Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

71 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, gyakran lett hangsúlyozva a kormány úgy mint a sajtó részéről, hogy földmívelési viszonyainkat fejleszteni kell, minthogy államunk leginkább földmívelési állam és kivált e téren nagy az elmaradottságunk és sehogy sem álljuk ki a versenyt a külfölddel. E baj megszüntetésére a többek között a gazdasági egyletek és casinok hozattak különösen javaslatba és ajánltattak*. Én illetékes körökben az eszmét megbeszéltem és miután tapasztaltam, hogy visszhangra talál, alakitó gyűlésre felhívtam az ügy barátait. A gazdasági casinó megalakult. Mennyi sok jót sikerült itt kivinni, gazdasági lapok olvasása, népszerű előadások, megvakkal való kísérletek, jó tenyészállatok és gépek beszerzése által, ezt. megint mellőzöm, mint szorosan nem ide tartozó dolgot. Csak azt akarom felemlíteni, hogy hozzám, mint a gazdasági casinó elnökéhez 1880-ban ily című füzet érkezett: „Mezőgazdasági szövetkezetek. Az országos magyar gazdasági egyesület kebelében folytatott tárgyalások alapján összeállította dr. Lederer Sándor, az országos magyar gazdasági szövetkezeti osztályának előadója.® E füzetben 3-féle szövetkezetek ajánltatnak : „a mezőgazdasági hitel-, talajjavítási-, tejtermelő- és gépbeszerző-szövetkezetek.a

E szövetkezetek létesítése oly meleg szavak kíséretében hozattak javaslatba : »És kinek nem jutott szabályrészül fényes alkalom egy ország boldogítására közremunkálhatni, ám ragadja meg az alkalmat, saját kis körére hatni. A valódi jó akarat nem kiván fényleni, nem vár jutalmat, működik zajtalanul, ismeretlenül — sokszor köszönet nélkül is; egyedüli jutalmat az öntudatban s egyedül abban keresvén, hogy azon kis helyet, melyre a gondviselés helyezte, polgártársai javára emberül betölteni igyekezett*. Mind a három szövetkezet egyszerre való létesítését azonban tanácsosnak nem találván, a hitelszövetkezetet tettem tanulmányom tárgyává és miután találtam, hogy ezen szövetkezet egyrészről tagjait takarékosságra szoktatni, másrészről szükség esetében anyagi eszközökkel segíteni és az uzsora körmeitől megóvni akarja, a gazdasági casinónak a hitelszövetkezet vagy népbank megalapítását ajánlottam.*) A casino tagjai kivétel nélkül pártolták a kitejtett eszméket s a népbank megalapításátelhatároztak. Polgártársainkhoz felhívással fordulván, még 30-an csatlakoztak hozzánk, úgy hogy 1881-ben 80 taggal megkezdődött az üzlet az alapszabályok következő főbb határozataival. Egy részlet, melynek befizetésére a tagok magokat kötelezik, 50 frtból áll, úgy azonban hogy egy tagnak jogában áll, több i!y részletekre vállalkozni. A pénztőkék 5 — 6 frtnyi kamatot hoznak. A tagok minden hónapban rendesen 1 frtot, de kevesebbet is, űzetnek a pénztárba. Pénzsegély csak is tagoknak nyujtatik 20—600 frtnyi összegben, két más tag jótállása mellett 6—7 frtnyi ka• matozás mellett és minden más költség, bekebeleztetés stb. nélkül. A kamatmaradékból egy tartalékalap képeztetik, melyhez aránylag minden tagnak joga van. A bank élén áll egy három tagú igazgatótanács, mely a kérvényezőnek a pénzsegélyt megszavazza vagy a körülmények szerint meg is tagadja, továbbá egy 9 tagu felügyelő tanacs, mely hónaponként egyszer a pénztárt megvizsgálja és a pénztárnok, ki a pénztárt kezeli. Minden év elején az igazgató és felügyelőtanács előterjesztései nyomán, a közgyűlés, azaz a tagok egyeteme határozatokat hoz különösen a kamatok magassága és a tartalékalap tekintetében. *) Jó útmutatást találtam ez ügyben Schult/.e-Delitschnél a népbankok teremtőjénél ily című könyvében : »Vorscliuss und Creditvereine als Volksbanken. Praktische Anweisungzu deren Gründung und Einrichung. Leipzig. Ernst Keil. 1862.