Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

197 van ezen egyházmegyének 587 frt 40 kr. Egyszermindenkorra az évi járulék megváltásául 66 frt fizettetett be. Itt megállhatnánk közleményünkkel, ha a Prot. lap 4-ik számában Különfélék rovata alatt a pesti egyházmegye 600 frt domestika illetményének-- befizetését kisérő közlemény pár sora, személyes kérdésben adandó feleletre fel nem hivott volna bennünket. A kérdéses pár sor igy hangzik: „De ha ezek is — t. i. a még nem fizetett egyházak — sorakoznak, bizton várható, hogy a pestmegyei 25 anyaegyház s pár filia. utoléri, sőt felülmúlja frtukban s igy áldozatkészségben a vértesaljai 33 gyülekezetet4

. Ezen pár sor értelme szerint, ügy látszik, a pesti egyházmegye pályázni óhajt domestika fizetésével a vértesaljai egyházmegyével. A Prot. lap közleménye szerint, Vértesalja kopogtatott be 133 1 frt So kr fizetésével, mint első a traktusok közül a m földhitelintézethez. Ezen összeg a január 13-ig befolyt pénzösszege az egyházmegye 2210 frt 20 kr évi járulékának. Ezen 2210 frt 20 kr összeget kell tehát mint évi járulékot a pesti egyházmegyének befizetni, ha utolérni, sőt felülmúlni akarja frtokban és áldozatkészségben Vértesalját. Részünkről örülnénk, ha csakugyan felülmúlná áldozatkészségével. Azonban az a meggyőződésünk, hogy a pesti egyházmegye 24 gyülekezete ezt nem teheti azon egyszerű oknál fogva, mivel a 24 gyülekezet nagy többsége épen oly szerény vagyoni helyzetű földmives polgárokból áll Pestmegyében, mint Vértesaljában, kiktől teljesen elég ha az 50 kros vagy forintos osztályig mennek adakozásaikkal. A mi a 25-ik egyházat Pestet illeti, ezen egyháztól azt várjuk, hogy ez maga mindkét egyházmegyét múlja felül áldozatkészségével. Ugyanis a pesti 20 ezer lélekből álló ref. vallású egyházban az értelmiség úgy van képviselve, hogy a domestika célját sokkal jobban felfogja, mint akar a héviz-györki, akár az etyeki egyház hivei, cs igy áldozatkészsége nagyobb összeget eredményezhet. Vagyonilag pedig ezen egyház hivei közt vannak oly tehetős református háziurak, kiknek budapesti palotáiba, öt-hat olyan Plévizgyörk és Etyek forma egyház összes hiveit kényelmesen ellehetne helyezni. Hogy ezek nagyobb arányban is fognak járulni a közalaphoz, teljes biztonsággal reménylhetjiik. A pesti közleményből azonban egy kissé különösnek tűnt fel előttünk az, hogy ezen egyházmegye még ma sem tudja kimutatni 1883-ik évi járulék összegét, melyből azt következtetjük, hogy az ivek minden egyházban kitöltve nincsenek, még kevésbé vannak egyházmegyeileg felül vizsgálva. Koncz Imre, a vértesaljai e. m. esperese. RÉGISÉGEK. A Szikszaiak szülőfölde. Ily cimmel jelent meg e becses lapok mult (5-ik) szamaban szorgalmas egyháztörténészünk Rácz Karoly urnák egy terjedelmeseb cikke, mely azt igyekszik bebizonyitani, hogy négy Szikszai — Pál, Balázs, Demeter és Bálint — nem (mint eddig általanosat! véltük) az abaujmegyei Szikszóról, hanem a már elpusztult, de a XVI. században még létezett temesmegyei Szikszóról vették származásukat és nevüket. A dolog újszerű, felkölti az érdeket; de mihamar összeomlik a Rácz ur altal felállilott lancolatos okoskodás, ha a történelmi itészetnek — amelyet pedig épen ő már túlságosan is hangsúlyoz minden ponton — csak gyöngéd szellője fuvall is