Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-10 / 6. szám
94 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ működik s melynek története s régi földrajzi viszonyainak tisztába hozása körül csakugyan bokros érdemei is vannak. Megemlítem még, hogy Császár György emiitett műve nemcsak Fabricius Balázst és Demetert, valamint Hellopoeusz Bálintot, hanem Szikszai Mező ^Lukácsot is Szikszó kitűnő szülöttéül emliti. E Mező Lukács együtt ment ki Fabricius Balázszsal Wittembergbe (1557) s bejárta Német- Olasz- Francia- és Angolországot s korában legképzettebb emberek egyike volt. Végül még egyet, Rác ur a többek közt azt is felhozza, hogy »Révész Imrét is tévedésbe vitte a személynév azonossága, midőn azt irta Szegedi Kis Istvánról, hogy az jelen volt a váradi disputádon, hol egyik harctársa, sőt némely ponton vezére volt Méliusz Péternek* s ezen Révész Imrének tulajdonított állítást meg is cáfolja, mondván: „Az a szegedi István, ki jelen volt a váradi vitatkozáson, 1599. okt. 10-én biliari lelkész volt s igy egyátalán nem a legtudományosabb magyar reformátor. (Lampe 248. lap)4 . Semmi sincs távolabb tőlem, mint hogy a legjelesebb történetirónak is csalhatatlanságot tulajdonítsak, — errare humánum est; hanem a felvetett kérdésnél igen nagy, bár teljesen jóhiszemű tévedésbe esett Rácz ur. Révész Imre ugyanis soha és sehol sem mondta azt, hogy Szegedi Kis István jelen volt a váradi disputátión, hanem igenis mondta azt általánosságban, hogy az unitáriusok elleni küzdelmekben Meliusz mellett »ott volt . .. a dicső Szegedi Kiss István*. (Lásd »Figyelmező« 1873. (IV.) 19. lap, vagy „Meliusz Péter emlékezete* szintén 19. lap) Rácz ur azonban balra magyarázta a dolgot, mivel az idézett tétel előtt egy egész lappal a váradi disputációról is van szó, s azt hitte, hogy Révész Imrét a váradi (másik) disputatíón csakugyan jelen volt Szegedi István vitte tévedésbe. Ember Pal müvében ugyanis (248. lap) csakugyan ott olvasható a váradi disputációban résztzevő „orthodox atyák* közt »Stephanus Szegedi, P. E. Ditroriens*. Persze, hogy a helynévben sajtóhiba van, s Rácz ur csakúgy „szemszöktében* kiigázitja Bilioriensisre ; mondván, hogy Szegedi István bihari pap volt. Hát ez mindenesetre elfogadható javitás lenne, csak az az egy a bökkenő, hogy épen ezen időben Thuri Pál volt a bihari pap ;*) a ditroriensis lehet tehát akármi csak bihariensis nem. Es midőn e megjegyzéseket egyháztörténelmünk szent közérdekében megtenni kénytelen vagyok; a legőszintébb tisztelet és szeretet meleg hangján kérem fel Rácz Károly urat, hogy mint történetíró is minden vigyázással vigyázzon, hogy többé soha fejére ne olvashassák Pál apostol romaiakhoz írott levele II. részének 1. versét. Révész Kálmán. KÜLFÖLD. A S i k h e k. — Dr. A. Reville **) után. — Azt hiszem nem tévedek azon föltevésemben, hogy közöttünk, nyugotiak között a legtöbben csak felületesen ismerik a Sikheket. Kelet-India e néptörzsét, melynek neve mióta Anglia keleti birodalmaiban ellenségeivel *) Lásd Lampe 170 lap ; Bod Athenás 304. lap; Kis Áron sXVI. századi zsinatok« 631, 645, lapok stb. — Az, liogy ugyancsak Lámpenál a 248. lapon Turi Pal mint sajó-szent-péteri pap említtetik, világos toll vagy sajtóhiba ; bihari pap volt 5 már ekkor. **) >Revue politique et literaire* ó. okt. 1S83. háborúkat folytat, a napi lapokban ismételve