Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

277 PROTESTÁNS telendő ur első rövid észrevételében az orthodoxiáról és a modern theologiai irányról mondottak fö'ötti csodálkozás. Észrevételező ur most, az üdvnek 1884-dik esztendejében „jogosultnak tartja az orthodoxia és modernizmus tisztességes küzdelmét* ; ő „egyházkerületünkben csak kertesztyénszellemű orthodoxiát és (nem tudjuk alkalmazandó-e ide is a jelző : keresztyénszeliemü) modernizmust ismer* s e „theol. irányoknak a magok mezején va'ó küzdelmét ugy tudományos, mint vallás-erkölcsi szempontból áldáshozónak tekintheti*. Vajmi más húrokat penget a főtisztelendő észrevételező ur, most „jelen helyzetében* — mint a minőket pengetett vala eze'őtt húsz esztendővel (1864-ben), mikor Nagy tiszteleted »Tájékozása ellen« A keresztyén hit védelmét* irta vala, egy húsz-huszonkét ives röpiratot, mely az orthodoxia nevében a modernizmust in optima forma máglyára itéli. Bezzeg, akkor nem ismeri e el a modernizmus jogosultságát; bezzeg akkor nem ismert egyházkerületünkben, jelesen ann-ik theologiai intézetén keresztyén szellemű modernizmust, sőt a keresztyén hitet védelmezte ezen veszélyes irány ellen; s bezzeg akkor nem várt ettől a theologiai iránytól, sem tudományos, sem vallás-erkölcsi szempontból áldáshoz S eredményeket I Észrevételező úr, ugy látszik — bizonyára túlszerénységből — megfeledkezett akkori, nagy apparatussal készült művéről, melynek — annak megjenendésétől szóló előleges jelentésében, akkor (kevesebb szerénységgel) oly jelentőséget tulajdonított, »hogy az nem csupán lelkésztársaira, de a többi egyházakra és az olvasó közönség világi tagjaiia is érdekkel bir, sőt arra már a külföldi lapok is (előfe !) figyelmesekké lőnek,« De ha ő maga megfeledkezett is művéről, mi nem feledkeztünk meg róla. Elénk emlékezetünkben van még, mikép vindikálta abban, valódi katholikus türelmetlenséggel és kizárólagossággal az igazságot, az egyedül üdvözítőt, csak a maga orthodox felfogásának az akkor tudományos vita alatt levő kérdésekben ; mikép követelte, hogy a tudományos vizsgálódásban is a confessiók tételeihez kell ragaszkodni s mi képen deklarált jogosulatlannak — minden eltérést azoktól, sőt azoknak meg tudományos vitatását is az egyház kebebelében s mikép nevezte Nagytiszteledet »az emberi társaságszerencsétlenségének«, miképen akarta a theologiai intézet tanári székéről leszállittatni, sőt az egyházbcl is excommunikáltatni. Mi mindezt nem feledtük s azért nem fogy bámulásunk azon, mennyire megszeliditte főt. Filó Lajos urat „jelen helyzete*. Ez a „jelen helyzet* valóban sokat kiment; az elvtagadást azonban semmi sem menti ki — s ez az, a mit hogy Nagytisz teleted a >két rövid észrevétel* kiadásánál egy szóval sem jegyzett meg, példátlan szerkesztői türelmességének legnagyobb bizonysága. —m—k— Négyes kis tükör.