« Azon alapon igen örvendetesen fejlődik a szepesbélai népbank vagy „önsegélyző egylet® és mindég jobban közelíti meg célját, mely az alapszabályok I §-ában ilyképen fejeztetik ki: az egyesület kölcsönös jótállás és közös kis tőkesítések mellett áll fenn oly célból, hogy a tagok a pénzbeli eszközök birtokaba jöjjenek, az ipar és gazdaság támogatására. Minden évben szaporodik a tagok száma: 1881-ben volt 80, 1882-ben 156 és 1883-ban 179 tagunk. A tőkesítések,* melyek egyszersmind a kérvényező tagoknak adattak ki, tettek: 1881, 3580, — 1882, 6231 — és 1883, 11,722 frtot. Igy minden évben nő a közbizalom ezen önsegélyző egyesület iránt, mely tagjait takarékosságra tanítja, buzdítja és szükség esetében pénzzel segiti, talán a végveszélytől megmenti. Én az egész intézményt ennélfogva, különösen a mai kritikus időben valóságos aldásnak tapasztaltam, nevezetesen kisebb községekben és városokban. Ennél fogva lelkésztársaimnak jó lelkiismerettel csak ajánlhatnám a kezdeményezést ez ügyben. Experto crede Ruperto 1 Weber Samu. Egy adat Török Pá! élet- s jellemrajzához. A dunamellékiek méltó büszkeséggel vallják maguké-* nak Törököt. De Bars is jogot formál hozzá. Itt született a Garamvölgyén. Átyja, József, e sorok irójanak harmadik hivatali elődje volt Pozbán 1815—31-ig. Éltesebb emberek még ma is emlegetik különösen két dologról: a ^rozsólisról* és a „papforrásról*. O a vizén kivűl semminemű más itallal nem élt s májbajos lévén, azt is nagyon megválogatta. A határ minden forrásait megizlelé, méregette, elemezte, tanulmányozta, hogy melyik a neki valóbb s végűi föllelte a legkönyebb s a legjobb izű forrást, oda járt ki naponkint háromszor, 16 évig. Ez volt a ^papforrás*-. Négy hivatali utóda közül valamennyi nem ivott belőle egész életében annyit, mint Török József egy éy alatt. Használt neki: még majdnem félszázadig élt azután Ujbarson. Csak pozbai hívei versenyeztek vele az ivásban, azon kis különbséggel, hogy ő kegyelmeik „nem vi/.et, nem is bort, hanem pálinkát ivának. Különösen kedvelték a rozsólist. Erről tartott aztán egy ízben Török József olyan prédikációt, hogy azt máig is emlegetik. Tál majd minden évben meglátogatta ősz atyját Ujbarson. A mi még akkor is szép fiúi kegyelet bizonysága, ha Pesttől egész Ujbarsig csendesen rengő gőzhajón utazhatott volna ; de midőn Esztergomnál tengelyre kellett ülnie s 7—8 óra hosszáig tartó kavicsolt út döcögéseit, razkódásait volt kénytelen szenvedni, az örökölt testi bajt hordozva : ilyen fiúi kegyelet nem minden bokorban terem. Egyszer aztán — 1873-ban — elmaradt az utazás. Az öreg úr kelt útra, ama nagy útra, melyből nincs visszatérés. De a derék fiú ekkor sem feledkezett meg atyjáról. Irt a váradi, pozbai s ujbarsi lelkészekhez, kérve őket, hogy tudatnák vele, hogy mennyi ideig hivataloskodott az ő boldogult atyja. Rövid idő múlva Nagy János esperes 600 frtot adott át az e. megyei gyűlésen pénztárnokunknak, mint Török Pál küldeményét azon 3 egyház javára, hol boldogult atyja hivataloskodott. Az ujbarsiak 200 frtnyi osztalékukat oly kikötéssel kapták, hogy a kamatokból atyja sírja gondoztassék. A többi két egyházban a kamat a lelkész javadalmazására fordíttassék. Bölcsen kikötötte, hogy ez a kis accidentia be ne tudassék rendes fizetésébe egyik papnak sem. Sőt ismerve gyülekezeteink