni; mert azzá tette azt alapitója : a Krisztus. Miután földi működését ő bevégezte, érettünk a bűn zsoldját lefizette s készült felmenni ahhoz, ki őt küldte volt: tanítványait még egyszer maga köré gyüjté. Ez alkalommal — az utolsó összejövetelen, a legünnepélyesebb s a tanítványok által soha el nem feledett pillanatban adá ki Jézus nagy parancsát: ^Teljes hatalom adatott nékem mennyen és földön, ti azért elmenvén, tanítványokká tegyetek minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Eiúnak és Szent Léleknek nevében.* A tanítványok eleget is tettek a parancsnak. Jött az első pünköst ünnepe s ők Szent-Lélekkel eltelve prédikáltak minden népeknek, meg is keresztelkedtek mintegy 3000-en. Az első pünköst ünnepén tehát 3000 keresztyén emelé fel kezét, szivét a minden jóknak adójához, hogy hálákat adjanak kegyelméért, irgalmáért s ,egy szülött fiáért,* mig ma 390 millió keresztyén teszi ezt. Három ezer akkor, 390 millió most!! Hogy lett a három ezerből 390 millió?? Csak ugy, hogy nem feledék el Jézus utolsó parancsát, s a kik magukat övéinek vallák, szét jártak, hirdették a Krisztust. Elő állt egy Pál, ki három világrészben hirdeté az evangéliumot zsidónak és pogánynak egyaránt, ki négy nagy missió utat tett meg s méltán elmondhatá magáról: , Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az *) Felolvastatott — az idő rövidségéhez mérten némi kihagyásokkal — a budapesti református theol. ifjúság körében az év elején tartott »imahét« utolsó estvéjén. j Isten kegyelmének EvangeliomáróL Pál után jöttek mások, kik ha nem is oly eredmény nyel, de szintén buzgósággal működtek s az egyház folyton nőtt és nőtt. De nem célom nekem az egyház történetéről, fejlődéséről beszélni, önök jól ismerik már azt az egyház-történelemből. E helyett egy oly képet szeretnék én felmutatni, mely — ha nem is az egész, de legalább — a protestáns egyház missiói működését tüntesse fel a pogányok közt. Jól tudom, mily rövid idő egy óra ily óriási munkásság ismertetésére, de hát a számok sokat és hangosan beszélnek. A prot. egyház már a reformatió idejében belátta, hogy ha hű akar maradni Krisztus parancsához, ugy nem elég az igét csak a keresztyéneknek hirdetni, de hirdetni kell azt a pogányoknak is. Luther már akkor igy nyilatkozott: jNem karddal a kézben, de missiói tevékenységet fejtve ki lehet a Krisztus egyházának ellenségeit a kereszthez vezetni/ De a pogányok téritésére a prot. egyház vajmi keveset tett, minek magyarázatát az egyháztörténelem adja meg. Mihelyt azonban az egyház megszilárdult, s a háborúk megszűntek, megkezdődött e téren is a tevékenység. A missiónak napja azonban csak a 19-ik század elején derült ki, azóta ragyog jobban és jobban, azóta hinti be mindig erősbülő fénynyel és világossággal a pogányság szivét. Minő a különbség a három első és a 19-ik század missiói tevékenysége közt, leginkább feltüntetik a következő adatok: Az 1800-ik évben a prot. egyháznak volt összesen 9 missiói társulata, és 300 missionáriusa és 600 ezer frt bevétele. Az 1880-ik évben volt 105 missiói egylete 3000 felszentelt pappal, de az alkalmazott evangélisták, predicatorok, katechéták, tanítók és ügynökök száma meghaladja az 50,000-et. Évi bevétel 25 millió forint. A pogányból lett keresztyének