reá. Szikszai Lonchaeus (Dárdás) Pálról most bővebben nem szólok, az ő származására nézve lehet Rácz urnák igazsága, leiket mondom, mert hogy a Lampe — Ember 108-ik lapján szereplő Paulus csakugyan a mi Szikszai Pálunk volt, az történelmi adatokkal bebizonyítva egyáltalában nincs, s igy nem mint tény, hanem csak mint feltevés szerepelhet. De hogy a többi három Szikszai, nevezetesen Kovách (Eabricius) Vazul s testvére Demeter, továbbá ifjan elhalt rokonok Hellopeusz Bálint csakis az abaujmegyei Szikszóról származtak : az már minden kétséget kizáró s meg nem támadható történeti tény. A »Sárospataki Füzetek« VIII. évfolyamának 303 s következő lapjain igen terjedelmesen s hitelesen le van irva Szikszai Fabricius Vazul életrajza. Hitelesen mondom, mert a derék Szombati, Szikszai életet Kassai Császár Györgynek Szikszai felett 1577-ben Wittenbergben mondott gyászbeszédéből — melynek másolata Patakon is megvan — dolgozta ki. E munkából — mely a nagy Sinai hagyatckaból a debreceni ref. főiskola könyvtárában is megvan egy kincsetérő colligatumban — azt olvassuk, hogy Szikszai Fabricius Vazul Kassán tanult, majd két éven át — nagyidai rektorsága után — Bárt fán. Stöckelt hallgatta, azután sajószentpéteri rektor lett, s az idevaló lelkész, Kakas György — egykor wittenbergi senior — buzdítására ment 1557 Wittenbergbe.*) Hogy Fabricius Gyulán tanult volna — mint Rácz ur állitja — arról az egykorú Császár mit sem tud. De meg lehetetlen is elképzelni, hogy Császár s utána más történetírók is, ha a szikszaiak csakugyan a jelentéktelen s talan már akkor pasztulófélben levő temesmegyei Szikszóról származnak, ezt nyilván meg ne jelölték volna ; viszont az, hogy egyszerűen Szikszó-ról beszélnek, nyilván bizonyítja, hogy ezalatt csakis a tekintélyes abaujmegyei várost kell és lehet érteni. Epen igy, ha valakiről azt olvassuk, hogy debreceni születésű, eszünk ágában sincs a szolnok-dobokamegyei vagy a szilágymegyei Debrecen nevű falukra gondolni. Különben azon helyek is, hol Fabricius Balázs ifjúkorában, mint tanuló majd tanitó szerepel, egyenesen az abauji Szikszóra utalnak bennünket. Ezeknél fogva tehát, azt hiszem, egész bátorsággal kimondhatjuk, hogy Fabricius Balázs csakugyan az abauji Szikszóról származott. Szikszai Fabricius Demeter testvére, Szikszai Ilellopoeus Bálint pedig »rokona és földije* (fráter et popularis) volt Balázsnak, tehát mind a hárman abaujiak. Erre nézve lasd Gerdes Scrinium antiquariuma VII. kötetének 358. lapján a Bod Péter közleményét. Megjegyzem, hogy Szikszai Fabricius Balázs sógora volt a nagy Balsaráti Vitus Jánosnak, ennek testvérét Margitot vévén nőül 1567-ben; amint ez Decsi Gáspár latin s görög epithalamionjá-ból látható.**) Ezért is nevezi Sz. F. Balazs Balsaratit »pater*-nek. (Lásd Bod P. Hungarus Tymbaules I. 22). Nem Szentpéteri György s az addig ösmert egyháztörténészek tévedtek tehát a Szikszaiak származási helyét illetőleg, hanem Rác urat vitte tévedésbe azon megbocsátható előszeretet, melynélfogva, hacsak valami nyomot talái, mindent azon »Délmagyarország« helyeivel szeret összeköttetésbe hozni, hol ő született, él s *i Lásd bővebben a »Sárospataki Füzeteket* id. hely. **) Megvan a debreceni könyvtár már emiitett becses colligatumában ; melyet alkalom adtával ismertetni fogok. 13*