Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-13 / 15. szám

395 476 (Egy hang az ónodi küldöttek közül: Nem csinált ő semmit, mi lelki ragaszkodásból pártoljuk.) Tóth Dániel irott okiratot is tudna bemutatni tanúbizonyságául annak, hogy az ott volt h. lelkész részt vett az izgatásban. O azonban helyesebbnek látná, ha fátyolt vetve a multakra, szabad folyást engedünk a törvény intézkedésének. (Az ónodiak tűzzel : Nem kell nekünk senki 1 Oda ne jöjjön senki, mi nem megyünk a templomba ; a közönség fele át fog térni.) Pásztor Sámuel h. lelkész a maga védelmére elmondja, hogy ő nyugodt lelkiismerettel állithatja, hogy legkisebb részt sem vett az izgatásban, az az okmány, a mit Tóth Dániel úr emlit, nem az ő irása, azt Piskóty János egyházi jegyző irta. Csordás Dániel: Az ónodi egyház kérelme a törvény értelmében nem teljesíthető. Az ónodi egyház maga osztályozta magát; ha hibát követett el, miért nem igazította ki addig, mig lehetett; most reklamál, midőn érdekei úgy kívánják, midőn az a törvénybe ütközik. Azt hiszi az ónodi egyház, hogy ha erősen tartja magát, az egyházmegye engedni fog. Azt ne higyje. Az egyházmegye nyilt kihívásnak veszi e dacos magatartást. Erkölcsi nyomást akarnak gyakorolni az által, hogy kitérnek. Hát tisztelem én — mondja szóló — az olyan hivőt, a ki ősei vallását csak azért hagyja el, mert keresztül nem gázolhat a törvényen. Az olyan hadd menjen. Kellemetlen ugyan, ha valakinek kérelmét meg kell tagadnunk, de másként nem tehetünk ; ha törvény, legyen törvény. Óhajtja, hogy az egyházmegye ejtse meg a lelkészválasztást. (Erős zúgás az ónodiak részéről: A közönség nem fogad el senkit. Majd meglátjuk, ki teszi be oda a lábát. Felölünk ott lehet, mi nem megyünk felé se a templomnak 1) Báró Vay Béla elnök úgy Játja, hogy minden szónok világosan látja a törvényt. Őt érdekelte, még pedig szomorúan érdekelte az ónodi ügy. Ki akarta kerülni, hogy ez az ügy ide kerüljön. A második választáshoz maga ment el; megkisérlett mindent, hogy a népet törvényes eljárásra hódítsa; de minden jóakarata megtört az ónodiak makacsságán. Kimondja tehát a határozatot, hogy a választást az egyházmegye fogja eszközölni. (Mozgás az ónodiak között, mire szóló feléjük fordulva folytatá.) Még egy tanácsot adok az ónodiak nak, azt, hogy nyugodjanak meg a felső hatóság intézkedésében. Gondolják meg, hogy ily kifejezések : „majdmeglátjuk, ki teszi be oda a lábát®, izgatás és ellenszegülés a törvény intézkedései ellen. Az ilyennek azután nehéz következményei szoktak lenni. A megválasztandó lelkész be íog oda menni; ha a kurátor nem fog intézkedni, majd intézkedik a községi biró, ha ez sem lesz elég, akkor ott lesz a szolgabíró; de a törvényt végre kell hajtani. (Az ónodiak nagy izgalom között tüntetőleg elhagyják a templomot). Ekkor kezdetét vette a választás. Beadatott összesen 58 szavazat. Ebből Sólyom Lajos 42-őt kapott, a többi 16 pedig Kazay Sándor, Bódogh Tamás, Hézser Emil és Biró Bertalan jelöltek között oszlott meg. S igy Sólyom Lajos, az elnökség által az ónodi egyház megválasztott lelkészének jelentetett ki. A mult évben tartott tavaszi közgyűlés alkalmával bizottság küldetett ki azon kérdés megoldására, hogy nem tartaná-e célszerűnek az egyházmegyei közgyűlések állandósítását, vagy továbbra is fentartandónak véli a most szokásban lévő vándorgyűlések tartását ? A bizottság jelenti, hogy a gyűlések állandósításának eszméjét