előfordult. Hogy ez ellenségek szomszédos népek-e, mint Afghanistan lakói, vagy belföldi felkelők, mint az 1875-ikiek, az keveset változtat a dolgon; a Sikhek harcvágyó lakosságától, — mely körülbelül 1,200,000 lelket számlál s nagy részben Pendjab tartományban lakik, — ezektől függ kiváltképen, hogy az Angolok megtudják magukat védelmezni a veszélyek ellen, melyek tekintélyüket és hatalmukat Hindosztanban fenyegetik. Az utóbbi harminc év alatt a Sikhek hűséges szövetségesek valának. Az Afghanistan ellen legutóbb vivott harcokban ők állottak az első sorban azok között, a kik Angolország tekintélyét védelmezék; s a 26 év előtti óriás fölkelést is nagy részben az ők hathatós támogatásukkal sikerült leverni. E szövetség magyarázatául kívánunk olvasóinkat egy rövid és futólagos áttekintést adni a Sikhek törtenete es vallásáról. Azoknak, kik e néptörzs eredetét mélyebben és alaposabban akarjak tanulmányozni, melegen ajánljuk azt a kitűnő művet, melyet rólunk dr. E. Trumpp *) irt, ki hosszú időn át a Sikhek között élt, s hagyományaikat a legközvetlenebb forrásból főnökeik és papjaik szájából jegyezte fel. I. A kiválóbb történeti vallások között bizonyára egy sincs, mely annyira nyújtható, oly könnyen alakitható volna mint a Brahmanismus. Az ember soha nem tudhatja, hol kezdődik, vagy hol, s mikor végződik. S ez a sajátságos karaktere főleg azért ke't bámulatot, mert tudvalevőleg a Brahmanismus első sorban papi vallás. Soha sehol nem tanúsított az ember oly föltétlen engedelmességet a papok rendeletei iránt, mint itt: mégis a Brahmanismusnak soha nem sikerült megállapítani egy olyan orthodox tant, a melynek egészben vagy részben való elvetése a szakadárt a hivők közösségéből kizárta volna. Nem volt oly centralis hatalma, mely mindenkire nézve kötelező dogmákat formulázott volna. Századok óta élősködik a Brahmanismus hagyományok, szokások és ceremóniákból, mig a szent könyveket, melyeket ma már alig olvasnak s teljességgel nem értenek, — elfeledé, s a helyi és egyetemesen elismert istenségeket egymásssal összevegyiti. Már legrégibb legendáikban találkozunk nyomaival egyes heves támadásoknak, melyeket némely istenségnek pl. Siva és családja ellen intéztek, a ki régóta az első helyet foglalta el a Brahmanismus pantheonjában. Századokon át folyt, s bizonyos értelemben még ma is tart a küzdelem és versengés ezen Siva — e hatalmas és rettegett istenség— és Vishnu között, kinek cimei egész a Rig-Vedáig felvihetők. Gyanithatólag a régi Indrát sem fogadták el minden ellenmondás nélkül, miután ez más hatalmas istenségeknek pl. Varunának fenségére árnyékot vetett. A Brahmanismus még magának Buddhának is helyet tudott adni Vishnu incarnatiói között; a Brahmanismus és Buddhismus közötti különbség feledésbe ment. A Brahmanismus végre is győzelemre jutott főleg annak folytán, hogy visszatért azokhoz a régi eszmék, képzetekés szokásokhoz, melyeket a Buddhismus csak kevéssé, s nagyon óvatosan támadott meg. A Brahmanismus kebelében a legtarkabb színezetű szekták és iskolák állottak elő ; s ezek száma ma már legio. Ezek egymással békés lábon élnek, elválnak és ismét egyesülnek oly okok alapján, a melyek előttünk *) 5>Dic Religion der Sikhs, nach deu Quellen dargcstellt« (Leipzig 1S81.) Ugyancsak ő eszközölte a Sikhek szent könyvének, az »Adl-Granth«-nak angol fordítását is (London 1877.).
