Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

117 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 118 szegülő s a domesztikát megtámadó presbyter, amilyen itt akadt egy; — azt kívántam tehát köztudomásra hozni, hogy miképen kell sikerrel aljárni az ilyennel szemben, Cikkemből nem felejtettem én ki a2t, hogy mit tettem azzal az egy presbyterrel. Leírtam azt elég élénken s részletesen. Az eredményről, a dolog természetéből folyólag, hallgattam, az igaz, de hiszen ez magától értetődik, ha oda nem irtam ezt is: ez eljárásomnak nem lett eredménye. Ezt pedig nem irtam oda. Legyen tehát Ágyát illetőleg nyugodt az abonyi »Egy presbyter.« Nem vádolom én őt irányomban rossz akarattal, hiszen egymást s egymásnak tetteit nem is ismerjük. Máskor azonban, ha netalán olyan ,Domesztika*féle cikket találok irni, ne olvasson ki abból többet, mint amennyi benne van s higyje el, hogy van én bennem kellő erély és nem hiányzik nálam a prndentia pastoralis sem arra nézve, hogy itt mindenek ékesen és jó renddel történjenek, Abonyból jött jó tanács nélkül is ! Még egyet. A protestáns egyházi és iskolai lap nem utca, ahol a szennyest szokták kimosni, — hanem (hogy megtelelő hasonlattal éljek) szabadságtér, ahol az egyházi ügyek bajnokai vivják az igazság nagy és nemes harcát s 18 év óta e bajnokok közt én is ott vagyok mint közkatona és ha mint ilyen néha-néha egyegy fontos ügy védelmére kardot rántok, mint ezt nem rég a domesztikával szemben is tettem: senki tőlem e jogot e! nem veszi, — legalább, tudom, hogy az általam mélyen tisztelt szerkesztő nem. Végre örömömet fejezem ki azon, hogy az abonyi »Egy presbyter«-nek alkalmat szolgáltattam arra, miszerint »Agyával szemben* köztudomásra hozhatta azt, a mit köztudomásra hozott. Szives tisztelettel üdvözlöm az abonyi érdemes presbyteriumot s derék lelkészét. Isten velünk ! Ágya, jan. 16. 1884. Nagy Sándor, ref. lelkész. A ref. egyház megalakulása Mezőhegyesen. Milyen változás rövid idő alatt ! Ott hol még néhány év előtt magyar szót nem hallhatott a fül; hol minden munka német katonai vezényszó mellett intéztétett; hol a lovak a legnagyobb gondozással iskoláztattak, de a béresek gyermekei a legelemibb oktatást is nélkülözve, vadul nőttek fel : ma ott magyar szó parancsol embernek s állatnak s a legszebben felszerelt iskolákban magyar tan-nyelv szerint, magyar tanitók csepegtetik a több százra menő növendékek szivébe, a hazafias érzelmeket; sőt hogy Istenét is minden lélek saját hitelvei szerint dicsérhesse, a körülbelül 700-ra menő ref. vallású híveknek, kik "konszolidált ref. egyház községgé igyekeztek tömörülni: egy szerény ugyan, de a szent célnak tökéletesen megfelelő templom is bocsáttatott rend elkezésökre. És azok, kik ezen újból keletkezett ref. egyház megalkotása ünnepélyes aktusának végzésere a ref. egyházi felsőség által kiküldettek: szeretetteljes és úrias fogadtatásban részesültek a kincstári igaz gatóság részéről. Folyó hó 6-ikán délelőtt 3 fogat állt meg az uj reform, egyház céljaira felajánlt templom előtt, melybe a jöttek közül Nt. Szőllősi Antal, makói ref. lelkész s egyházmegyei tanács biró úr, mint esperesi kiküldött, lépett be elől; őt követték Huszty Mihály kovácsházi ref. lelkész ur, kinek anyaegyházához ezen leány egyház csatoltatott, és Kovács István, a makói reform, egyház orgonista kantora, Molnár Albert makói tanár s ref. egyházi jegyző, — Papi Balogh Péter, községi jegyző, és Mészöly Béla ispán urak. — A templom székei már mind