Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-16 / 11. szám

351 352 rejtő egyszerű fekete érckoporsót a nagytemplomba, hol ft. Révész Bálint püspök ur mondott egy minden szivet, lelket megindító g) önyörű imát. Majd a ceglédutcai temető felé indult a gyászmenet, hogy a megboldogultat végső nyughelyére, Vecsey József és Révész Imre sirjá- i nak szomszédságában választott sírjához elkísérje. Itt először Balogh Ferenc tanár tarta a következő szép beszédet: A kollégium tanarkara nem válhatik el bucsu és emlékszó nélkül legrégibb tiszttársától, karának díszétől, a tanintézet fényétől. Itt tanult ő Péczely és Kerekes tanárok fénykorában, az 1830-as években, midőn magyarul szólaltak meg (1833 óta) a tanszékek ; ide tért vissza mint a magyar nyelv és irodalom tanára 1845-ben; legfőbb kincsévé tette e kollégiumot, azért lett ő is e kollégium kincsévé. Mint tanár lelkesülni tudott a magyar nemzeti nyelvkincsnek kristály tömege és legparányibb arany pora iránt, honszerelme láva hevétől gyúlt és hevült az, a ki közelébe jött. Mellőzve egyéb tantárgyakban is érdekkeltő vonásait, magyar nyelv és irodalmi előadását emeljük ki. Tanszékében demostheneszi erővel ragadta magával hallgatóit s éreztette velük a bámulat és biibáj csodás hatása alatt a tudomány fenséges hatalmát. Kivált »az 50-es évek zordon sötét s deriis kilátásokra parányi nyílásokat sejtető korszakban a nemzeti irodalom, nyelv nagy hatású ékes apostolaként világolt ő s a fény, mit hallgatói lelkébe vetett, jótékony vala s olthatatlanul világoland azok lelkében éltök fogytáig. A legborultabb korszakban derengett, derített, az ifjúságot szomjassá tette a tudomány iránt s a jobb kor, jobb jövő derűjét éreztette velők« (Evangyéliomi Protestáns Lap. 1877. év. 160. 1.) Róla beszélt az ifjúság, delejes hatású elő adásairól regélt szülei, baráti körökben, helyben és vidéken, egyes leckéiről, ős dalok Íratásáról stb. A német iga külkényszere alatt 1852/3-ban uj alakuláson ment át a főiskola beosztása, a magyar irodalom az akadémiai tanszaktól elkülönittetett, Lugosy a hellén és héber nyelv tanítását vette át. Mi, kik akkor hallgattuk Őt, kivált Alkestis tragaedia irodalmi fejtegetését, szívtuk szép lelke egész báját, mint balzsamos ligetek illatárját, alig vártuk, hogy a 2-ik lakóhelyéből, a nagy könyvtárból szokásos gyors lépteivel a szószékben teremjen, a figyelmezés halk csendjében elfeledtük, hogy az időnek szárnya van. Az országos ébredés tavaszi ünnepén ő rendezte (1859) a könyvtárban a Kazinczy ünnepélyt, ő ki minden nyilvánosságot került, kilépve j rejtekéből, maga állt a zöld asztalka mellé és soha nem tapasztalt erélylyel szólt az irodalom és nyelv apostolának jelentőségéről, sőt elment a kollégium képviseletében a s.-pataki főiskola 3 százados öröm ünnepére (1860). Munkássága tetőpontján 1861 ben szélhüdési roham dobbantá le tanszékében, bénultan kényszerült nyugalomba vonulni szülőfölde szép vidékére, szerető testvérei karjaiba. Elnémult s mi elvesztettük őt. Mit tett 15 évi távollét alatt? Mindig tanult, a világnyelvek bányájának mélyéig akart hatolni, a Ganges partjai felé fordítván lelki szemeit, a szanszkrit nyelv labyrintjába szállt le, muzeumába Európa könyvpiacairól begyüjté az ős nyelv kincseit, egy uj nyelv birodalmának urává tette magát s a nyert üdülés után visszavágyott Mekkájába Debrecenbe, mint a tudomány brámina hattyúdalát kelet ős nyelvészetének költészetében zengeni el. Távolléte alatt részben megujult és egykori tanítványaival szaporodott tanárkar ősz vezérével a püspökkel, örömmel