nem tartja célszerűnek, mert az egyházak küldöttei nagy költekezésnek és kellemetlenségnek lennének kitéve, a melyek azután az egyházi ügyek iránti közönyösséget eredményeznék. De fentartani kívánja az eddigi gyakorlatot, a vándorgyűléseket, melyek nagy erkölcsi hasznára szolgálnak az egyháziasságnak; s hogy ez a gyűlést tartó egyházaknak terheltetésével ne történjék, egy javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, mely szerint minden egyház anyagi módjához képest husz esztendeig 3—16 frtig fizetne ilyen gyűléstartási alapra, mely az első esztendőben 410 frtot eredményezne, melyből a gyűléstartó egyház kapna 300 frtot, 110 frt pedig tőkésittetnék, melynek kamata 20 év múlva teljesen fedezné a gyűléstartás terheit. A tárgy felett hosszas eszmecsere föjlődött ki, melynek eredménye lett az, hogy miután itt a közönség megadóztatásáról van szó, a közgyűlés az ő meghallgatásuk nélkül még most nem határozhat. Azért a felolvasott tervezet kinyomatni s az egyházaknak megküldetni határoztatott. Ugyanezen bizottság az egyházmegyei tanácskozási ügyrendet is elkészítve beterjesztette, mely elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett az alsó-borsodi ref. tanítótestület kérvénye, melyben a búcsúztatós temetések eltörlése miatt kárpótlásért esedeznek. A közgyűlés a kérvényt méltányosnak és igazságosnak találván, azt azon kérelem kíséretében terjeszti fel az egyházkerületi közgyűlés elé, hogy az egyöntetűség céljából a temetési stólákat úgy a lelkészek, mint a tanítókra nézve rendezze. A szalontai egyház filiává alakult, s mint ilyen a papi egyházhoz csatoltatott. Lengyel Sámuel a gondnoki számadások felülvizsgálása targyában javaslatot terjeszt be, melyben kimondatni kéri, hogy a számadások ezután teljesen, okmányokkal felszerelve, minden év január végéig az esperesi hivatalhoz terjesztessenek, ki azokat a megválasztandó számvizsgáló bizottságnak kiadja, hogy azok a tavaszi gyűlés alkalmával jóváhagyás végett beterjeszthetők legyenek. E'en javaslat elfogadtatott s a számvizsgáló bizottság tagjaiul : Lengyel Sámuel, Bárczay Miklós, Édes Ábrahám, Tóth Dániel és Gyöngyösi Sámuel tanácsbirak megválasztattak. Bornemissza esperes által a káplánok helyei következőleg jelöltettek ki: Ároktő : Bódogh Tamás, teljes felelőséggel és félfizetéssel ; Arany: Halászy J. ; Bocs : Fekete Gyula és Német György; Cserépfalu: Tokay Nagy Lajos ; Kisgyőr : Gere Lajos, félfizetéssel ; Lőrincfalva : Kaszonyi János, teljes fizetéssel; Maklár : Kazay Sándor, helyettes lelkész; Mező-Keresztes : Simon János ; Miskolc: Apostol Bertalan, Bodolai István és Hézser Emil; Noszvaj : Sólyom Barna; Poroszló: Szalóczy Pál ; Tisza-Nána : Pásztor Sámuel; Tisza-Palkonya : B ró Bertalan ; Vatta: Csiszár Béla. Több kisebb érdekű ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. A sajó keresztúri egyház az egyházmegyei közgyűlés után jó magyaros lakomát rendezett az egyházak küldötteinek s a közgyűlésre meghívott vendégeknek. Körülbelől 150 személyre volta templomépület melletti kertben felállított sátorban terítve. Jóízű toasztokban nem volt hiány. Helyreigazítás és magyarázat. A tiszántúli egyházkerület végzett theologusai érdekében irt cikkemre tett debreceni nyilatkozatok egy részét kezeimhez véve, az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy a három öngyilkos theologusra vonatkozó megjegyzésem téves information alapult. Ezen informa-