Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-10 / 6. szám

174 kierőszakolt bizalmát. Ámde a mostani szavazás meggyőzhette, hogy ezt birja. Hisz ha csak a számát tekintjük is a szavazatoknak, mindössze tiz hiányzott az áltanos többségből; ennyit pedig bizonyosan elvont tőle nem a bizalomhiány, hanem a másik két, sőt négy jelölt iránti közel rokoni, sógorsági, baráti viszonya némely lelkészeknek. De még talán lehetünk tekintettel nem csupán az egyházaknak, de az ezekben levő lelkeknek is a számára. S ha már ezt számítjuk akkor a bizalom nagyon is fényesen nyilatkozott Szász K. mellett. A kerületben lévő összes lelkek száma az utóbbi egyházi névtár adatai szerint 340.936; a Szász Károlyra szavazott 113 egyházban levő lelkek száma pedig jóval felül múlja a másik két jelöltét egy ütt véve, a mint ezt a Budapesti Hirlapból vett s alább közlendő »Egy kis statistika* világosan kimutatja. És a numeruson kivül talán a pondus is tekintetbe jöhet. Komentár azt hiszem nem szükséges a fenntebbi egyházmegyei kimutatáshoz. Azért reményijük, hisszük nagyon sokan, hogy a mi halad, nem marad, hogy erit modus in rebus. A szavazatok eredménytelensége mellett is két dolog felelt őszintén örvendettünk a felbontás alkalmával. Örvendettünk egyrészt a felett, hogy — mint említők — egyháziak és .világiak oly tekintélyes számmal voltak és vannak kerületünkben, kik teljes mértékben méltányolták azon fényes tehetséget és bokros érdemeket, melyek az egyházi téren is Szász Károly nevéhez fűződnek. De örvendtünk nem kevésbbé a felett, hogy ez alkalommal az egyházi ügyek teréről a politikát teljesen háttérbe vonulni tapasztaltuk. Lehettek talán egyes lelkészek vagy egyházak, kiket vagy a melyeket szavazatuk adásában a kormánypárt iránti idegenkedés vezérelt; de a legnagyobb többségénél^ a szavazatoknak a politikai pártállás ugy látszik teljességgel nem volt irányadó. Sajnáljuk a győzelem elmaradását; de tízszerte jobban fájlalnók, ha ez politikai okok miatt történt volna. A mi hő óhajtásunk és nagyon sokaké első sorban nem volt az, hogy az illetők Péterre vagy Palra adják szavazatukat, hanem hogy szavazásukban kizárólag az egyház érdekei által vezéreltessenek. Es ez az óhajtásunk teljesült. Farkas József. Egy kis statistika. A dunamelléki egyházkerület öszzes lélekszáma, — a szlavóniai missióban levő, és egyházgyiilekezetekbe nem sorozott, azért a szavazásban részt sem vett 1500 lelken kivül — 333-936, kerekszámban 334 ezer lélek. Ebből Szász Károly a ráesett szavazatokban 175.947, Filó Lajos 99.424, Baksay Sándor 57.247 léleknek a szavazatát kapta, és igy Szász épen 20.000 lélekkel többet, mint a más kettő együtt Az egyházkerületben a legnépesebb egyház Pest 22.000 lélekkel, azután Nagy-Kőrs 17.300, Kecskemét 13.000, Cegléd 13.900, Halas 8800 lélekkel. Ez öt legnagyobb egyház közül négy Szászra szavazott, 55.000, Filóra egy 17.000 lélekkel. Van az egykázkerületben mindössze 37 egyház, melyeknek lélekszáma 2000-en felül van. Ezek közül Szászra szavazott 21 egyház 109.971 lélekkel, Filóra 8 egyház 34.630 lélekkel, Baksayra szintén 8 egyház 24.898lélekkel. Szásznak általános többsége volt a kecskeméti egyházmegyében, ahol csak 17 egyház van ugyan, de 73.000 lélekszámmal, melyből Szászra esett 10 egyház szavazata 45.000 