Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

473 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 474 eskületétele után ismét felállolt uj gondnokunk, kijelentvén, hogy e nap emlékére és hogy nemes tettel is megpecsételje szavainak igazságát, a jótékonyság oltárához járul áldozatával, és a lelkészi gyámintézet gyarapítására 500 forintos alapítványt tesz. Áldja meg érette az a mennyei jó Atya, a ki őt oly nagy szellemi és anyagi gazdagsággal ruházta fel. Az ezek után megkezdett tárgyalások két napon keresztül tartottak, s azok folyamán gyönyörrel láttuk, hogy világi uj elnökünk méltó társa az egyházi elnöknek s tapintatos, szelid, határozott irányú vezetésével a rendet, békés vitát, kellő mederben tartotta, sokszor meglepő belátást tanúsító ügyismeretével a tárgy megvilágositását és a végzések kimondását, mint e téren, bár először működő, de az óhajtott tulajdonokkal teljesen felruházott elnök végezte. Az ugyanezen napon gyűlésező és szintén uj egyházmegyei gondnok székfoglalásán örvendező szatmári egyházmegyével kölcsönös testvéri üdvözletek váltattak. — Tárgyaink leginkább helyi érdekiiek voltak, a közérdekűek közül felemlítem a közalapra beadott 15 egyházi és 5 lelkészi segélykérelmet, melyeket, egy kivételével, melegen ajánlott közgyűlésünk a segélyosztó országos bizottság figyelmébe, és reméljük, hogy abban részesittetni is fognak, mert kis népességű, szegény s többnyire idegen nemzetiség és felekezet közé ékelt s velők együtt is élő egyházaink érdeke legelső szempont volt a közalap céljának kitűzésénél. — A családkönyv vezetését elfogadtuk. — Az e lapban is közlött lelkészi beigtatatás, konfirmátiói emléklapok, kegyeleti évek administraciójára vonatkozó indítványokat pártolták. A számoltató székeket újból alakítottuk, egyes egyházakban felmerült viszályokat, panaszokat, részint küldöttségi vizsgálat tárgyává tettük, részint orvosoltuk. A terjedelmes é-i gondos figyelemmel szerkesztett esperesi jelentés mind szellemi mind anyagi téren örvendetes haladásról tesz bizonyságot, két egyháznál azonban szomorú sülyedést mutat fel, melyeknél gondoskodott a gyűlés a szükséges intézkedések megtételéről. Hogy mily kitartó és tapintatos volt az elnökség tanácskozási vezetése, mutatja azon eredmény, miszerint két nap alatt minden beterjesztett ügyek letárgyaltattak, melyhez hasonló eset számos évek óta nem történt. Lehetetlen meg nem említenem gyűlésünk azon egyik fénypontját, hogy helybeli nagybirtokos, csengeri Mayer Salamon, mózes vallású magyar nemes, vendégszerető házánál fogadta egyházmegyei gondnokunkat és gr. Degenfeld Sándor uj világi tanácsbiránkat, majd a lelkészlakon összegyűlt körben 50 frtot adott a rozsályi egyház templomának építésére, s köztudomásúvá lett, hogy Krassón évenként folytonosan 8 frtot ád a ref. iskola szegénysorsu tanulóinak ruházására. A gyűlés első napján Mayer Salamon házánál tartott társasebédre az egyházmegye tisztikara hiva volt, azonban többen előre le lévén foglalva, csak kisebb kör gyűlt össze, s a gazdag ebéd folyamán szívből jött több pohárköszöntések mon dattak. A gyűlés után pedig estve a végig kitartó testület minden tagjai a lelkészi szives vendégszeretet hajlékába voltak hiva bucsu lakomára, hol a kedélyes és tanúságos eszmecserék folyamán felhozatott az esperesnél született azon terv, hogy jövő nyáron, a szatmár-nagybányai vasút megnyílta után, tartassék egy egyházmegyei majális Nagy-Bányán a lelkészi gyámintézet javára. A terv lelkesült pártolással