*) (Még egyszer a Szikszóiak szülőföldéről.) Magam is bocsánatkéréssel kezdeném e cikkemet, ha nem lennék erősen győződve afelől, hogy a Rácz ur s köztem folyó történeti vitából háramlik valami parányi haszon egyházi történelmünknek ügyére. Én csakis ezen szempontból tárgyalom a kérdést s semmi sincs távolabb *) Bocsásson meg Kerekes nagy szelleme ez ártatlan plágiumért, de mostani cikkemhez jobb cimet nem találhattam, ÉS ISKOLAI LAP. 278 tőlem, mint az »ex cathedra* beszélés; — tőlem kinek c?ak alig félévvel ezelőtt „ex cathedra* beszéltek. Azonban azt hiszem, hogy a történetirónak sem keresztlevelét, sem illetőségi bizonyítványát nem kérdik, s a tévedést lehet megtámadni és helyreigazítani Kakucsról is ha Rómában követték is azt el, — Nazáretről, első és utolsó református egyházról tehát többé ne beszéljünk. Azt is szíveskedjék elhinni Rácz ur, hogy ha felszólal téves állításai ellen egy fiatal ember, az még nem „tiszteletlenség* ; valamint győződjék meg afelől is, hogy sem múltkori sem mostani fellépésem nem jókedvemből, hanem kényszerűségből történik, mert a történeti tények sajnálatos elferditését és megnyomoritását szó nélkül nem szemlélhetem. „Amicus Plató, amicus Aristoteles, sed magis amica veritas* I Ezekben előrebocsátva mindazt, mit Rácz ur érzékenykedéseire el kellett mondanom, a dologra térek. Térek pedig olyaténképen, hogy könnyebb áttekinthetés szempontjából elkülönített szakaszokban mondom el mindazt, mit Rácz ur leközelebbi cikkére a történelmi igazság érdekében el kell mondanom. I. A szikszaiak szülőfölde. Kassai Császár György, Szikszai Kovács Vazul kedves tanítványa, szeretett tanára felett csakhamar annak lialala után egy oratiót tartott, mely 1577-ben meg is jelent Wittenbergben ily cimmel: Oiatio de vita et obitu Clarissimi Viri 1). Bazilii Fabricii Szikzouiani habita a Georgio Caesare Cassoviensi, sui praeceptoris amantissimi, . . . apud populares suos Witebergae optimarum disciplinarum studiis operám navantes. Witebergae, Typis Qementis Schleich et Antonii Schőn. Anno M. D. LXXVII. Nagy 40

. A — M4. iv, az előszóval és gyászversekkel 88 lap. Ajánlva van e munka „Francisco Georgioque Ceglediis, Casparo Karolio et Martino Giarmathino, Ungaricarum Ecelesiarum Inspectoribus dignissimis, Patronis suis omni pietate colendis*. Gyászverseket írtak ez oratio mellé többen a wittenbergi tanu'ók közül Megjegyzem, hogy Kassai Császár Györgynek atyja Mátyás, Kassán tanára volt Kovács Bazilnak, s ugyanennek ifjúkori tanítóival, Literátus Zsigmonddal — ki később kacsai tanácsnok lett — és Bihari Balázszsal mint már tisztes ősz férfiakkal, igen sokszor beszélgetett az ifjú Császár György szeretett mestere — Bazil — gyermek- és ifjúkoráról. Ez a minden hitelességgel bíró Császár György az tán az idézett műben, igy ír : „Dr. Bazilius Fabricius praeceptor noster charissimus circiter annum 1530 natus est in honesto et copioso oppido Szikszó ; quod olim Sepusiensis provincia suo ambitu complectebatur, Germanorumque, sicut tractum Agriensem Italorum, Coloniam fuisse antiqua montium nomina non obseura opinione edocent. Opidum illud mediocre est ... Situs oppidi est amoenissimus, montibus vitiferis sese demittentibus, et pertinentibus pene ad extremas domos ; campoque altéra ex parte jucundissimum incolis adspectum ad aliquot jugerum spatium aperiente, ac simul praeterlabente fiuvio satis lympido, cui Ladislaus Secundus Rex Pannoniarum ab eventu quodam nomen dederat Purpureo *) Ergo ea Civitas non solu.n moechanicarum artium prestantia, sed acerrimis quoque ingeniis eruditioreque *) Ma is: Bársonyos-patak, a Hernádba szakad. Látható minden nagyobb térképen p. o, a Schediuszén. 18