Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-09-14 / 37. szám
I 183 1184 lönféleképen használtatnak fel arra, hogy több irányú pontok, vonalok, sőt, mint a hencidai és gáborjáni kannákon N, W, és más betűformájú vonások kitüntessenek. Allatok, főleg jelvényesek igen ritkák. A konyári szószék tetején láttam n könyörületnek, anyai szeretetnek ősrégi jelképét a pelikánt; az esztári templomnak tornyán levő ajtó fölött a keresztzászlót tartó, lépdelő ,Isten bárányát.* Ez volt hajdan Debrecen és Szeged városoknak is cimere, bar mai napon már megcsonkítva, a bárányt a diadalt jelző zászló nélkül szemléljük. Ezen jlsten báranyát* bár „keresztes dicsfény4 nélkül látjuk a sárándi és hencidai, (0*33 — 016—0.11 méretű) második kannánál, sőt ezen jobb oldal felé (cimertanilag véve) lépdelő zászlós bárány, a 0-33—015 —Oii ctm. mérvű edénynél is latható. Más állatokat csak a ^e/icíi/aílegnagyobb kannán látunk, t. i. öt egyenesen álló virág alatt egy mas mezőn egy nyúl után futó két kutyát s köztük virágcsokrokat szemlélünk, míg a gáborjáni (0-34 — 0-i6—O'ii méretű) kannan a négy mező középsőjén, gyönyörű levéldisz közt himbálódznak madárkák, melyeknél nem hiszem, hogy akarmelyik mai művész szebbeket képes legyen, és hibátlanabból rajzolni 1 Ennyit csak röviden mondunk az állatvilágról; de mit szóljunk a virágok és virágcsokrok seregéről. Ezek igaz, hogy néha néha természetesek és könnyen felismerhetők, gyakrabban pedig a térhez vagy az altaladott mintákhoz alkalmazkodók; de majd mindég ugvanazonosak ama gyönyörű hímzésekkel, melyek a mult századbeli női munkákat előttünk oly becsesekké, mai napon, a hol a magyar zamatu diszitményeket keresve keressük, valódi elkerülhetetlen mintákká teszik. * A virágszalagok néha a kannák egész testén körűifutnak és a hullámzó vonalok törvényei szerint, hol felül, hol alól tüntetnek fel majd levelet, majd virágot, és pedig majd egyszerűen vonalzott húzásokkal, majd cikcakos kanyarodásokkal egyszer természetes, azonnal félreismerhető alakban, máskor pedig stílszerűen átidomítva, t. i. a térhez magahoz alkalmazkodva. Igy például Sárándon a Virágos Istvántól (mily jellemző név !) 1758-ben ajándékozott (0-28—o 12—cro8.) kannán, o-o6 ctm. szalagon egy harangvirág után, a melynek belső szirmai is előtűnnek, emelkedik egy bimbódzó vizitökféle, mögötte hajlik le valami viola, ezt pedig követi egy tulipán stb. Virágcsokrot, levélgalandokat vehetünk észre még a faragott kőtáblákon, fából készült perzselyeken, mint p. o. a Hosszu-Pályii ekklezsiaban használton, a melyben az 1791-ik év ily virágdísz közt ennek használatáról értesít. Ha nem a leggyakoribb, de még is szokásos a kerek mákbuga (Hosszú Fályi, Hencida); a konyári ide-oda hajló ötszirmuak, melyek a (0-44—0 18—0-14 méretű) kánná 0-09 szélességű szalagjára cikcak vonalokkal teremt' vék. Ki is győzné mindezeket a csipkés levelűekkel, a halpikkelyesekkel (o 38 - 0T7—o 12 mér.) t. i. a konya vicsorra (Lathraea squammaria)-ra való emlékeztetőkkel felhozni ? * Még ezeknél méltóbbak figyelmünkre az iparosok jelvényei, melyek rendesen leíróinktól elfelejtve, gyakran csak nagy keresés után találhatók; ha egyszer majd az iparosok jegyzökönyvei is ki lesznek keresve, s