Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

41 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, szokásos eljárását, adományát egyenesen az e. megye kezeire bizta. Igen bölcsen cselekedte. Azóta mind a három beépítette volna egy-egy paplakba s az e. megyei .pénztárnok nem fizetne a pozbai* lelkésznek évenkint 16 forintot. Ilyen derék fiú volt Török Pál. Szentkály Károly. János evangéliumának isagogikai ismertetése. (Folytatása.) 2. §. A negyedik evangelium szerzője. 1. János szereplése és jellemzése a synoptikus történetek és hagyományok alapján. Vájjon ó'-e ez evangelium szerzője ? János, evangelista, vagy jobban mondva, János a 12 tanítvány egyike Zebedeus és Salome fia, ki Péterrel s Jakabbal együtt (Márk 6 : 37, 9 : 2, és 14 : 33) az Ur bizalmasabb, kedveltebb tanítványai közé tartozott. Anyja, Salome a Ján. 19 : 25 szerint valószínűleg Jézus anyjának, Máriának, testvére volt s igy János Jézusnak rokona s mint ilyen neki kiválóan kedves. Meyer azt mondja, hogy Salome mély vallásos lelkülete nagy hatással volt a fiatal János kedélyére-s e gyermek- és ifjúkori benyomások készítették el lelkét arra, hogy az Ur tanításait a magok egész mélységében s gazdagságában fel tudta fogni. A Csel. 4 : 13 szerint azonban tudományos képzettséggel nem bírt. Az evanigéliumban, az I : 35-ben, a keresztelő János tanítványa között keresik sokan Jánost is; őt és Andrást küldötte volna a Keresztelő Jézushoz; ő előttök tett Jézusról bizonyságot, hogy ez »Istennek ama báránya, ki a világ tanéit elveszi.* Ezt a feltevést azonban megcáfolja Márk : I 19, 20, a mely szerint János atyjával, Zebedeussal és testvérével Jakabbal együtt halász volt elhivatásakor s igy nem a keresztelő tanítványai közül lépett át. Scholten szerint az I : 40 tehát nem egyéb, mint egy oly vonás, melylyel az evangélista a maga drámájának életteljességet és szemlélhetőséget akar adni. Godet 6 történeti ellentétet ügy akarja kiegyenlíteni, hogy azt mondja, mikor Jézus Názárethből átköltözött Kapernaumba, akkor elbocsátotta haza a Keresztelő iskolájából, hozzá csatlakozott tanítványokat és ezek itt régebbi mesterségüket folytatva, később hivatnak újra el akkor, midőn Jézus Jeruzsálembe felment. Az ilyen megfejtés fontossággal azonban csak azokra nézve birhat, kik a 4. evangélium történetiségét minden áron fenn akarják tartani s ez evangéliumot a synoptikusokkal harmoniaba hozni. Legyen hát e dolog bármiként, — a kérdés sokkal jelentéktelenebb, mintsem hosszas viták alapjául szolgálhatna. Az elhívott tanítvánt, annyi bizonyos, hogy az összes evangeliumi tudósítások szerint nagy szerepet játszott Jézusnak első kis társaságában s a Mester életének minden fontosabb mozzanatánál ott van Péterrel és Jakabbal együtt. Az Ur halála s illetve a pünkösti tény után Péterrel együtt munkálkodik ; a Csel. 8 : 14 szerint vele megy Samariába. Majd ott találjuk a jeruzsálemi oszlopapostolok között a Gal. 2 : 9-ben mint egyik fejét s nagytekintélyű apostolai a zsidó-keresztyénségnek. Későbben, — valószinüleg a zsidó háború kitörése után, de semmi esetben sem az előtt, mint Pal Ephesusban működött, — Ephesusba ment. Hogy csak Pal apostol ott működése után került oda, mutatja az, hogy Pál egyetlen, Kis-Ázsiába küldött levelében sem emlékezik Jánosról. Polykrates (Euseb. 