találkozott, általános módozatai megállapittattak a mulatságnak, és az elnökség szives ígéretet tett arra nézve, hogy befolyását a siker biztosítására lehetőleg felhasználja. Szép reménynyel nézünk a terv megvalósítása elé, mert a hol politikai és társadalmi körünk ily vezér szellemei működnek, és a hol a működési tér oly lelkes és minden szépért, jóért áldozni kész város kebelében van, — ott a kedvező eredmény biztos. E tárgy megbeszélése után a teritett asztal mellé sorakoztunk, hol a víg lakoma folyamán számos toasztok mondattak az uj gondnokra, bájos és mindeneket megnyerő, kedves modorú, magas miveltségü nejére, b. Uray Leona úrnőre, számos nagyreményű gyermekeire, az esperesre, jegyzőkre, tisztikarra, lelkészi, tanítói-testületekre stb. bővebb leírást érdemlő, szép gondolatokkal, emelkedett, humoros tartalommal, jó kedvvel és szívből jött iidvkivánatokkal telítve. Midőn a barátságos társaság 12 órakor oszlott, minden ajkon a meggyőződésnek azon nyilatkozata tört ki, hogy ily, minden tekintetben eredménydus és feledhetetlen gyűlése még nem volt egyházmegyénknek. Legyen ennek emlékében elhintve a jövő magva, s gyümölcsözésében emelkedjék egyházmegyei életünk magasztos rendeltetésének pályáján, Isten dicsőségére, hiveínk vallásos, erkölcsi haladásának óhajtott magaslatára! Soltész János, ehm. e. főjegyző. Az alsó-borsodi ref. egyházmegye közgyűlése. A zsinati törvények által a népképviselet alapján szervezett alsó-borsodi egyházmegye f. hó i-sején és 2-dikán Sajó-Keresztúrban tartott tavaszi közgyűlésen jelent meg először egész nagyságában és teljességében : a 48 egyház közül alig kettő volt olyan, a mely törvényszabta képviselőit el nem küldte. A templomban, tartott gyűlés a Bornemissza Józsel esperes által elmondott buzgó imával vette kezdetet. Ezután báró Vay Béla egyházmegyei gondnok, a gyűlést meleg szavakkal megnyitotta. Mindenekelőtt az esperesi jelentés olvastatott fel, melyből kifolyólag Gyöngyössy Sámuel tísza-nánai és Edes Vince tisza-tarjáni lelkészek, mint az egyházmegye által megválasztott tanácsbirák az esküt letették. Olvastatott a miskolci ref. egyház lelkészválasztási jegyzőkönyve, mely szerint Nagy Ignác tállyai lelkész az egyház által egyhangúlag megválasztatott; minek folytán Nagy Ignác a közgyűlés által hangos éljenzés között , ivatalában megerősíttetett. Ezután következett a gyűlés legérdekesebb (nem legfontosabb) tárgya : az ónodi lelkészvalasztási ügy. Az egyházmegye küldöttei beadták jelentésüket, mely szerint az ónodi egyház már két izben megkisérlett valasztás után sem akart valasztási jogával élni; ajánlja tehát a közgyűlésnek, hogy oda lelkészt a törvény értelmében az egyházmegyei közgyűlés válasszon. Ennek kapcsában felolvastatott az ónodi egyház folyamodása, melyben uj választás elrendelését, és azt kéri, hogy változtattassék meg a lelkészi dijlevél, mint mely nem felel meg a valóságnak, amennyiben az ott kitett 32 hold föld nem több mint 25 cat. hold, és a fa ára is magasan van számítva. Dr. Bódogh Albert tanácsbiró, mint az ónodi egyház főgondnoka, nem pártolhatja az ónodi egyház kérvényét, azt alaptalannak mondja kí. „Mondja a szemembe — mondja a szóló — az ónodi egyház bármely tagja, hogy a charta készítése, nem az ő meghallgattatásukkal készült-e ? Ott volt a kurátor és két presbyter, nem minden pontnál kérdést tettem-e ? s kurátor úr mindenikre igent mondott.* Végh György az ottani h. lelkészt tartja a zavarok intézőjének, a ki farizeus módon felizgatta a népet. 30*