Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

I 1185 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 hazai művészetre nézve maga nemében páratlan de arány- [ lag igen olcsó, a közreműködőkre nézve uj és további iparkodásra serkentő lenne 1 (Folyt, köv.) • F- F. BELFÖLD. A dunáninneni egyházkerület folyó évi szeptember 3. s 4. napján Pozsonyban tartott közgyűlése főt. dr. Geduly Lajos és nmélt. Szt.-Iványi Márton felügyelő urak ikerelnöklete alatt. Előző napon megtartatott a szokásszerü előértekezlet, melyben a gyűlési tárgyalások menete lett megállapítva s egyes netán nagyobb eltérést vagy összeütközést keltő ügyek megbeszélve. — Utóbbi természetűnek bizonyultak kivált: az anyakönyvek vitelének nyelvi, ar, egyetemes gyűlés jegyzőkönyveinek nyelvi s a középisko'ai tanterv keretébe tartozó anyanyelvi kérdések. — Örvendetes jelenség, hogy bár a pártok határozott állást foglaltak egymással szemben, szenvedély- s gyülölségnek nyoma sem volt; mivel a felek higgadtságának nagy segélyére volt az elnökség céltudatos tapintata. — Az előértekezlet végeztével, ujont választott elnöksége alatt, a a ker. gyámintézet tartotta értekezletét; a magyar nyelvű elnöki beköszöntők kedélynyugtató hatása alatt, a szent ügyhöz méltó higgadtsággal nyugodtan. A gyűlés első napjának reggelén az Urnák házában gyűlt fel a közönség, hogy hallgassa Pósch Frigyes levéli lelkésztársunk Cselekedetek k. XV. részének alapján mondott remek szerkezetű s előadásu beszédét. — Az első apostoli convent tárgyának fenség, folyamatának Lélek-adta egyetértő jelleme s határozatának áldásos gyümölcse példányszerűségében ugy lett felmutatva, hogy minden jelenlevő érezte : a maga helyén, az alkalomhoz illő szót hallott, mit hálával elismert a közgyűlésnek nemcsak hangulata, hanem nyiltan kifejezett egyhangú köszönete is. Főpásztorunknak a Szentlélek áldásáért esdő imájával megnyitott közgyűlésünk, ily bevezetés után nem a küzdelmet, hanem a küzdelem békés lefolyásának teményét láttatá velünk s mi nyugodt kedélylyel tekintettünk sejtelmünk szerint viharossá válható közgyűlésünk további folyamata elé. Főtisztelendő püspökünk, a szívnek teljességéből szóló ajakkal« rajzolta jelentésében a lefolyt év eseményeit, a lelkesülésig emelkedő melegséggel a „Luther-ünnepélyt* s az ez alkalommal 30,000 forintot tevő alapítványok jelentőségét. — S mi mindnyájan viszhangoztattuk meggyőződését, ha ajk és sziv, szó és tett egymásba olvadva, egy célra törve így teljesiti hivatását, Urunk evangyéliomi egyházán „a pokol kapui sem vehetnek diadalmat.« — Több egyházunk: Alsó-Kubin, Gálos, Miklósfalva, Zurány, Lubina, Bazin, Szent-György, Nemes Podhragy fennállásuk száz éves emlékünnepét az Urnák házában ünnepélyes istentisztelettel s az Urnák oltárára hozott áldozatokkal ünnepelték. Két gyülekezetünknek: Duna- Szerdahelynek és Magyar- Ovárnak új templomokat szentelt fel főpásztorunk — S a keiiileti gyűlés, mintegy kegyeletes családi ünnepélyül a haza és egyház körül mar félszáz év óta hiven munkálkodó felügyelője, nmélt. Szt.