közölve, céhcink életére is nagy világosságot fognak vetni. En a tagadólagos tudományt is nagy haszonnak tekintem. A hol nincs ott ne keress, vagy a szokottnál másféleképen keress. El nem ijeszt például- az, hogy reformátusaink Ur asztali készletein a Schlakemvald fordul elő. Ez ugyanaz lehet, mi Schlaggenwald (Horni Slavkov) alatt Csehországban, Eger és Karlsbad közt olvasható. De tudván azt, hogy cinünk nincsen, miért ne kutatnók azt, hogy honnan és kiktől kerültek hozzánk a nálunk még a házaknál is divatban volt cinedényeink, mig ezeket az agyagművek ki nem szorították? A sárándi keresztelő cin medencén három cimer látható, t. i. a középsőn leveles koszorúban, két szintén leveles ág közt fordul elő egy ötszirmu heraldikai rózsa, fölötte van egy lóherlevelü korona, mely mellett IL — R vagy K áll. E nagyobb pajzs mellett jobbra-balra egyegy kisebb, de hasonló pajzs áll, egyszerű keret közt pedig: |SCHLAKENWALDER |. Rajta az 1763-ik év olvasható; majdnem egykorú, t. i. 1760-ból való a hasonló cimerü cintányér; a fogantyus korsót pedig az ekklézsia 1768-ban csinallatta. Sárándon még más Schlackenwaldi jelek fordulnak elő p. O. SCHLACKEU wALD ' F ' ZIN SIMON VERDES , hol az F • ZIN, fein zinnt jelent. Ugyanottan van még három egyenlő pajzsalak, t. i. leveles ágak közt emelkedik az ötösszikű, ötlevelű rózsa, fö'ötte hercegi korona oldalt lecsünggő szalaggal, és a korona mellett olvasható: SIMON — VERDES , alább pedig: F : — ZIN. Egy Ilosszu-Pályon fenntartott cintányéron ez olvasható : SCHLA . . WALD MATH . . . FAUSER . . . Az esztári nagyobb cintányéron, melynek kerületének átm. 0 26 ctm. és a mely 1794-ből szár mazik, egy vágott végű négyzetben, különböző hosszúságú 8 szögben, az ágak közt elhelyezett, koronával tetézett ötszirmu rózsa mellett M — R betűk láthatók. Bencidán pedig egy hosszúkás, bordás és hatos szélű cintányéron, melynek hossza 0-36 ctm., szélessége 0 25 ctm. egy kis az előbbihez hasonló nyolcszögben a korona mellett I — G E olvasható.*) * Ezen iparos pajzson kivül vannak még mások is, és majd a födél belső lapján, majd az alsó kerek lapon majd a fogantyún fordulnak elő. Ezeket mind fel kellene jegyezni, hogy igy a szent edények mestereit, korszakait megtudjuk, vagy előbb-utóbb azt is határozhassuk meg, hány ilyen edény és hol fordul elő az ekklézsiáknál és milyen allapotban vannak. Azt hiszem ez elég szép és háladatos tér lenne, azon theologiae tanainak, a ki igy az egyházi archeologia ezen részét a főiskolákba behozni és azt állandóan mivelni is vállalkoznék. Ottan a hol a legatiók divatban vannak, mily hasznos mulatsága lehetne ez a lelkes candidatusoknak, kik az egyházi edényeket hiven felmérnék, külön-külön egyenlő nagyságú papírra leírnák. A felírásokat, címereket lepacskolnák, a hímzéseket ledörzsölnék s igy egy oly archeológiai albumot kezdenének szerkeszteni, mely nemcsak tanulságos, de az utókorra, az egyházi és *) Konyáron a nagy cintányéron van nyolcszögben rózsa 1781-iki évből, az ágak fölött L L — R áll, átm. 0-35 ctm., a kisebbiken két madár a három dombon szemközt áll, fölöttük ötszirmu rózsa és balra R, a másik cimeren pedig kettó's águ kereszt látszik, a f ágak közt a két oldalról nyelvét kiöltő oroszlán áll.