karolta őt viszont, külön szobát nyert rendelkezésére, melyet színig töltött gazdag könyvtára egy részével, ez lett cellája, kápolnája s önkényt vállalkozott néhány hallgatói számára sajátos tanterme. Egy »tüneményszerű« azóta elhalt tanítványa (Sörös Vilmos az én megbízásom folytán) gyorsírással fogta fel az ősz tanár ajkairól elreppent első szavakat, 1877 april 26, mikor, első előadását tartotta a hasonlító nyelvészet alapjául a szanszkrit nyelvből, ekkor szólalt meg először a kollégiom falai közt India ős nyelve Azon kérdést veté Lugossy fel: miért hozta visszajövetelével ez áldozatot ? elérzékenyedve igy felelt rá: »Hazám, nemzetem, felekezetem, általában a nemes és tudnivágyó ifjúságnak jövője fekszik mélyen lelkemen.**) Ez kifejezi élete fe'adatát is. Azóta az arab, persa és ó ind nyelveket tanította, kivált a persa nyelvben mutatott fel maradandó vívmányt egy ajkán csüggő jeles ifjúban. Kétszer volt külföldön, 1840-ben Berlinben, hol egy csillagász sírján fogalmazta és tervelte az ősmagyar csillagismét és agg korában 1877 (julius) a »Presbyteri szövetség « edinburgi nagygyűlésén, ekkor sajátságos ifjúi lelkesedéssel, mondhatom izgatottsággal merésszé lett átmenni fél Európán, a tengeren, szívni Skótia vallásos legét, s visszatértében Londonban időzött, hogy ott a Themse partjára átszállított indiai irodalmat saját szemeivel a szak könyvárusok boltjaiban szemlélje s ismét uj könyvekkel szaporítsa e téren gazdag könyvtárát. Szerencsés voltam folytonos kíséretében bámulni mily mezőn csattognak a tudomány agg sasának szárnyai; egy magyarul irandó szanszkrit nyelvtan alkotásán emésztődtek gondolatai, lelke tárházában tervek halmaza feküdt idomuló alakban, melyek valósításához két élet is kellett volna. A tudomány tengerén, belebb belebb evezett, sziget és part nem érő küzdelemben merült el, hogy a nagy Origenes találó rajza szerint, a földön kezdett ismeretképet a túlvilág hajlékaiban végezze be. E tanév elején szembetűnően roskadozott testi ereje, mignemmint szelid csillagfény csendesen kialudt a tavasz virágainak megérkezte előtt. Vele az egyetemes tanköri képzettségű régibb szabású tanárok jellegzetes alakja távozott el; e kollégium tanári kara kiemelkedő nagyságaihoz — minők voltak a 17-ik században Komáromi Csipkés György, Mártonfalvi, a mult században Maróti és Sinai hatásban, buvárlatban hasonló, a jövő századra is átvilágló érdemmel. Méltán foglalhatott volna Európa első egyetemein helyet... de ami kisebb, szűkebb világunkkal meg volt ő elégedve. Tanult, tanított s eltűnt, mint egy meteor. Tanítványaira hatása rendkívüli volt, azoknak tanszéken kívül is gondozója, kalauza, jóakorója maradt; akiben költői ért, bármi legkisebb tehetséget, buvárhajlamot felfedezett, vonta magához, saját lakán vagy a könyvtárban órákig beszélt vele, ilyenkor soha sem sajnálta különben drága idejét; a jelesbek forrtak is hozzá, minden társalgásával erősité, nemesité fokozta őket: ha egy két tanítványában felkelté az olthatatlan vágyat, feltűzte annak vállára a haladás szárnyait: öröme nagy vala . . . ily kiváló kedvenc és nagyratörő tanítványa volt 1856— 58-ban Sziládi Áron. Nem is szűnt a tanítványok rajongó lelkesedése iránta. Szivén hordta az egész tanulóság fejlesztését. Mint főiskolai senior 1837-ben (nov 11) a tanulók olvasó társaságát életre segélte, a német iga némító korában 1851 (jun. 25) megint életre kelté azt, s annak kebeléből virágoztak fel az önképző egy*) Lásd első előadása leirását: »Evangy. Prot. Lap.« 1887. év 160 L A Ben Abi név Sörös Vilmosé.