telve valának az elsőn kivül — katonákkal. polgárokkal, nőkkel, gyermekekkel; — majd felzendült az összesereglettek ajkáról a 74-dik dicséret „lm, bejöttünk nagy örömmel,« Kovács István kántor ur előéneklése mellett ; mondjuk — felzendült — mert e szép ének dallamát a vegyes közönség minden tagja teljes szabatossággal énekelte. — Ez igazán meglepő és megható jelenség volt. Éneklés után nt. Szőllősi Antal ur lépett az emelvényre, ecsetelve e napnak fontosságát, melyen a keresztyén hivek nagy része Krisztus születésének emlékünnepét üli, — másik nagy része pedig e napot azon esemény emlékére szenteli, melyen a keleti bölcsek— nem királyok — ama fényes csillag vezérlete mellett Jézus bölcsőjénél megjelentek, mely csillagnak fénye vezérli ma ide mintegy alkalmilag e gyülekezetnek buzgó tagjait, s vezérlé azokat, kik egyház fensőbbségi rendelkezésből e gyülekezet megalkotása és vezérletére megby zatást vettek. S bemutatva magát mint esperesi kiküldöttet, s bemutatva T. Huszty Mihály urat mint a leányegyház jövedőbeli lelkészét s vonatkozással amaz üdvözlő szavakra melyekkel egykor a hű szolga Eliezér megtiszteltetett : »Jöjj be Istennek áldott embere«, s a szives fogadásra, melylyel találkozott — s ennek azon válaszára, melyben kijelenti, hogy »nem eszik addig miglen elvégzi az ő beszédét" előadta miként kelljen a gyülekezetnek fogadni lelkipásztorát mint Istennek emberét, mint Jézusnak küldöttét; s miként kell felfogni, átérezni és teljesíteni a lelkésznek magasztos feladatát: a gyülekezet s ennek lelkészére mondott áldáskivánatok után felkérte a leányegyház leendő lelkészét, foglalja el az ő lelkészi hivatalat, és hogy—célzással a megterített zent asztalra — végezze el az ő beszédét és azután egyék csak — de ne csak ő maga, de egyék ő vele minden jelenvaló és részesüljön a Jézus megterített szt. asztalának ételében és italában. E fölhívást követő éneklés után tiszteletes Huszty ur lépett az emelvényre és Hoseás 2. 18. versében foglalt eme szavak alapján »Eljegyezlek magamnak téged házastársul mindörökké, és eljegyezlek téged magamnak igazsággal, és ítélettel; kegyelemmel és igazsággal® meleg lelkesedéssel csinos alkalmi prédikációt tartott. Ennek végeztével az úrvacsora osztatott ki, melyben majdnem 200-an vettek részt. Az istenitisztelet után fölszólittattak a hivek, hogy azok, kik katonai kötelezettségen kivül allanak, mint az egyházközségi közgyűlés tagjai, az egyház kormányzó testület megalakítására maradjanak benn. S felolvastatván elottök a zsinati törvények ide vonatkozó szakaszai : a választásra felhivattak, egyházi főgondnokká Papi Balogh Péter urat választották meg, ki buzgó fáradozással, lankadatlan tevékenységgel működött, hogy a mezőhegyesi ref. egyház megalakulhasson ; gondnokká szintén egyhangúlag, Mészöly Béla ur választatott meg s gondozása ala a persely pénzből begyült 5 frt 57 kr. azonnal átadatott, kik is az esküt külön-külön az esperesi megbízott kezeibe le is tették. A zsinati törvények értelmében, mint hivatalbóli presbyter kijelöltetett: Jámbor Gábor mezőhegyesi tanító ur; presbyterekké megvalasztattak : Sós Károly, Fodor Gyula, Vakai György és Seres József. Végül elhatároztatott, hogy a rendes istenitisztelet megtartására, az uri szent vacsora kiszolgáltatására, további rendelkezésig mindenkor a sátoros ünnepek 2-ik napján és szept. első vasárnapjan fog tiszt. Huszty Mihály ur e gyülekezeten megjelenni. — És mindezeknek ékesen és szép renddel történt elvégzése után Nt. Szől-8*