-Iványi Márton ur, főpásztori ajkakról elhangzott s a közönség által lelkesültséggel visszhangoztatott üdvkivánatával a jubiliális év befejezéséhez méltó jubiliális örömöt élvezett. Újra egy hosszú sorozata az alapítványoknak, adományoknak és hagyatékoknak, mind meg annyi ékesen szóló bizonyítéka híveink áldozatkészségének. A jóltevők között kiemelkedik 0 felségének, nagylelkű királyunknak neve, utána következnek : egyesek, gyülekezetek, gyámintézet, a Gusztáv-Adolf egylet, körülbelől 20,000 frtnyi adományokkal; mind beszélő tanúi a szeretetben munkás hitnek. A római kath. lelkészek törvénytelen eljárása még folyton tart s orvoslást nem talál. — A személyi s hivatali változások hosszú sorát mellőzöm; egész terjedelmében jegyzőkönyvbe veendő s nagy elismeréssel fogadott jelentésből, annak idején értesülni fog erről is az érdek lődő egyházi közönség. Népiskolai ügyeink fejlődő állása örvendetes tudomásul szolgált ugyan ; de gondolkozóba ejtette kerületűn ket a vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak azon követelése, hogy a nyitrai esperesség irtványi iskoláiban, a nép szegénysége következtében alkalmazott sziikségbeli tanítók helyett, okleveles tanitók helyeztessenek be. — Eddig amit — azt tanult e nép gyermeke ; olvasás, írás, számolás, káté és szent ének ismerete, ha szerény mértékben is, de még is terjedett közöttök: ezután a követelés teijesithetlensége miatt, ettől is elesnek. — Mi azt láttuk, hogy jobb az eddigi valami, mint az ezutáni semmi. — A magas minisztérium máskép gondolja. — Am lássa 1 ! Középiskoláink tanterve hosszabb vitát idézett e'ő. — A vallás mint az érettségi szóbeli vizsgálat tárgya, még pedig a többi tárgyakkal egyenlő kötelezettséggel s következményekkel felvétetni ; az V. VI. osztályok számára a biblia két évi tanfolyamban tárgyaltatni; az anyanyelvek közé a tót nyelv, azok számára, kik ezen anyanyelvükben tökéletesülni óhajtanak, de kivált a leendő tanitók és lelkészekre nézve, egy intézeten heti 2 órában kezdők és haladók csoportjai szerint kötelezőleg besoroltatni ; a magyar irodalom a VII. és VIII. osztályokban tehát kétéven át taníttatni kívántatnak. Feszülten várt s nagy érdeklődéssel kisért tárgyalást idézett elő a tiszai kerületnek, mult évi egyetemes gyűlésén, az anyakönyvek magyarul vezetése iránt beterjesztett indítványa. A többség, mely Árva, Liptó, Nyitra, Trencsén, Turóc képviselőiből alakult, hivatkozva az i868:XLIV-ik t. c. 14. §-ra : »Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetéseinek nyelvét tetszés szerint határozhatják meg;4

— a törvény adta jogot a gyülekezeteknek épen fenntartani kívánta, annál is inkább, mert kerületünk minden esperességében önkényt több gyülekezetben magyaréi vezettetnek az anyakönyvek. A kisebbség alakulva, Mosony, Pozsonyváros és Pozsonymegye követeiből, bar nem tagadta a gyülekezeteknek törvényadta jogát, kiemelve, hogy az anyakönyvek nem magán vagy gyülekezeti, hanem közokmányok, melyeknek teljes érvényességéhez megkívántatik, hogy az allam nyelvén vitessenek, a tiszai kerület indítványát határozatra emelni kívánta Az előre várt eredmény bekövetkezett, s a tiszai kerület indítványa elvettetett. Nem kevesebb érdekkel várt és kisért volt ugyancsak a tiszai kerület \í\&\\l\anya, az egyetemes gyűlési jegyzőkönyvek csupán magyar nyelven való nyomatása tárgyában. Ugyanazon többség, támaszkodva az egyetemes gyűlés azon feladatára, hogy mint legfelsőbb kormányzó testületnek hivatása fenntartani az élő összeköttetést az egyetemes egyház valamennyi gyülekezeteivel s igy a tót és németnyelvű gyülekezetekkel is, a hozzátartozás közérzetének szilárdítása, s igy a vallásos élet élénkítése érdekében, mindenkihez saját anyanyelvén szólani, minek körege épen a jegyzőkönyv, melyet a ncp is hiteles alak-