3 : 31, 5: 24) nem csak Kis-Ázsia [leyc'da oroí/íía-i közé sorozza, hanem úgy tünteti fel, mint az összes kisázsiai gyülekezetek főpásztorát -s ieocvg to ttítciIov rtecpoQy/Mg jelzővel emliti. További sorsáról nincsenek biztos tudósításaink. Ireimeus szerint (Ilaer: 11:22, III:) 3) 98-ig »/<e/()t uor Tqcciccvov xqomúi'* élt volna. Ez azonban egész biztonsággal nem állapitható meg. Mondákban s a rajta csüggő kegyelet által alkotott legendákban vész el élete legvégső éveinek története. Az pedig, hogy Rómában olajba főzetettvolna meg, a mely torturából azonban szerencsésen kimenekült, —egyen, a legbizarabb mondák közé tartozik. Hogy egykor nagyon kedvelt s nagy tekintélyű apostoj volt, mutatja a sok legenda, mely körülötte az egyházi szent hagyományban kiképződött. Ezek közül kétségtelenül egyik leginegkapóbb az, melyet róla Augustinus közöl, hogy t. i. Ephezusban történt halála csak elszunyadás volt s lélekzete sírjának földjét folyton emelgeti. Nem engedi a hivők kegyelete, hogy meghalt volna az, ki mindig csak szeretetet prédikált: jfilioli, diligite alterutrum A 4. evangelium csak úgy beszél róla, mint arról a tanítványról, kit Jézus kiválólag szeretett, ki az utolsó lakománál Mestere keblén piheni, .a kereszt alatt csak ő állott ott a tanítványok közül s ő reá bízza Jézus a magára maradó édes anyját. De, bár a synoptikusok is mindég ott említik minden fontosabb eseménynél Jézus környezetében, (ott van a hegyen történt megdicsőülésnél, mikor Ilyés és Mózes megjelennek Jézusnak ; a Gecsemane kerti szomorú órákban stb) mégis a synoptikusok Jánosa s a 4. evangelium »szeretett tanítványa* között nagy külömbségek vannak. A synoptikusok szerint Galileabeli származású egyszerű halász ; a 4. evangelium úgy tudósít róla, mint ki Jéruzsalemből való, tekintélyes férfiú; a 18: 15 szerint ismerőse a főpapnak s mint ilyen mehet be Jézus elfogatásakor egész a főpapi palotáig, Péter is csak az ő protectiójával tud ide be jutni (18: 16). Ez utóbbiból s más egyéb körülményekből, nevezetesen, hogy az evangelium Jánost az Ur szellemi testvérévé emeli (16 : 25—27) ; hogy Péter a synoptikusok és Pál oxílog apostola (Gal: II: 9) itt egészen háttérbe szorul; hogy el van hallgatva az, hogy János is elmenekül Jézus elfogatásakor (Mc: 14: 50, Mát: 26: 56) s ehelyett ugy van feltüntetve, mint ki hü marad Mesteréhez a Golgotháig, míg Péter meg megtagadja; hogy a synoptikusok szerint Péter az a kőszikla, melyre az Ur a maga egyházát épitendi, itt meg Jánosra bizza anyját, azaz egyházát, a minthogy az evangelium erősen allegorizáló charakterénél fogva az átvitt értelemben az anyja az ő gyülekezete, mint a hogyan a kánai menyegzőnél is az anya magasabb értelemben Istennek gyülekezetét jelzi: azt következtette a tübingai kritika, hogy Péter itt Jánossal szemben egész szándékosan van ennek alárendeltjeként feltüntetve, mintegy tiltakozással a zsidó keresztyének által Péternek tulajdonított elsőség ellen. Itt is a maga tendentiosus kritikájából kiindulva a tübingai iskola szeret utalni a keresztyén pártok fejlődcsére s felmutatni azt a phásist, mely a 4 evangéliumban van megjelelve. Péter — a zsidókeresztyén apostol — a synoptikusok és a Csel. könyvének első apostola, ki Jézustól magától vette tanait. Pál már nem arra fekteti a súlyt, hogy valaki az Urat test rzerint ismerte legyen (II. Kor : III: 17, I. Kor: III: 9, 16, 17; IX: 2). A 4. evangelium még magasabb álláspontot foglal el s azt mutatja fel igaz apostolnak, ki a Mesterben felismerte a Logost (I: 14. I. Ján: I: I). E felfogás csak logikai következése a tübingai kritika tendentiájának minden különösebb történeti alap nélkül. Itt épen semmi okunk nincs ,szándékosságot® keresni.