lélekkel; továbbá Pestben ahol 25 egyházból s 49.000 lélekből Szászra esett 21 egyház szavazata 46 ezer lélekkel; és Soltban, hol 25 egyház 58.000 lélekszámából Szászra ment 13 szavazat 29 ezer lélekszámmal. A szavazatok felét kapta Szász Alsó-Baranya-Bácsban, 30-ból 15-öt és Tolnában 24-ből 12-őt, viszonylagos többséget Felső-Baranyában 29 et, a Baksay 20, és Filó 14 szavazata ellenében. Ezek közül Alsó-Baranyában a lélekszám jelentékeny többsége : 40.OOO-ből 22.500 lélek esik a Szász szavazataira. Ellenben Felső-Baranyában, melynek 64 apró egyháza közt egy sincs, mely 2000 lélekre menne s csak kettő múlja felül kevésssel az 1000 lelket (Siklós 1137 és Nagy-Harsány 1804), Baksaié a lélekszám viszonylagos többsége, neki 9000 lelke levén a Szász 7500 és Filó 6300 lélekszáma ellen. Határozott kisebbsége Szásznak csak két egyházmegyében, Külső-Somogyban és Vértesalján volt. A külső somogyi a legkisebb népességű a nyolc egyházmegye közt, csak 22.476 lélekkel; Vértesalja e tekintetben ötödik. E két egyházmegyében Filóé volt a í határozott többség; ellenben Baksaynak sem absolut sem relatív többsége nem volt egyetlen egyházmegyében sem ; sőt két egyházmegyéből (Pest és Vértesalja), egyetlen szavazat sem eset rá. Legtöbb (20) szavazat F.-Baranyából, de ott is hátramaradt Szász 29 szavazata mögött. SajátegyházmegyéjébőlSoltból, melynek esperese, 25-ből csak 9 szavazat esett rá; valamint Filóra is, saját egyházmegyéje (Kecskemét) 17 szavazatából csak 5. Mindakét egyházmegyében Szászé volt az általános többség. Egyszóval: Szász, lélekszámot és értelmiséget tekintve, határozott többséget nyert; abszolút többsége csak a szavazatok számában hiányzik, miután a 2 — 300 lélel <szamot tevő legkisebb egyhaznak is csakúgy egy szavazata van mint a legnépesebbiknek. (B. P. 11.) Egy pár észrevétel. »Egy ultramontáns figyelmébe ajánlva. E becses lapok 3-ik sz.-ban »Egy ultramontán« aláirással egy rejtett személyeskedéssel teljes közlemény jelent meg : az „X—i ref. e. megyei özv. árva gyámintézet alakításának története* cim alatt. E cikkhez hozzá szólással a t. olvasókat távolról se merném untatni, ha az egésznek iránya nem épen hangulat készítés volna az X—i e. megyében ; mert különben ez a kérdés most napirenden nincs, — más felől meg a nevezett intézet ügyei épen most mennek a legszebb rendben, — a mennyiben a tartozások befolynak, a jövedelem szaporodik, s kiadásokkal túlhalmozva nincs. — Azonban, l ltramontán a dolgot úgy állítván oda: mintha X. egyházmegyében, s épen a legutóbb fáradozott bizottság működése következéseül — érvényes gyámintézeti szabály nem léteznék; engedje meg, hogy az X. e. m. lelkészeinek helyesebb informátiója végett, s a méltatlanul ostorozott bizottság érdekében — melynek alulírott is (s pedig talán épen a főként ostorozott?) tagja volt — helyet kérjek e becses lapok hasábjain. Szabad legyen mindenekelőtt általában két megjegyzést tennem; u. m.: Az Ultramontánok történet írásában ritkán van köszönet; a mennyiben azok a rendelkezésükre álló bármily bő kútforrások mellett is csak a nekiek tetszőkből merítenek. Jgy tett — mint látni fogjuk — a mi ultramontánunk is. — A másik az, hogy valóban örvendetes, ha gyámintézetünknek már oly története van, mely a nagy közönség érdeklődése is mél-